Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

Előző oldal: Az esztétikai ismerkedés « » Következő oldal: A logosz színre lép‎‎

2.

Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

A második stádium (vagy lépcső) az esetemben nagymamám „beleszólásához” köthető... egyszer váratlan azt kérdeztem tőle, hogy akkor szerinte a Tetemre-hívás-ban mi is történt, ki a tettes.

- Abigél! - vágta rá szinte azonnal egy gyakorló irodalmár határozottságával és megfellebbezhetetlenségével... Ez a megoldási kísérlet nekem is hosszú évekig tetszett és hajlottam is rá, a ’96-os Hunniá-ban már ezt a variációt pártfogoltam, Benő öngyilkosságát elvetve. És mindezt azzal a sommás megállapítással támasztottam alá, hogy persze, a vérzés - ahogy a babona tartja - kimutatja a gyilkost, azaz Abigélt.

Valami azonban kezdett nem tetszeni egy idő után saját elemzésemben… Az, hogy ez a megközelítés gyökeresen ellentmond a gyakorlatnak, azaz a tetemrehívások logikájának és lélektanának. Nem kell hozzá nagy lélekbúvárnak lenni vagy pszichológiából szigorlatozni sem, hogy rájöjjön az ember: tettes saját akaratból el se megy tetemrehívásra. De öngyilkosságra felbujtó sem. Azt a variációt kihagynám a számbavételezésből, hogy mi van, ha erővel viszik… Nem vitték erővel, a valóságban bár lehetséges, hogy néha előfordult ilyen - Arany balladájában ellenben nyoma sincs, hogy bárkit is erővel hoztak volna.

Feltevésünk igazolja is Szabó T. Attila három, 16. századi tetemrehívásos dokumentummal.^[1] Tudniillik ezekre se tettes, se társtettes, se felbujtó, se orgazda, még ezek ügyvédje sem ment el. Egyszerű megérteni a miértet is: statáriális volt a bíráskodás, fő- és jószágvesztés a „tét”. És az akkori, még nem felvilágosult ember babonás világképe nem tanácsolt neki megjelenést. Hitte, hogy a vérzés majd rá vall és akkor a lába se éri a földet.

A tetemrehívást kihagyóknak nagyon jó igazolásuknak kellett lennie arról, hol is voltak a tett elkövetése órájában és miért is nem tettek eleget az idézésnek. Érthető az is, miért veszett ki fokozatosan a felvilágosodással a joggyakorlatból az istenítélet ezen formája. Rájöttek mind a bírák, mind a gyanúsítottak, hogy nehéz bármi (valós - biológiai) összefüggést felállítani az (esetleg újra eleredő) vérzés, a tett elkövetése és a bíróságon való megjelenés vagy meg nem jelenés között.

Ha már a középkori jogszokásokat firtatjuk, itt kell emlékeztetnünk egy másik létező (mások szerint nem létező) szokásra vagy jogra is: az első éjszakáéra. (jus primae noctis)^[2] Ami, ha kicsit belegondolunk, alapjaiban rendezheti át a vers családi viszonyait, mert mi van, ha - teszem azt - élt egyszer egy földesúr ezzel, amiből utódja született?

Hogy egy ilyen mozzanatot Arany "beleszerkeszthetett" a művébe, elvileg nem kizárható, mivel az ő szellemi horizontján is ott kellett lebegnie ezen ismeretnek, hiszen ő maga is volt jogász - nótárius-jegyző, még Nagyszalontán -, tehát a jogi rálátása-ismerete bőven megvolt, hogy ezt róla feltegyük. De bármely, átlagos műveltségű költőtől-írótól joggal várhatjuk el és tételezhetjük fel, hogy ismerte ezt a fogalmat.^[3] (Mégha tehát ezt a középkorban nem is biztos, hogy ténylegesen gyakorolták. Földesúrról földesúrra változhatott, hogy gyakorolta-e vagy sem, általánosságban nem beszélhetünk.) Szövegértelmezéskor egy elvi lehetőség megléte elegendő jogalapot biztosít a vers új tényállás alapján való végiggondoláshoz és érezzük ezt sürgető szükségszerűségnek.

