Akarta a fene/Arany János:V.László

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:V.László

V. LÁSZLÓ

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas

Csikorog élesen.

»Ki az? mi az? vagy úgy -«
»Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,

Az veri ablakod.«

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt

Budának tornyiról.

»Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?«
»A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,

Csupán a menny dörög.«

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -

Ereszkedik alá.

»Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -«
»Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él

S a gyermek, az fogoly.«

Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...

Kanizsa, Rozgonyi.

»Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!«
»Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -

Nincsen, uram, sehol.«

A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot

Rengetnek a Dunán.

»El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.«
»Miért e félelem?
Hallgat minden elem

Ég s föld határa közt.«

Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél

Kanizsa, Rozgonyi.

»Messze még a határ?
Minden perc egy halál!«
»Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk

A gyermek, a fogoly«.

Az alvó felvirad,
A bujdosó riad:
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg

S villámlik messziről.

»Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!«”
»Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,

Enyhít... mikép a sír!«”

Állj meg, boszú, megállj:
Cseh-földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,

De visszajő a rab...!

.

* ^* *