Akarta a fene/Arany János:A hamis tanú
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:A hamis tanú
Előző oldal: Az ünneprontók elemzése « » Következő oldal: A hamis tanú elemzése
A hamis tanú
- Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget,
- Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet;
- Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre,
- Atya, fiú, Szent-Lélek hármas istenségre:
- Hogy az a darab föld, a melyen most állasz,
- Nem tarcsai birtok, - ladányi határ az.
- Eléálla Márkus; térdben összeesve,
- Görnyedező háttal, mintha sírt keresne;
- Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,
- Fázik, aki ránéz s a halálra gondol;
- Kezei reszketnek: tán erő hijában?
- Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?
- Esküszöl - "Esküszöm az élő Istenre,
- Utolsó napomra és örök idvemre. -"
- Esküszöl - "Esküszöm, s ha hamisat szólok:
- Se földben, se mennyben ne lehessek boldog;
- Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem:
- Ama sebes örvény hánytorgasson engem.-"
- Lakoma Ladányban, - muzsika, mulatság;
- "Ej, haj! dinom-dánom: mienk az igazság;
- Nem azé a madár, aki elszalajtja,
- S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.
- Lám a vén Márkusnak esze volt előre:
- Talpa alá tette, úgy esküdt a földre."[1]
- Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban:
- De mintha keserűt érezne a borban.
- Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,
- Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.
- Négy harang siratja, két pap megdicséri,
- Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.
- Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,
- Mellyel a világi élet becsukódik,
- Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,
- Úgy látszik hogy épen a halottat várja;
- Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,
- Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.
- És a fekete föld, amint hull, amint hull,
- Nyögve a koporsó megrendül, megindul;
- Kivetődik a sír dobbanó partjára,
- Ropogva szakad föl fedelének zára:
- Megrázkodik a test és talpra ugorván
- Szeme fehérével körülnéz mogorván.
- S amint három ujját emeli az égre,
- Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne;
- Majd a néptolongás közepébe törvén,
- Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,
- Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,
- Fejöket befúrják a parázs fövénybe.
- Az időtől fogva, mikor a hold felkel,
- S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,
- Gyakran látni Márkust - ég felé az ujja -
- Mélységből kibukni s elmerülni újra,
- És, mikép izgága volt egész élete,
- Így kötődik szóval: "Oldjak-e? kössek-e?"
- Ne feleljetek rá, körözsi halászok!
- Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok;
- Kötni: összekötné hálótok egy bogba,
- Oldni: széjjeloldná hosszan a habokba;
- Halkan imádkozva evezzetek itt el;
- S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.
. (1852.
* * *
Előző oldal: Az ünneprontók elemzése « » Következő oldal: A hamis tanú elemzése
Jegyzetek
- ↑ Azaz: egy darab ladányi földet készített előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt. A. J.