Útipatika/Speciális utazók/Útipatika hátizsákos utazók részére

Útipatika hátizsákos utazók részére

A hátizsákos, „backpacker" turista
Sátor tábor, High Polc Camp közelében, Mt Anne, Southwest National Park, Tasmán Wilderness világörökségi terület, Tasmania, Ausztrália.

A hátizsákos, „backpacker" turista

szerkesztés
A „hátizsákos utazó”, a „backpacker" fogalma nem a fiatalok holmi tárolási segédeszközére utal. Nem reprezentatív felmérések alapján, a hátizsákos utazókra jellemző a hosszú utazási időtartam (átlag 73 nap, szemben a turisták 40, az utazók 63 napjával), amely alatt majdnem kivétel nélkül költségkímélő módon szállnak meg, és a lehető legtöbb tevékenységet igyekeznek belesűríteni az utazásukba. A helyi lakossággal való szorosabb érintkezés, a gyakori vidéken való időzés a helyi fertőzésekkel való intenzívebb, hosszabb idejű érintkezés veszélyét is jelenti. Többek között ez adja backpackerek nagyobb kockázatú csoportba sorolásának indokát[1].

Veszélyek a hátizsákos turizmus során

szerkesztés
Az éjszakákat is rendszerint a városon kívül, sátrazva töltik, így a rovarcsípés (malária) veszélye is nagyobb. A fiatalok körében hódító tetoválás, hennázás, piercing is mind fertőzés forrásaként szerepel. Veszélyforrásként szerepel még a gyakori alkohol-drog abúzus, a tény, hogy szegényesebb körülmények között laknak, így az étkezési és higiénés szabályokat kevésbé tudják betartani, hosszú útra mennek, változatos desztinációkkal és kevésbé figyelnek egészségükre, és kevés pénzük van orvoshoz fordulni.

Immunizáció

szerkesztés
A hátizsákos turistánál az utazás előtti tanácsadásnál nem csak az immunizáció (mert ez a csoport gyakran negligálja az endémiás veszélyeket) fontos, de fel kell hívni a figyelmüket a biztonságos étel- és italfogyasztásra, mert már a természeti, alpin vizek is szennyezettek.17 Súlyt kell helyeztetni a biztonságos szexre és a személyi higiéniára (melyet nehéz megtartani pl. egy szabadtéri, többnapos rock koncerten[2].

Elsősegélynyújtás

szerkesztés
Hatékonyan fel kell készülni a kisebb sérülések (szilánkok, lyukak, ficamok) okozta balesetekre. Ennél is fontosabb, felismerni és azonnal kezelni a kihűlést (hypothermia), hőgutát, kiszáradást és oxigénhiányt (hypoxia), mivel ezekkel a tünetekkel csak ritkán találkozunk a mindennapi életben.

◄--- Előző lap:Útipatika                      ---► Következő lap:

Jegyzetek

  1. Richards G,Wilson J. The global nomad. Backpacker Travel in Theory and Practice. Channel View Publications, Cromwell Press, UK, 2004 Behrens RH, Curtis CF.Malaria in travelers: epidemiology and prevention. Br Med Bull 1993;49:363–381
  2. Bellis MA, et al. Effects of backpacking holidays in australia on alcohol, tobacco and drug use of UK residents. BMC Public Health 2007;7:1 Alkan M. Incidence and Precipitating Factors of Morbidity among Israeli Travelers Abroad. J Travel Med 2002;9:227–232