Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:Tetemre-hívás


Előző oldal: Arany János:A walesi bárdok elemzése « » Következő oldal: A 2012-es magyar irodalom érettségihez


Arany János portréja (1848.)


Arany János


Tetemre-hívás

A radványi[1] sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.[2]
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
"Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!"


Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti,[3] meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.


Állata[4] őrzeni négy alabárdost:
"Lélek ez ajtón se be, se ki..."
"Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?" - "Vissza neki;[5]
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"


Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel,[6] "hívja tetemre"
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.


A palotát[7] fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,[8]
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:[9]
Sárga viaszfényt nyughelye kap.


"Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
"Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."


"Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
"Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!"


"Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe' látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.


"Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc,[10] a falu, mind!"
Megkönnyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.


"Jöjjön az anyja! hajadon húga!"
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.


"Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!"
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre,
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.


Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
"Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"


Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
"Bárczi Benőt én meg nem öltem
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.


Bírta szivem' már hű szerelemre -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval "igenre",
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!"


S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.


Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: "Egyszer volt egy leány,*
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!"


(1877 okt. 27).

* * *

Előző oldal: Arany János:A walesi bárdok elemzése « » Következő oldal: A 2012-es magyar irodalom érettségihez


Jegyzetek szerkesztés

  1. a történeti Magyarországon kb. tucatnyi falu és puszta viselte ezt a nevet; Arany - akár az időpontot - a ballada színhelyét is szándékosan általánosította.
  2. a színhelyhez hasonlóan Arany egy rendkívül kiterjedt, sok ágra szakadt, több vármegyében honos nemesi családot választott.
  3. díszesen, rangjához illõen fel se ravatalozza.
  4. régies, bibliai szóalakban. Az 'állít' elbeszélő múltidejű alakja. Maga Arany magyarázta meg egy magánlevélben, miután némelyek sajtóhibának vélték.
  5. Annyi, mintha azt mondaná: Ha anyja, nõvére jönne is, kiáltsatok rá, parancsoljátok neki: Vissza! (Arany János magyarázata)
  6. a középkorban a hivatalos eljárásra idézést pecsétes levél felmutatásával tették.
  7. nagyterem, díszterem.
  8. Istenítéleteknél hazánkban (...) világi részről a pristaldus nevű tisztviselő járt el. (Arany János magyarázata)
  9. kanonok. Arany János magyarázata: egyházi részről a káptalanok ügyeltek föl. (...) Ezért van jelen a költeményben egy kanonok.
  10. nem létező falu.