Akarta a fene/Arany János:V.László

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:V.László


Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése



Arany János


V. LÁSZLÓ


Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas

Csikorog élesen.


»Ki az? mi az? vagy úgy -«
»Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,

Az veri ablakod.«


A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt

Budának tornyiról.


»Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet
»A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,

Csupán a menny dörög.«


Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -

Ereszkedik alá.


»Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -«
»Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él

S a gyermek, az fogoly.«


Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...

Kanizsa, Rozgonyi.


»Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!«
»Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -

Nincsen, uram, sehol.«


A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot

Rengetnek a Dunán.


»El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.«
»Miért e félelem?
Hallgat minden elem

Ég s föld határa közt.«


Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél

Kanizsa, Rozgonyi.


»Messze még a határ?
Minden perc egy halál!«
»Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk

A gyermek, a fogoly«.


Az alvó felvirad,
A bujdosó riad:
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg

S villámlik messziről.


»Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!«”
»Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,

Enyhít... mikép a sír!«”


Állj meg, boszú, megállj:
Cseh-földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,

De visszajő a rab...!

.

* * *

Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése