Akarta a fene/A Híd-avatás elemzése
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
A Híd-avatás elemzése
Előző oldal: Arany János:Híd-avatás « » Következő oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete
- A Bak kardinális jegy, a fix kereszthez tartozó Vízöntő hangulatiságát adja. Itt adódik majd egy kardinális fontosságú kérdés: hangulat (azaz ráérzés) alapján tudjuk-e mást is meggyőzően, fixre tisztázni, ki a fellépő fiú – mert ha nem, akkor nem lesz hihető (követhető és így sikeres) a további utunk. Ennyi bevezető után térjünk rá a balladára.
- A fiú a Vízöntőhöz és az azt felidéző nagy folyóhoz ér. Így meg sem lepődünk, ha észrevesszük, hogy az előző versben [1]Arany épp a locsolásról-öntözőkannáról (vízöntői tevékenység!) illetve a természetről és annak erejével szembemenő ember munkájáról ír és ironizál, előkészítve a terepet a Vízöntőnek (~ a hídnak), még az Oroszlánban (augusztus 17-i keltezésű amaz verse) – hasonlóképp a hidat megépítő munkásokhoz, a ballada első téridőegységének.
Bak (hangulatiság/lelkiség/)
szerkesztés
- A fiú a Dunához, annak hídjához és így az azokat szimbolizáló Vízöntő jegyéhez érkezik az ennek a hangulatát adó, földes-magába záró Bakból, azaz a kártyabarlangból. Ez a Vízöntő szellemiséghez képest - amibe majd a balladában annak olvasása során a kiséves olvasási irányt, azaz az ábrát szemlélve jobbról balra tartva behaladunk – már múlt. A „Kettő vagy semmi” - erős indulatot mutató sorokban - a Bakban erőben lévő Marssal, míg a versszakot záró - „Egy fiatal élet-remény” - megnyilatkozásban az életet generáló, életet adó Jupiterrel találkozhatunk. Ez mindenképp egy generálist juttat az eszünkbe, akivel a versbéli kártyás fiú kicsit később tényleg szinte atya-fiú viszonyt ápolt: Bemet. A kártyázás kapcsán az ördög bibliája metaforás kifejezést is megemlíthetjük, hiszen a Bak zárlatú versen – Az ünneprontók végkifejletében – gondoljunk vissza, az ördög(…re nagyon emlékeztető valaki) muzsikált - hogy kit is látunk benne, teljesen nézőpontunk kérdésének függvénye. Hasonló vércsöpp ült a táncosok homlokán, mint a fiúnak a második versszak második sorában fog.
- A Bak hangulat leírása nagyon erősen idéz egy valódi Bakot – aki épp abban a csillagászati hónapban született (v.ö. pl. Hunnia: „Akarta a fene…” 1996 március) Forduljunk Petőfi Kerényi Frigyeshez írt Úti leveleihez, ha pontosabban szeretnénk tudni, kit is rejt Arany balladája a vers kezdetén fellépő kártyás fiú alakjában. Kilétének tisztázása fontos kérdésnek tűnik. Hosszabban is idéznénk az írásából:
- Szebbnél szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal; tövében Tarcal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek, hosszú sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralomvölgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra-balra, előre-hátra; úgy nekilelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel... - hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben, februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egypár huszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élőlénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon meg fagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és nyomorúsága fakasztott.
- Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg a szeme egy szegény, rongyos kis vándorszínészen?... A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. - E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty. – (kiemelés tőlünk)
- (11. levél, Sárospatak, 1847, július 9)
Vízöntő (szellemiség/hangulatiság)
szerkesztés
- A fiú ott se volt a hídavatáson – hiszen épp kártyázott… Ez alatt indult el a cselekmény és nyitotta meg (szentelte föl) a hidat a pap, a pontifex maximus helyettese, a csak rejtett erőben lévő Jupiter - a Vízöntő csak rejtve „dolgozó” munkása -, kezében a felszenteléskor használt szenteltvíztartóval (aspersorium).
- Arany adja sok jelét, hogy jól helyeztük el a balladát. A Bakkal és a ráutaló barlanggal kezdi, de Vízöntő képjelként - emez szenteltvíztartó mellett - hoz egy keletről való zászlót is. („Még rajta zászlók lengenek:”) Szibériai Zodiákusábrákon a Vízöntő helyén épp zászlót vivő alak látszik, amely zászló alatt árad a tömeg pl. május elsejét vagy november hetedikét ünnepelni. [4] Figyeljük meg, Szibéria (kelet) játszik még szerepet a balladaértelmezésben.
