_(5208510001).jpg)
.JPG)
Csuszka
- (Sitta europaea, Syn: -)
- Más neve(i): -
A csuszka a verébalakúak rendjébe tartozó kis termetű madárfaj, mely megtalálható Ázsia és Európa mérsékelt éghajlatú területein.
- Védett madár! - Eszmei értéke:25 000,- Ft. (2012)
- A csuszka is rövid farkú madár, hosszú csőrrel, testének felső részét szürkéskék tollazat borítja és fekete csík húzódik csőrétől a szeme körül elhaladva az állat szárnyáig. Énekesmadár, amely jellegzetes hangos és többször ismételt dvip hanggal rendelkezik. Három főcsoportjában összesen mintegy 20 alfaja létezik, melyek közül a nyugatabbra eső területeken élő madaraknak narancsos színezetű testük alsó része, fehér torokkal, míg az Oroszországban élő egyedek testén az alsó tollazat fehéres színű, viszont a Távol-Keleten élők tollazata szintén inkább az európai társaik narancsos tollazatához hasonló, ám hiányzik róluk a nyaki tollazat fehér színe.
- Előnyben részesítik a lombhullató növények alkotta erdőségeket, terebélyes, idős fákkal, elsősorban a tölgyeseket. A párok állandó területeken élnek és fák odvaiban, általában fakopáncsok elhagyott fészkében fészkelnek, néha azonban természetes üregekben. Amikor az odú bejárata túl nagynak bizonyul a nőstények betapasztják sárral, hogy csökkentsék méretét és gyakran bevonják sárral az üregek belső falait is. Az általában 6-9 vörös pettyekkel pettyezett fehér színű tojásaik fenyőtűkön, vagy fakéregdarabokon fekszenek.
- A csuszkák elsősorban rovarokat fogyasztanak, főleg hernyókat és bogarakat. Táplálékukat ősszel és telente bükkmakkal és más magvakkal egészítik ki. A fiókákat főleg rovarokkal táplálják szüleik, de magvakkal is kiegészítik, melyeket a fák kérgein és az ágakon találnak.
- A csuszkák képesek fejjel lefelé is táplálkozni, ahogy haladnak lefelé a fatörzseken, ugyanúgy, mint, amikor épp felfelé kúsznak a törzsön. Gyakori vendégei a kihelyezett madáretetőknek is, ahol könnyedén zsíros falatokhoz és magvakhoz juthatnak. Megrögzötten rejti el élelmiszer tartalékait az erdőben.
- Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott.
- A Kárpát-medencében elterjedt, gyakori és rendszeres fészkelő. Magyarországon a becsült állománya 140 000 – 235 000 költőpár között mozog. A legtöbb csuszka az Északi-középhegységben és a Dunántúli-dombság területén él, a legritkábbak pedig a Dél-Alföldön.
- A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.
- A nőstények hasonló megjelenésűek a hímekhez, viszont jóval kevésbé élénk színezetűek, halványabb testük felső részén a kékesszürke tollazat és inkább fakó árnyalatokban a begyük.
- Párzást követően a felnőtt példányok mintegy 80 nap alatt levedlik tollazatukat, amely időszak május végétől szeptember végéig tart, kivéve Szibériában, ahol júniustól szeptember közepéig tart a vedlés. Nyolc hetes koruk környékén a fiókák levedlik szárnytollaik egy részét.
- A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken (akárcsak a fakúszfélék (Certhiidae)). Repülni is általában csak egyik fáról a másikig szokott. Táplálékát nyáron a fakérgen, ill. a kéregrepedések közt megbújó ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezei poloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran különféle cinegefélékkel (Paridae) egy csapatba verődve.
- Számos hangja ismert.
- A csuszkák elsősorban rovarokat fogyasztanak, főnként hernyókat és bogarakat. A téli időszakban és ősszel táplálékukat kiegészítik magvakkal, mogyoróval és a bükkfák terméseivel. A fiókákat főleg olyan rovarokkal etetik a szülők, amelyeket a szülők is kedvelnek, valamint magvakkal táplálják kicsinyeiket. A táplálék jelentős részét fák kérgéről, nagyobb ágakról szedik össze, ugyanakkor átnézik a kisebb ágakat is. Időnként a földről is felcsipegetik a táplálékot, különösen akkor, amikor nincs költési időszak. A csuszkák képesek fejjel lefelé táplálkozni. Néha a prédát röptében ejtik el és a csuszkák gyakran eltávolítják a fakérget és a korhadt részeket is, hogy hozzáférhessenek a rovarokhoz, bár nem képesek olyan mélyre fúrni az egészséges farészeken, mint a harkályok. A csuszkák telente gyakran igénybe veszik az emberek által kihelyezett madáretetőket, ahol leginkább faggyút, sajtot, vajat és kenyeret fogyasztanak. Feljegyezték, hogy előfordult már olyan eset, amikor vágóhídon kutattak belsőségek után. A méretesebb szilárd táplálékokat mint, például a diókat és egyes nagyobb rovarokat beékelik a fák hasadékaiba vagy a fakéregbe, és ott zúzzák szét erős csőrükkel.
