Állatok/Puhatestűek/Csigák/Kormos mocsárcsiga
Kormos mocsárcsiga
- (Stagnicola corvus, Syn: Lymnaea palustris, Stagnicola palustris)
- Más neve(i): Mocsári csiga, - karcsú csiga
- A kormos mocsárcsiga[1] (Stagnicola corvus) európai elterjedésű édesvízi csigafaj.
- Európai elterjedésű faj, nyugaton a Brit-szigetek, keleten a Dnyeper-medence, északon Dél-Skandinávia, délen Olaszország jelenti elterjedésének határait. A többi Stagnicola-fajhoz képest viszonylag ritka; egyes országokban nincs feltérképezve jelenléte.
- A kormos mocsárcsiga háza 13–34 mm magas és 6–17 mm széles; 6-8 enyhén domború kanyarulatból áll. A ház kúp alakú, kihegyesedő végű; nagy része (magasságának kb 70%-a) az utolsó, erősen megnagyobbodott kanyarulatból áll. Héja finoman rovátkolt, sárgás szaruszínű vagy vörösbarna; gyakran fekete bevonat borítja. Szájadéka megnyúlt, a tetején kihegyesedő tojásdad alakú.
- Az állat szürke vagy szürkésbarna (esetleg szürkészöld) színű, háza tornyosan megnyúlt, a héjfelülete sokszor hálózatos. Köpenyét számos apró sárga folt pettyezi. Alakja változó, karcsúbb és zömökebb egyedei ismeretesek.
- Vízinövényekkel dúsan benőtt síkvidéki tavak, holtágak, mocsarak és egyéb állóvizek lakója, ahol elsősorban a sekély vízben tartózkodik. Svájcban 1800 méteres magasságban is megtalálták, de döntően 600 m alatt lehet rábukkanni. Nem védett, de élőhelyei, a kis tavak, folyamatosan fogyatkoznak. Lengyelországban viszonylag szennyezett vizekben és bányatavakban is megtalálták. Két évig él, második évében szaporodik. 4–18 mm hosszú zsinórban rakja le petéit, egyszerre 5-74 darabot.
- Magyar Wikipédia Kormos mocsárcsiga| }}
Forrás: Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39.
Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN: 963 11 2610 2
