Akarta a fene
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Akarta a fene
Előző oldal: Középiskolai dolgozatok « » Következő oldal: Bevezetés
Tartalom
|
Valamikor kezébe került Aranynak egy, a saját műve elemzését tartalmazó iromány. Ebben annak szerzője - elég nagy önbizalommal és nem kevés elvakultsággal - afféle kijelentésre ragadtata magát, hogy szerző ezzel és ezzel a költői eszközzel ezt és ezt akarta kifejezni.... Ez a mondat szúrt szemet Aranynak és írta oda a margóra, hogy "Akarta a fene"... (mások szerint Gondolta a fene...) Szép ez a történet, amely szerepe, hogy megmutassa, felesleges azzal vesződni, hogy kitaláljuk, mit is gondolt a költő, mikor ezt vagy azt papírra vetette. Ehelyett arra kéne koncentráljunk, mit is fejez ki a mű, tehát ne a költő régvolt gondolatait bogozgassuk, hanem a jelenre - sőt: jövőre! - koncentráljunk. Mindezekkel egyet is lehetne érteni, ámbár több mint valószínű, az anekdota nem igaz, amennyiben az igazságot és a bizonyíthatóságot egynek vesszük, mivel nem találták - még - meg ezt az ominózus lap széli megjegyzést... Előkerült viszont tőle pár rövid és apró szurka, odamondogatás Moller Edének, aki elemzi Aranytól a Tetemre-hívást. Ezekből a rövid, ironikus, szinte már gunyoros megjegyzésekből - mintha - az derülne ki, ne legyünk olyan magabiztosak a ballada tettesének kimutatásakor. Annak elemzésekor minderre bővebben kitérünk... |
|
|
Előző oldal: Középiskolai dolgozatok « » Következő oldal: Bevezetés