Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

A walesi bárdok elemzése

---

Előző oldal: Arany János:A walesi bárdok « » Következő oldal: Arany János:Tetemre-hívás

---

Szűz-Mérleg

Edwárd indulása Ikrek

Eleinte Edward kíváncsiságtól fűtött, pazarul megszerkesztett, belső rímekkel kirakott belső monológját halljuk, ami átmegy dialógusba. („Hadd látom, úgymond, mennyit ér/A velszi tartomány”) Ez a beszédesség Merkúr uralmára utal, főként akkor, ha az kíváncsisággal „párosul”, ami leginkább a patkány, tehát az európai Zodiákus Iker jegyének a keleti Zodiákusban megfelelő állatnak a kíváncsisága. (A patkány az egyik legkíváncsibb állat, nemhiába alkalmas kísérletezésre oly nagyon.) Ennyi el is helyezi az évkörön a balladát: az az Ikrekből indul. Természetesen a ballada allegorizálása is egyértelműen az ikrekségre utal: mindenki tudta, hogy Edvárd nem csak Edvárd, hanem szimbolizál még valakit, tehát kettős alak. (Ne értsük félre: balladai hősöket nem állatövi jegyeknek feleltetünk meg, hanem bolygóknak. Edwárdról is ki fog derülni, melyik planéta, de ennek biztos felfedésére várnunk kell a szemközti, éven átellenes V. László elemzéséig.)

„Felség! Valóban koronád legszebb gyémántja Velsz!” - folytatódik a virtuális párbeszéd, amit a testi-lelki jóbarát lovával folytat. Főleg a testi barátságot hangsúlyoznánk itt, mivel többször történik még majd utalás a szemközti - tehát testi -, bár a lelki jegyekre is…A fakó lehet jó ló Magyarországon, azonban egész más jelentés járul ehhez a hangsorhoz angolul. Azonnal meg tudjuk válaszolni azt is, miért nem idézőjelezi Arany a dialógusukat: ami rossz, azt nem akarja idézgetni, nem akarja az ördögöt a falra festeni. És most a ló a "Ross"-athozza magán, a ROSSZAT. Ez a ló nem fehérségéből is kiderül. A magyarság számára a Jó fehér lovon jön…Tehát ha az Ikrekben a ló megszólal, akkor azzal annak a gazdáját leminősítik. Szellemileg ember és ló egy szint … (A rossztól kívánta óvni Magyarországot az évköri előző balladában is Arany, ha visszaemlékszünk még a Zách Klára zárására: „Rossz időket érünk,/Rossz csillagok járnak/Isten ója nagy csapástól/Mi magyar hazánkat!”) Azonban ez a fakó ló királyánál még így is okosabb, mert 1) Edwárd kérdezi 2) a hátas pedig mintha le is akarná beszélni a walesi kalandról. („S kunyhói mind hallgatva, mint megannyi puszta sír…”) Lássunk ebben figyelmeztetést. Edvárd nem lát. (Viszont majd hall… de akkor már késő.)

Semmi jele vagy egyéb nyoma annak, hogy ez az Edvárddal a ballada kezdetén beszélgető valaki személy lenne, pl. kísérőként emberi alakban színre lépne. A balladai tömörség jellemzőjét szegné meg Arany azzal, ha itt pl. egy királyi kamarillás személyében hús-vér szereplőt léptetne fel, akivel pl. előzetesen programot egyeztet a király. Ember honnan is tudhatná, milyen ízű a fű Walesben? Azt csak ló „tudhatja”…

Bár meg kell hagyni, elkísérik szolgái is az úton. (Ami majd Walesben derül ki -„Szolgái szétszáguldanak”…stb)) Hozzájuk azonban nem szól. A szolgákkal csak Jupiter - lásd Mátyás anyja illetve A kép-mutogató - társalog emberi hangon. Edwardnak emberi hangja ellenben nincs.

Az Ikrek jegye a nyeregbe szállással, az itt erőben lévő felszálló Holdcsomóponttal indul. Felszállítja lovára Edwárdot vagy Edvárdot a Holdcsomó. A nagy helyesírási „bolyongásban” – hol így, hol úgy adja vissza a király és a tartomány nevét Arany – is erre a rejtélyes égi minőségre érzünk konkrét ráutalást.

