Akarta a fene/Arany János:A kép-mutogató
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:A kép-mutogató
Előző oldal: Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése
A kép-mutogató
- 1
- Debreceni sokadalom!
- Nézz e képre, halld meg dalom!
- Szomorú történet esett,
- Kin sok jámbor szív megesett –
- E szomorú időben;
- Arrul szerzék ez új verset
- Ebben az esztendőben.
- 2
- Első képem azt mutatja:
- Grófkisasszonyt feddi atyja,
- Mér fejére súlyos átkot,
- Hogyha az íródeákot
- Még tovább is szíveli,
- Kihez sáros cipőjét
- Sem méltó megtörleni.
- 3
- Im haragra lobban arca,
- Ősi dölyfe, mély kudarca!
- A leány, mint szőke harmat,
- Reszket, elfoly; - ajka hallgat,
- Vagy, ha mond is, ennyit mond:
- Válni nem tud, de meghalhat,
- Ősz fején úgy nem lesz gond.
- 4
- Második kép: hogy az atyja
- A deákot felhívatja.
- Íme, ott áll: büszke, délceg,
- Viseletén semmi félszeg,
- De szegény – csak köznemes:
- Grófkisasszony szép kezére
- Már ezért sem érdemes.
- 5
- Szigorún ezt tudtul adja
- Grófkisasszony édesatyja, -
- S hogy sem esztendő, se´ hónap,
- Kitelt éve, mehet holnap.
- Messze ám! nagy a világ.
- Mélyet bókol, de csak ott áll
- Bátran az íródeák.
- 6
- „Gróf úr! Enyim a leánya,
- Szíve, lelke, minden vágya;
- Minket senki el nem választ,
- Kezét kérem és a választ,
- Ha igen is, ha nem is,
- Rangja, fénye, java nem kell,
- Elveszem egy ingben is.”
- 7
- Fagy, ütésre föl nem enged:
- Hogy kidobják: szolgát csenget.
- Új kép váltja most a régit:
- (Nézni kell a vesszőm végit)
- A leányt mutatja, hogy
- Ezt sikoltva: „egy ingben is!”
- Apja lábához lerogy.
- 8
- A deákkal hajduk bánnak,
- Szőke fürtit a leánynak
- Apja tekeré kezére,
- Mintha nem vón´ édes vére,
- S dobja a legény után.-
- Hír sincs róluk, hang sincs rólok
- A kastélyban ezután.
- 9
- Szalma-viskó s falu vége
- Ifjú párnak menedéke
- Ottan rejtve volna s boldog
- Ha tudna, vagy bírna dolgot:
- Hanem a természet kér,
- S már sohajjal végzi a dal:
- „ Kis kunyhóban is megfér.”*
- 10
- Avagy e kéz finom bőre
- Áll-e a mosóteknőre?
- Kit arasszal így fogunk át:
- E derék, bír durva munkát?…
- Férje könnyebben veszi:
- Savanyú tej neki nem kell,
- A fölét ha leeszi.-
- 11
- Őszi este, kandallónál
- Az öreg gróf ott szunyókál
- Bőg a kémény, künn esik, fú
- Hogy belép egy szolga fiú
- S könnyes szemmel odasúg:
- »Kapu-rácsnál rongyos nő áll,
- Azt mondja, kisasszonyunk«
- 12
- „Ha! Tépesd le az ebekkel!
- Nincs leányom - nem volt – nem kell!“
- - Legszomorúbb ez a rajzon,
- Ezt ne nézze terhes asszony,
- Mert úgy jár, mint amit lát,
- Mint a szegény grófkisasszony,
- Mikor űzték a kutyák.
- 13
- Múlik a tél, esztendő is:
- Múlat a gróf, feled ő is,
- Nappal verseny és vadászat,
- Este keres vidám házat,
- Hol van élénk társaság;
- S időt ölni felkerül ott
- Mindenféle furcsaság...
- 14
- Asztal-írás ötvenhatban
- Vala itt-ott még divatban.
- Kisded asztal egyik lába
- Iró-eszközt rejt magába:
- A körűl sereglenek,
- Azzal írnak másvilági
- Láthatatlan szellemek.
- 15
- Szép ajak mond: „Gróf úr nem mer
- Szóba állni a szellemmel.”
- Gróf mosolygva asztalhoz nyúl,
- Csak érinti: asztal indúl,
- Szalad ujja közt az ón,
- S a papírra ez van írva
- Ismert kézzel: "Én, Verón."
- 16
- Arcát éri hűs fuvallat,
- Hátranéz s egy „ah!“ szót hallat:
- Áll mögötte volt leánya,
- Már nem élő, csak az árnya,
- Sápadt, rongyos, - im, minő!
- Karján, alva-é vagy halva?
- Egy idétlen csecsemő.
- 17
- „Nem emelek súlyos vádat,
- Csak elhoztam unokádat;
- Teste nyugszik az enyémmel,
- Vad erdőben temeték el,-
- Nézd, ha élne, szép fiú;
- Lelke szunnyad, nem költ még fel,
- Nem volt arra ért korú."
- 18
- Mint kit rémes álma zaklat,
- Gróf nehány szót félbeszaggat;
- Kik ezt látják ott körösleg,
- Vélik olyan különösnek,
- Szóbeszédnek tere tág:
- A gróf elment; - nem is látja
- Többé semmi társaság.
- 19
- Megy, s bezárja benső zárját
- Hivja gyakran holt leányát;
- Kulcslyukon kik hallgatóznak,
- Csak felét hallják a szónak:
- Amit a gróf maga mond;
- Szájról szájra suttogás kél:
- "Csitt... való: a gróf bolond."
- 20
- Nem, nem az még: szól, tesz, rendel
- Most is mindent értelemmel;
- De, ha asztalával írat,
- Hogy sebére leljen írat
- És ha lánya megjelen:
- Kérdi, kéri, térden állva:
- Engesztelni mit tegyen?
- 21
- „Nem mondom, hogy megbocsátok,
- Mert nem tőlem függ ez átok;
- Míg szívemben élet égett,
- Sem táplált az gyűlölséget,
- Megtöré csak fájdalom;
- Kérjed Istent: bűnbocsátni
- Nála több az irgalom.”
- 22
- „Monddsza hát, hol nyugszik tested?
- Gróf atyád már rég kerestet;
- Felrakattam új kápolnád,
- Aranyozzák büszke tornyát:
- Ott nyugodjál, gazdagon.”
- „Oh – hová kopóid űztek –
- Jobb nekem már a vadon!”
- 23
- Még egy kép jön, az utolsó:
- Márványkőbül nagy koporsó;
- (Bent egész sort rejt e kripta.)
- Címerét most megfordítva
- Vésték rá a kőlapon :
- Ez a sírbolt nem lesz nyitva -
- Csak az ítéletnapon.
- „Hiszen két boldog szerelmes
- Kis kunyhóban is megfér.”
- Így végződik SCHILLER dala (An der Quelle…) SZEMERE PÁL
- fordításában, mely a század első felében országszerte
- zengett érzelgő ifjak és leányok ajkán. A.J jegyzete
* * *
Előző oldal: Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése