Wittich Zsuzsanna:Bakancsos vidékek

Bakancsos vidékek

Úgy vagyok a bakanccsal, hogy már akkor eltölt a várakozásteljes izgalom, amikor húzom a lábamra. A kemény sziklás terepek gyalogtúráira gondolok. Meredeken föl, amit kibírni is megpróbáltatás, és az izmokkal való elégedettség örömével tölti el az embert. És aztán a látványok! Micsoda panorámák magasról nagy messzeségekbe! Közelben meg ezer virág, és illat! Micsoda nagy érzés odafenn lebegni!

Anága igazi bakancsos vidék. Olyanoknak való, akik szeretik ezt a lebegést, és az erőpróbát. Nem kell megmondanom, merre van, mindenki megtalálhatja a saját Anágáját, ha elszántan felhúzza a bakancsot.

Wittich Zsuzsanna

Anágában 1.

Mikor Anágában vagyok,
Az égben vagyok.
Talpam alatt húznak át a felhők,
Szárnyukra vesznek az illatok.
Repülnek velem lepkék,
Madarak, és talán angyalok.
A kék látóhatár peremén
Lassan, mint az óramutató
Megy a hajó.
Anágában jó.
Ledörzsöl a szél
Felszárít a nap.
Csak menjetek, ha siettek,
Én még egy kicsit
Maradok.

2004..

* ^* *

Wittich Zsuzsanna

Anágában 2.

Mikor Anágában vagyok
Otthon vagyok.
Alig várják a hegyek, és az ég
Hogy viszontlássanak
A felhők, hogy körülöttem
Táncolhassanak
És ezek a frissen fürösztött
Furcsa erdők, hogy bevehessenek
A misztikus bújócskába.
Én is alig várom.
Falusi tisztaszoba nyáron,
Napsugár hintákon angyalok,
És alig győzöm nézni ezeket
A szerte tekergő, kanyargó
Gyöngysoros út köteleket, amikre
Zöld dunnákat tereget
Ki a szélbe
Egy égi nagyanyó.
Anágában jó.
Érezni lehet, hogy súgja:
Maradj még.
Azt felelem, igen,
Maradok.
Hiszen
Itthon vagyok.

2006..

* ^* *