A felszálló holdcsomópont a Nap-Föld-Hold viszonyrendszerből kirajzolódó rejtélyes, nehezen kiszámítható vagy megfogható égi minőség. Ez az a virtuális, az égen föl-le, szinuszgörbéhez hasonlóan és sebesen kerengő pont, amely a nap - és holdfogyatkozásokért felel. Ikrekben cselekményt indít, azonban úgy, hogy ő maga személyhez nem kötődik, emberi alakban színre nem lép.

...és érkezése - Szűz

Megérkezve Montgomerybe („Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt/Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt”) Edwárd leszáll – de fenn is marad egyben, mert a magas lóról fog mindenkivel beszélni a későbbiekben is! (A leszálló holdcsomó zárja az Ikreket, ő szállítja le is a királyt.) Az Ikrek jegye ad hangulati felvezetést az elkövetkezőkhöz – amiben persze nem lesz sok köszönet A köszönet, kegyelem Jupiter sajátja, de az általa képviselt tulajdonságok Wales-ben hiányozni fognak, mivel Jupiter száműzött a Szűzben - azaz Wales-ben -, ugyanakkor az Ikrekben is, ahonnan Edwárd érkezik. A majdani kegyetlen bosszút, megtorlás lehetőségét is láthatjuk ebben a jupiteri száműzetésben.

Hogy éles konfliktus várható, előrevetíti az is, hogy a két jegy - Ikrek-Szűz -, annak dacára, hogy hasonlóak száműzött és otthon lévő bolygóminőségek terén, egymással derékszöget alkotnak. Ez a legkeményebb összecsapásokat prognosztizálja.

Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Montgomery-jelenet csuklópontként szolgál a balladában, lehet még Ikrekként, de már Szűz jegyként is értelmezni.

A lovával folytatott szavak nélküli, belső dialógus a Montgomery vár kapujánál átvált valósra. Ha Szűz jegyének fogjuk fel a Montgomerybe való érkezést, akkor azon a helyén járunk az évnek, ahol a házigazda (ő szokott otthon lenni) és az első szószóló - itt: az előre köszönő - azonosak… Ezáltal egyértelműen eldől, a lakoma a Szűz téridejében fog játszódni. Láthatólag egy olyan nevű köszön – szólal meg – előre és elsőnek, aki nevében hordja a hely nevét (Montgomery) Ez az egybeesés - hogy valakit úgy is hívnak, mint a helyet, ahol lakik - csak egy helyén az évkörnek lehetséges: a Szűzben. Ott eshet meg csak és kizárólag, hogy az otthont adó és elsőként szóló - erőben lévő - bolygó azonos, azaz Merkúr. Egy Edwardról – angol királyi sarj - ugye nem tesszük fel, hogy előre köszönjön, mikor megérkezik vendégségbe?

Ez – mivel Merkúr, a tudás, logika, értelem bolygója, a fennhatósága alatt áll a vizsgált walesi szövegrész - teljesen logikus, értelmező jelzős a szerkezet is. („Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt” (kiemelés tőlünk)) Az értelmező jelzős szerkezethez annyit nyelvészetben kevésbé jártas olvasóknak, hogy normál esetben a jelző magyarul a jelzett szó előtt áll - (piros alma) -, de ez a szórend néha felborulhat (Ettem almát, pirosat) Walesi nyelven, hasonlóan az értelmezős szerkezetekhez, mindig a jelző kerül a jelzett szó mögé. A szöveg a későbbiekben hemzseg a mindenféle és -fajta értelmezős (hátravetett jelzős) szerkezetektől. Nyelvészek Edward ételben való tobzódásához hasonlóan dúskálhatnak ezekben. Szinte minden további sorban rejlik a konstrukcióból ilyen vagy olyan, hasonlóképp az Edward fogyasztotta étel változatosságához.

Merkúr lódít is - nem az igazmondásról híres. Itt sincs másként: Montgomery üdvözlése nem őszinte, az uralkodót legszívesebben a pokolba kívánná.

A testiség, testi vágyak kielégítésére a Szűzben természetesen hal szolgál – ez a Szűz szemközti, testi jegye („Vadat s halat, s mi jó falat”)

Az elfogyasztott alkohollal párhuzamosan élénkül hangulata is, válik mind gőgösebbé, hiúbbá, pökhendibbé, önhittebbé és beképzelttebbé az öntörvényű vendég. A fokozást az ismétlések is kifejezik. Ezt a Szűz jegyére jellemző, görbeségeken át egymással párhuzamosan lefutó 3-4 vonal adja ki.

Nárcizmusa Edwárdnak őt a Grimm-meséből megismert, önmagát varázstükrében szemlélgető gonosz királynéval rokonítja. Amikor a Szűz jele önmagába fordul, lesz az a mozzanat, ami párhuzamba állítható ezzel a balladai öntetszelgős részlettel.

Kifelé vendéglátóiban ebet, ördögöt majd ismét ebet lát… (Ha befelé nézne Edwárd, ugyan mit látna?) Eb-ördög-eb. Ez is fokozás. (A középfok jele a -bb, a felsőfoké a leg -ebb.) Ismét tennénk egy megjegyzést a walesi nyelvtanról: a fokozásnak több fajtája létezik (ennyiben hasonlít többek között az angolra)

A három bárd

A három bárd három időbeli aspektusa ugyanannak a megjelenési formának. Ők hárman képviselik egyszerre a Szűzben vesztes Vénuszt. A Szűzre jellemző önmegsokszorozó tendencia kiolvasható mind a képi jeléből a Szűznek (párhuzamosan lefutó 3 vonal), mind abból, hogy ezért pont 3 bárdot léptet fel Arany. (De mikor képzeletbeli tükrében gyönyörködne saját magában, is ugyanezt végzi Edvárd: sokszorozza önmagát…) Bár alul maradnak a bárdok a királyi önkénnyel és zsarnoksággal szemben, erkölcsileg ők a győzők.

A walesi bárdok

Az első bárd vén, a második fiatal, a harmadik Petőfi…Az első dalnok személyében egy VéN őSz, („…fehér galamb/Ősz bárd…”) lép be, ő a Hajnalcsillag, vörösségét a kelő Nap kölcsönzi. Így dalol: „Fegyver csörög, haló hörög,/A nap vértóba száll,/Vérszagra gyűl az éji vad:/Te tetted ezt, király”. Felhívjuk a figyelmet, hogy elbeszélő múlt időben ugyanazt a testi vonzalmát hánytorgatja fel Edwardnak e dalos, mint a lova színe angolul.

A második bárd nagyon dallamos, fülbemászó, lágy lejtésű sorokban énekel, zsongítóan szépek szavai. Ő az esti Vénusz, az Esthajnal. „Lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé”. A sok folyékony 'l' hang teszi ilyen kellemessé a hangzatot. (6 'l' hang jut 32-re, ami 18 százalékos arányt eredményez, ami pont a duplája, mint amekkorával e hang a közbeszédben képviseltetik. Számításaink szerint az 9%)

A harmadik, kéretlen bárd érkezése leginkább a szélvészé, olyan, mint a forgószél.(„De vakmerőn s hívatlanul/Előáll harmadik:/Kobzán a dal magára vall,/Ez íge hallatik”) Még a garabonciás fekete köpönyegének suhogását is hallani….

Mindazonáltal könnyen elképzelhető, hogy mind a három bárd Petőfi szimbóluma, az egyik a társadalomkritikus Petőfi ("Levágva népünk ezre, halomba, mint kereszt" stb), a második a lírikus - mondatai tele lágyságot, puhaságot sugalló "l"-vel -, míg a harmadik lesz a garabonciás. Ebben az alakban látjuk mintha elsuhanni majd A kép-mutogatóból...

A három bárd így tartja azt az imént a Grimm-mese kapcsán felemlegetett varázstükrét a gonosznak - aki a saját látványától megőrül.

Nem kérdés, hogy mindhárman a Vénuszt idézik, a gyönyörök, az élvezet és szépség bolygóját, amelynek ugyanúgy vannak fázisai, mint a Holdnak. Szinonim párja a szél is az Esthajnalcsillagnak. (Ez ugyancsak kiderül a középső bárd dalából, aki oly szépen énekel – épp a szélről. Ez modern meséből is igazolható. )

Petőfi színre léptetése a harmadik bárd személyében irodalmár körökben is elfogadott, belátott tény. Ugyanakkor, ha valakiben kétségek merülnek fel, ne feledje

1) Petőfi lendületét – amit a fergeteg, szél hivatott itt visszaidézni.