- Majd érkezik a körmenet (processzió) – milyen vidáman rejti is el Arany, hogy a ballada precesszióban is végigböngészendő… („Ma szentelé föl a komoly hit,/És vidám zenével körmenet /Nyeré „Szűz-Szent Margit nevet”) A kedélyességet – még közel a barlang, ahonnan a vidám hangulat árad – a nevet és a vidám szó is jelzi. Milyen komoly lehet ez a hit… A híd is komoly építmény, de már mint emberi alkotás. A Vízöntőre a locsogás-fecsegés, jókedv, csilingelés, majd az utána nem sokkal leálló eseménysor lesz jellemző jegytulajdonsági szinten.
- Gondoljunk a szemközti balladára: ugyanez történt ott is, csak az ok-okozat cserélődik fel: itt cél van, ott ok… Petőfi fel Pestre azért megy, hogy legyen olvasója (azaz közönsége), Erzsébet királyné osdaát pedig azért vár, mert nincs olvasója (azaz rózsafüzére): mindkét balladai cselekvés leállása egy olvasóval függ össze, irányuk azonban ellentétes (Érthető, hisz az évkör ellentétes pontjain helyezkednek el.) E két olvasó nem szinoním, hanem többjelentésű. (ami azonban nem homonímia!)
- A téridő-rendszer itt kiemelkedően fontos szerepet kap a ballada egészének megértése szempontjából. Külön idősíkok indulnak el - ezzel mintha az idő térhez képest meghatározó, dominánsabb szerepét hangsúlyozná. Két idősík létezik
- 1) a hídavatás valós - versbéli - ideje
- 2) Petőfi „játékideje”
- A kettő azonban egyszer – hézagmentesen – találkozik és egymásba átmegy - hasonlóan ahhoz, ahogy a két Duna-ág találkozik és összefolyik a Margit híd alatt és után. Kiderül így az is, az atyától - a hidat megnyitó paptól - való az elsődleges, ebbe csatlakozik be Petőfi a hídon.
- A vízöntői 3 térdimenziót Arany nagyon egyszerűen, jól láthatóan és hatásosan a hosszúság, szélesség, mélység hármasának mozgással történő szövegbe ágyazásával teszi érzékelhetővé: Petőfi Pestről Budára haladási irányával, le és fölfelé nézelődésével („S ő néz a visszás csillagokba”). Emlékezzünk csak vissza, a Kerényihez írt Petőfi-levélben is volt egy ilyen előre-hátra, jobbra-balra való nézelődése a levelet író költőnek.
- De hogy Petőfi a mélybe - és az égbe - láthasson, egy fordulatot kell a hídon végrehajtania – vagy egy jobbra-, vagy egy balra át!-ot. Függően attól, merre fordul, leszünk a kis-vagy nagyéves értelmezésben. A kiséveshez egy jobbra át! kell - ahogy katonához illik. Így szembe fog fordulni a korláttal - amely mozzanatban akár elnyomó hatalmakkal való szembefordulást is láthatunk, de ez a szaturnuszi korlátozó-visszafogó minőség ott volt igazán szembeszökő, ahol Szaturnusz erőben is volt. Itt Szaturnusz csak a házat (a hazát?!) - a hidat - birtokolja, ő annak a gazdája, de igazából hatását nem fejti ki oly látványosan, mint a Mérlegben, ahol egy tussal (találattal!) megakadályozta gyermekei egybekelését. Nagy, robosztus felépítményével a híd is a megkövesítő, építtető - igényt kielégítő (szaturáló-satírozó-(erőben tust használó!)) -, a várost a szigettel és a túlparttal összekötő Szaturnuszt adja. (A Vízöntőben van otthon a korlátokat állító Szaturnusz - lásd„nevesincs-táblázat”)
- A katonás fordulat [5] még mindig Marsot idézi, de úgy, hogy a vers eleji Bak nagy „most vagy soha!” nekibuzdulása fokozatosan háttérbe szorul – és Mars a Vízöntőben (magán a hídon) rejtet erővesztésbe kerül lesz. Itt merülhet föl az emberben elsőként: Petőfi ha a vízbe néz, akkor az Oroszlánt látja, amivel szemben veszít. Ebből halljunk ki mind oroszt, mind lánt… A mély felől - a testiség felől - hívják.[6]
- Az ugyanezen a helyen száműzött Nap sem mutat mást: a nagy égi világító lement – tehát éjféltájt zajlik majd a cselekmény és nem déli ebéd után kicsivel, mint zajlott a Zách Klárában. (És nem feltétlenül kell csak és kizárólag Goethe hatását a haláltánc-motívummal, a gongütésre megjelenő-eltűnő éjjeli szellemekről ebben látni… Persze, kétségtelenül közrejátszik egy ilyen német befolyás is, de ennek túlhangsúlyozása súlyos értelmezésbeli torzulásokra vezet.)