- A növényi táplálékot egész évben raktározzák, de főként ősszel halmoznak fel nagyobb készletet. Az elraktározott táplálékot fák kérgébe, a talajra, vagy különböző repedésekbe rejtik. Az élelmet gyakran zuzmókkal, kéregdarabokkal, mohával álcázzák. Az elraktározott élelmet télen a hideg beköszöntével fogyasztják el. A bükkfák terméseiből igen nagy mennyiséget halmoznak fel. Azon madarak, amelyek tápláléka főleg a bükkfák terméseire épül, azoknak jóval kevésbé számít a túlélési esélyeikben, hogy az adott év mennyire bővelkedett táplálékban. Ugyanakkor a fiatal egyedek jelentős része elhull, amikor már ősszel is éheznek, vagy vándorolniuk kell táplálék után. Azokon a vidékeken ahol a mogyoró az uralkodó növényfaj ott mind a felnőtt egyedek, mind pedig a fiatalok túlélési esélye nagyobb még gyengébb termésű években is.
- A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, melyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyílást pedig sártapasztással szűkítik körülbelül 30 milliméteres átmérőjűre.
- A csuszkák monogám típusúak és a párok fészkelési és táplálkozási területet foglalnak el, ahol rendszerint telente is maradnak. Territóriumuk mérete kettőtől tíz hektárig terjed Európában. A hímek mind a területük védelmét, mind pedig a párzási, udvarlási szándékukat különböző hangjelekkel jelzik. Mindkét nem rendelkezik párzási rituáléval, amely során van, hogy egy helyben lebegnek a levegőben, vagy hullámvonalszerűen repülnek, a hím köröz a nőstény körül, széttárt faroktollakkal és megemelt fejjel. Az udvarlás során a hím táplálékot visz a nősténynek. Annak ellenére, hogy a csuszkák ragaszkodnak párjukhoz, mégis genetikai kutatásoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a Németországban költő populáció fiókái közt mintegy 10 százaléknyi nem a nőstény állandó párjától, hanem valamely szomszédos terület hímjétől származik.
- A fészek többnyire fák odvaiban, üregeiben helyezkedik el, legtöbbször harkályok elhagyatott odúiban, időnként pedig egyéb természetes üregekben található. Szükség esetén a nőstény megnagyobbítja a már létező lyukat a bejáratnál, ám ha túl nagy lenne, akkor betapasztja sárral. A kis méretű bejárat és a mély üreg együttesen azt szolgálják, hogy a ragadozók számára megnehezítsék a fiókák elejtését. A kis bejárati rész egyben azt is meggátolja, hogy seregélyek foglalják el a fészket.[2] A fészkek általában kettő és húsz méteres magasságban találhatóak a földfelszíntől és többnyire mély odúk. Az üregek belsejét fenyőkéreggel és fakéreg darabokkal bélelik. A csuszkák gyakran évről évre ugyanabban a fészekben költenek. Általában 6-9 darab fehér alapon vörös pettyekkel tarkított tojást tojik a nőstény.
- Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6-9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében. A párok egy életre együtt maradnak.
- A felnőttek éves túlélési aránya a csuszkák legtöbb életterén 51% körül mozog, míg egy kisebb belga tanulmány kiderítette, hogy a fiatal egyedek túlélési aránya csupán 25 százalék. A csuszkák átlagos várható élettartama kettő év és a legidősebb ismert példány 12 év 10 hónapot élt az Egyesült Királyságban. Egy másik viszonylag hosszú életet megélt madár Svájcban 10 és fél éves korában pusztult el.
- Európai elterjedési területén legnagyobb természetes ellensége a karvaly (Accipiter nisus), a héja (Accipiter gentilis), a kabasólyom (Falco subbuteo), az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum) és a [Kertészet/Madarak/Menyét|menyét]] (Mustela nivalis). Egy svéd tanulmány kimutatta, hogy a tanulmányozott területen lévő csuszkák fészkeinek 6,2 százalékát érte ragadozók általi támadás.
- A seregélyek (Sturnus vulgaris) szívesen foglalják el a csuszkák korábbi fészkeit, amellyel csökkentik a csuszkák költésének sikerét. Ez leginkább akkor szokott előfordulni, amikor a fészek magasan van a föld felett és ahol igen sűrűn helyezkednek el a csuszkák költőterületei. Az örvös sándorpapagájok (Psittacula krameri) szintén versenytársat jelentenek a csuszkák számára a fészkelés terén. Az örvös sándorpapagájok inkább a szigetszerű városi erdőfoltokban vannak jelen, míg a csuszkák a nagy kiterjedésű tölgyerdőket kedvelik, amely csökkenti az egyedek közti versengést.
- A Ptilonyssus nemzetségbe tartozó atkák, mint például a P. sittae megtalálhatóak a csuszkák orrüregében. A fonálférgek közül két faj, a Tridentocapillaria parusi és a Pterothominx longifilla is megtalálhatóak a csuszkák bélrendszerében.
- A csuszkák európai populációját mintegy 22,5 és 57 millió egyed közé teszik, míg világszerte mintegy 45,9- 228 millió egyed is élhet. Kínában, Tajvanon, Japánban, a Koreai-félszigeten és Oroszországban is mintegy 10 000 és 100 000 pár élhet. Az ismert költőterület nagysága elérheti a 23,3 millió négyzetkilométert, amelynek jelentős része megfelelő életteret biztosít e madarak számára és a populáció stabilnak mondható létszámmal bír. Nagy kiterjedésű élőhelye és viszonylagosan nagy egyedszáma miatt a faj a nem fenyegetett státuszt kapta az IUCN listáján. Mivel az idős fák jelenléte élőhelyén alapvető a csuszkák fészkeléséhez, ezért az idősebb faállományok kivágása és ritkulása jelentősen lecsökkentheti a csuszkák helyi populációját.
- A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) értékelése szerint a csuszkát nem fenyegeti különösebb veszély, és mivel ez az európai populációkra is igaz, SPEC értékelése sincsen. Magyarországon mindemellett védett!
Forrás: Magyar Wikipédia Csuszka
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