2) Ő maga tényleg félszemére vak volt. (v.ö. „Vakmerőn s hívatlanul”. Egyszer távcsővel belenézett a napba)

3) Derékról énekel („Elhullt csatában a derék”)

4) Átkozódik

5) Keményen szembefordul a királlyal

A „derék” szóhoz annyit, hogy ha megnézzük, mikor használja ezt a szót még balladában Arany, érdekes módon olyan asszociációs bázisra akadunk, amiből könnyedén jutunk Petőfihez. E szó balladákban A walesi bárdokon kívül még 3-szor fordul elő. 1)A szerb környezetű Népdalban 2) A Tengeri-hántásban Petőfi egyik elbeszélő költeményére (a János vitézre) nagyon hasonlatos eseménysorra bukkanunk 3) A kép-mutogatóban - annak nem az első olvasásból adódó benyomás alapján nyert értelmezésekor! - Petőfi Sándor személyesen is fellép, mindjárt kettős alakban, az Ikrekben.

Átkához elöljáróban annyit, hogy Petőfi átokversére fogunk majd egy förgetegben rátalálni, Arany balladáitól vezetve…

A ló nyergébe az őrülete felé száguldó királyt ismét az Ikrek felszálló Holdcsomója segíti, az kétszer „hat” – a ballada indulásakor és mikor már menekül Edvárd vissza saját otthonába, Londonba. Az Ikrekben rejtett erővesztes Merkúr - a néma, „hazabeszélő”, Edwárdot nem dicsérő 500 bárd - lesz a szenvedő alanya a királyi vizitnek. A hiányzó kegyelem a száműzött, hiányzó jupiteri jóságra utal. (Ezt magyarázhatjuk mind az Ikrek, mind a Szűz alapján, mindkét helyütt száműzött Jupiter.) A belőle elemi erővel kitörő heves indulatok saját énje „kivetülései”. (A tűzokádó sárkány is eszünkbe juthat, ez Wales címerében is benne van). Az elemi minőségek megjelenésére leginkább az „ég” szó enged következtetni, amely fölvehet mind igei, mind névszói jelentést. („S Edvárd király angol király/Vágtat fakó lován:/Körötte ég földszint az ég:/A welszi tartomány”) Itt érezheti az Olvasó is: ezek a sorok már olyan mértéke a költői hevületnek és indulatnak, hogy ilyen érzelmi telítettséget legfeljebb a „Mint hulla a hulla, veszett a pogány”, A walesi bárdok kapcsán gyakran felemlített Szondi két apródja soraiban vagy a már elemzett Mátyás anyja balladájában találunk.

Az elemiség és az evvel összefüggő dekanátusrend (elemi minőségük alapján összefüggő jegyek) elemezhető ki az előzőekből is – az csak azért nem oly pregnáns az első hat versszakban, mert akkor még nem tombol annyira a királyi őrület. Az Ikrek indulásból láttuk, hogy Edvárd párbeszédet folytat döntési helyzetbe kerülve. A Szűz helyszínen folyó lakoma alatt a bikai élvezetek, a szűzi öntetszelgés és a kiköttető-a máglyát tömegével meggyújtó Bak-sajátságok lesznek észlelhetők. (Hurkos-megkötő jel a Baké, amely jegyben az erőben levő Mars bolygóval pedig a tűz a kapcsolatos!)

Londonban - Mérleg

Az Ikreken át – a lován – érkezik vissza a szintén levegős Mérlegbe, ahol hasonlóan népballadáink Horváth bírójához igazságot oszt Szaturnusz, mikor felköttetéssel fenyegeti a polgármestert. (Pl. népballadában ugyanerre a Szűz-Mérleg jegyváltásra helyezi Pap Gábor Fehér Anna balladáját.) Londonban a közegteremtő Vénusz lesz. Konkrétan a balladára ezt úgy érthetjük, hogy Edvárd fülzúgását Petőfi - akit Vénuszra elemeztünk - átkai nyomán kapja, amitől megőrül. Érdekes, hogy Petőfi átkait emlegeti fel – mintha ezzel indulna az utolsó ítélet, vagy legalább is valami véletlenszerű (szinkronisztikus?) összefüggésben állana a kettő egymással. („Harsogjon harsona!/Fülembe zúgja átkait/A welszi lakoma…”)A levegő lesz az az elem, ami a figyelem középpontjába kerül. A légy szárnyáról ír egy folyóparti -Vízöntő! - városban, mikor elméje elborul és az utolsó ítélet harsonái zúgnak fülébe.

