Állatok/Sáskák/Erdei bunkóscsápúsáska


Erdei bunkóscsápúsáska


Erdei bunkóscsápúsáska
(Gomphocerippus rufus, Syn: -)
Más neve(i): -


Az erdei bunkóscsápúsáska a rovarok osztályának egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a sáskafélék családjába tartozó faj.
Eurázsiában honos, Dél-Angliától egészen Szibériáig. Az Alpokban 2400 méterig előfordul. Magyarországon mindenütt megtalálható, a hegy- és dombvidékeken gyakori is lehet.
A testhossza a hím esetében 14-16 mm, a nőstény 17-23 mm. Közepes termetű sáskafaj. Alapszíne barnás-szürkés, ritkán vöröses árnyalatú. A fej oldalait, a torpajzsot és tort sokszor apró sötét foltok borítják, de lehet egyszínű is. Gyakran a fejtetőtől a szárnytőig széles, világos sáv húzódik végig, elsősorban a nőstények esetében. A torpajzs élei viszonylag erősen betörnek és sokszor sötét alapon fehér vonal jelzi őket. A csáp vége bunkós (a hímeknél inkább kifejezve), fekete, a hegye fehér. Elsősorban a hímek esetében a hátsó lábszár és a potrohvég narancsvörös. A nőstények szárnya a térdig ér, a hímeké kissé túlnyúlik rajta.
Éneke 3-10 másodperc hosszú, gyors, zizegő cirpelések sorozata, mely a végén kicsit lelassul. A strófa halkan indul és fokozatosan erősödik, maximális hangerejét kb. a strófa felénél éri el. Két strófa között szabálytalan hosszúságú szünetet tart, eközben a hím gyakran helyet is változtat.
Meleg és félszáraz, közepesen nedves élőhelyek, bozótosok, tisztások, erdőszélek, magas füvű gyepek lakója. Növényevő, füvek, lágyszárú növények leveleivel táplálkozik.
Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A hím udvarló viselkedése eléggé látványos. Először elhelyezkedik a nősténnyel szemben és csápjai fel-le mozgatása közben ciripel. Ezután a fejét és a fehér végű állkapocs- és ajaktapogatóit kb. 10-szer ide-oda mozgatja növekvő sebességgel, és minden egyes ilyen mozdulatnál felemeli a fejét. Ezt a szakaszt halk, kaparó hangok kísérik. Ezt követően leengedi csápjait és 1-3 alkalommal erőteljesen hátrafelé csap velük. Ezzel egyidejűleg a combjait erős hang kíséretében felfelé rángatja, négy szájtapogatóját pedig oldalra szétteríti és rezgeti. Végül a hátsó lábait hátrafelé löködi. Egy ilyen sorozat körülbelül tíz másodpercig tart, és többször is megismétlődik.
A nőstény a - lehetőleg száraz - talajba rakja petéit. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek négyszer vedlenek.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei bunkóscsápúsáska témájú médiaállományokat.