Azt hiszem, az eddig érintett két állomás a tézis-antitézis fogalmát ki is merítette. (Tézis: öngyilkos lett a fiú, mert a lány halálba kergette. Ennek antitézise pedig: sőt, meg is ölte.) Benő öngyilkosságának felmerülése után Abigél bűnössége volt az álláspontom egészen 1999. júniusának végéig. ^[4] Egyszer azonban lassan - ami egy másodperc tört része volt igazán - fel kellett hagynom Abigél bármifajta vádolásával is…

Hogyan lehetne feloldani a dilemmát? Már ha felismeri az ember egyáltalán, hogy itt egy paradoxonnal áll szemben… Bagoly Csilla rájön, de fel nem oldja. Pl a vérzésre - lényeges tétel! - semmi magyarázatot nem keres. Föllép az első lépcsőfokra – három van belőle –, de utána vissza is. Nem tudja, milyen lényeges a felismerése...^[5]

Tehát - írjon elemző egy olyan dolgozatot, amelyben:

1) feladja az esztétikailag-jogtörténetileg-pszichológiailag kizárható és imént elvetett öngyilkossági variációt (és felhagy Abigél vádolásával is)
2) kibogozza a drámai háttérkonfliktus, a vele szorosan összefüggő tragikai vétség valamint a tőradással kapcsolatos hely-idő és miként csomóját (a drámaiság rejtélyét)
3) értelmes - nyelvi-logikai központú - magyarázatot ad a vérzésre.

Mindazonáltal mihelyst ezek a válaszok megszületnek, értelmezőt egy nyelvészeti felismerés várja. (VII. pont)

Előző oldal: Az esztétikai ismerkedés « » Következő oldal: A logosz színre lép‎‎

Jegyzetek

↑ Szabó T Attila.: Szó és az ember kötet, "Sebből pirosan..." fejezet, 510-16. oldal, Kriterion, 1971, Szó és az ember - Sebből pirosan... de az egyik jegyzőkönyv szövege olvasható a Molnár - Simon - féle Magyar nyelvemlékek-ben is (Tankönyvkiadó, 1980, 210. oldal, Egy udvarhelyszéki tetemrehívás (1589)) A szöveg eredetije a kolozsvári Állami Levéltárban található. Törvénykezési iratok. I-es csomó, 193. lap.

↑ http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomanyok-es-bolcseszet__436191-mi-pontosan-az-elso-ejszaka-joga

↑ Lásd pl. Szilágyi Domokos versét: Ius primae noctis

↑ Ha a magánvéleményemre kíváncsi és egy percig beszélhetek Arany nevében is - ami veszélyeivel alaposan tisztában vagyok -, nos, akkor azt mondanám, Aranynak is valami ilyen, (Abigélt a felbujtásig bevádoló!) álláspontja lehet saját balladája értelmét tekintve, olvasva saját lapszéli megjegyzéseit-leveleit. De azonnal hozzáfűzzük, hogy nem hiheti senki komolyan, hogy Aranynak ne lett volna akkora pszichológiai beleérző képessége - empátiája - és jogi ismerete és jártassága, hogy ne látta, ne érezte volna át, amit előbb fejtegettünk és amit Szabó T. Attila is kimutatott Abigél bűn alóli felmenthetőségét illetően. Következésképp mást /t/akar ez...

↑ És inkább a hullamerevség - erekció hasonlatosságában keres értelmet...(B.Cs. u.o.)

[1] Szabó T Attila.: Szó és az ember kötet, "Sebből pirosan..." fejezet, 510-16. oldal, Kriterion, 1971, Szó és az ember - Sebből pirosan... de az egyik jegyzőkönyv szövege olvasható a Molnár - Simon - féle Magyar nyelvemlékek-ben is (Tankönyvkiadó, 1980, 210. oldal, Egy udvarhelyszéki tetemrehívás (1589)) A szöveg eredetije a kolozsvári Állami Levéltárban található. Törvénykezési iratok. I-es csomó, 193. lap.

[2] ttp://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomanyok-es-bolcseszet__436191-mi-pontosan-az-elso-ejszaka-joga

[3] Lásd pl. Szilágyi Domokos versét: Ius primae noctis

[4] Ha a magánvéleményemre kíváncsi és egy percig beszélhetek Arany nevében is - ami veszélyeivel alaposan tisztában vagyok -, nos, akkor azt mondanám, Aranynak is valami ilyen, (Abigélt a felbujtásig bevádoló!) álláspontja lehet saját balladája értelmét tekintve, olvasva saját lapszéli megjegyzéseit-leveleit. De azonnal hozzáfűzzük, hogy nem hiheti senki komolyan, hogy Aranynak ne lett volna akkora pszichológiai beleérző képessége - empátiája - és jogi ismerete és jártassága, hogy ne látta, ne érezte volna át, amit előbb fejtegettünk és amit Szabó T. Attila is kimutatott Abigél bűn alóli felmenthetőségét illetően. Következésképp mást /t/akar ez...

[5] És inkább a hullamerevség - erekció hasonlatosságában keres értelmet...(B.Cs. u.o.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]