Rák

A vers zárlatból kihallatszik az aradi vértanúk éneke is, akik dala örökké emlékeztet minden magyart a hazaszeretet és önfeláldozás nem hiábavaló, ám heroikus és felemelő aktusára. (Rák zárás, amely jegy pont olyan összefüggést alkot az előtte lévő londoni Mérleg jeggyel, mint az Ikrek indulás az őt hangulatilag kiegészítő, Walesre kiosztott Szűzzel. E jegyek – Ikrek-Szűz és Rák-Mérleg – egymást kölcsönösen egészítik ki szellemi-lelki síkon.)

Edvard kontra Edward

Egy érdekes körülményre hívnánk fel még a tisztelt Olvasó figyelmét. Ott, ahol a narrátor Arany nem a név hangzását (Eduard) akarja visszaadni mást beszéltetve, nos, ott az Edward nevet célzatosan kétféle helyesírással közli. „Edward király angol király” – így az első sor az első versszakban, majd a hetedik versszak ismétli a szót ugyanevvel a helyesírással.:

De az utolsó alkalommal, mikor már vágtat a király, akkor csak szimpla vé-vel írja. (26. vsz: Edvard) Ez a helyesírási „anomália” egy kötetben sem érhető tetten, egyet kivéve - a kritikai kiadást... Nem hinnénk, hogy olyan gyorsan elfelejtette Arany, hogy írta a versben a király nevét az imént. Ehhez legkevesebb kétség sem férhet, nincs ugyanis a helyesírást érintő javítás vagy áthúzás…

Evvel a v-w cserével értékítéletét fejezi ki és leminősít…De egyben esélyt is ad az emberré váláshoz. Ehhez az első lépcső az, hogy bolygószerepet oszthassunk Edvárdra… Ez balladában az emberré válás első – avagy utolsó – foka. Hogy bolygónak tekinthető-e az angol király, az a londoni „Fejére szól, ki szót emel” sor értelmezésétől fog függeni. Mondhatja a lord-mayor, de a király is…

Szinte ugyanilyen valószínűséggel mondhatja Edwárd is, hogy „Felköttetem a lord-mayort, ha bosszant bármi nesz”, ami egy erőben levő Szaturnusz szájába a Mérleg téridőszínében nagyon illene. (London volt a Mérleg jegye Szabó Gyula értelmezésében is Az ember Tragédiájának)

Követhető, egyszerűen felfogható, miért is ódzkodik annyira Arany idézőjelet - és így kényszerszerűen planétaszerepet is - adni Edvárdnak. Idézőjelet Arany Jánostól csak az kaphat – aki jó. Az ilyenre rá kell szolgálni… Tehát a bolygóméltóságok táblázatába – a dicsőségtáblára – Edvárd föl se kerülhet, mert oda logikusan csak bolygószereplők juthatnak be. Azt ugye pedig nem veszi ember- és/vagy bolygószámba se Arany, akinek a nevét direkt hibásan írja. (A tévedést – ismételnénk – elég valószínűtlennek tartjuk)

Edwardot azért nem idézi, azért nem eshet tehát rá bolygószerep, mert az akkori babonás-mágikus világnézet, amilyen a ballada mesteréé is volt, ebben egy valóban megidéző mozzanatot hisz. Egy idézőjel jó esélyt adna a gonosznak, hogy valódi életet éljen. És ettől nagyon fél – félti a jövőt, bennünket! -, hogy elszaporodhatnak a patkányok. Edwardnál aljasabb és lejjebb való „jellem” nincs Arany balladáiban. Legfeljebb Shakespeare-nél lehet hozzá foghatót találni. (Bár tudunk róla, Magyarországon „trend” manapság „szeretni” és a jó européert tisztelni Edvárdban is…)

Az itteni vers aradi motívumon végződött…az évkörön következő aradival indul…

---

Előző oldal: Arany János:A walesi bárdok « » Következő oldal: Arany János:Tetemre-hívás

---

Jegyzetek