- Az értelmi ellentétpárok (vékony-vastag) akusztikai képzettel kapcsoltak, amik szintén a négy dimenziót sugallják, ezt erősítik. („Ki véknyan üt, ki vastagon”) Iménti megszemélyesítés és a kapocs kapcsán elő is „ugrálnak” a folyóból a szellemlények - lassan, hézagmentesen, alig érezhetően átcsúszunk a Halakba. Az ismét szembeszökő, hogy itt is „operál” ikerszavakkal (egy-egy, csengve-bongva), a Mérleget is leíró hídon, magában a Vízöntő térszínében. Ez úgyszintén precessziós mozgásra utal, ahol majd a dekanátusokat is figyelembe kell venni. Az akusztikus hatások idézése – hallás! – átvezet, rávisz a Jupiter-ház Halakra. A harangszó a szakralitásával jelzi, hogy jupiteri közeghez érünk lassan - ismét szent földre, akár A hamis tanú esetében, csak ott világos volt a lakomakor, itt most sötét! Ezt akkor lehet a legjobban tetten érni, mikor megjelenik a vízbe ugrók, az életunt monológok gazdáinak groteszk csapata.
Halak (szellemiség)
szerkesztés
- Ebben az értelmezésben a fellépő alakok - ha innen, a kiséves haladási irányból szemléljük - háromdimenziós, a térbeliség mindegyik kiterjedését bíró emberi lények. Ezt azért hangsúlyoznánk előre, mert a precessziós értelmét keresve a balladának e három dimenzió módosul kettőre. A Halakban található Jupiter sötét háza - ezért lesz a hangulat is komorabb. („Kél egy-egy árnyék a habon”) Velük indul a ballada Halak része – ami egy óriási csillagkép az égen, akár a ballada Halakra jutó terjedelme: a Bak-Vízöntő bevezetés az első 6 szakaszt tölti ki, addig a többi 14 a Halaké. Ezt az erőben lévő Vénusz (a Bikában otthon lévő bolygó) nyitja, a galamb-pár. (A galamb Vénusz madara.) Mivel a Halak páros jegy, lesz mindenkinek itt is egy párja, aki azonban elúszott tőle…
- …Az összes fellépő groteszk monológja a barlangi [7] hangulatból fakad – mindkét Duna-oldalon barlangok vannak, egyszer elvont, egyszer konkrét értelemben, tehát mindegy, melyik oldalról is érkeznek a monologizáló öngyilkosjelöltek, a barlang hangulatát fogják magukkal hozni... Az asztrálmitikus forgatókönyv a beszédes Merkúr - a monologizálók - vesztét jósolja a Halakra. Mi több, e feladat úgy oldandó meg, hogy ott se legyenek, miközben beszélnek, hiszen e merkúri bolygótulajdonság pont hiányozni is fog itt, a Halakban. Ezt jelenti távollétük (száműzetésük.) E bonyolult és szinte megvalósíthatatlan dramaturgiai feladatot úgy oldja fel Arany, hogy a vers végén tényleg hangsúlyos lesz a csend - „Üres a híd-csend mindenütt…”.
- A vízbeugrók saját maguk szürrealista paródiái is egyben, ha magát a külső héjat vizsgáljuk. Ez adódik a „barlang-hatásból”, a groteszk összetett esztétikai minőségéből, mely ötvözi a bizarr, komikus, félelmetes és torz elemeket, tablóképpé összefűzve egy nem-koherens és sarkából kifordult, még eljövendő modern világ képviselőinek rövid monológjait. (Erre a modern és új világra akadunk a precessziós értelmezéskor is.)
- A Szűzben a Vénusz – gondoljunk csak a három, Vénuszt szimbolizáló-idéző bárdra –, a vele szemközti Halakban Merkúr sokszorozódik. Ezért rendelhető az összes monológ e bolygóminőséghez. Ez a haláltengely az évkörben. Ennek működésbe léptekor vesztik a legtöbben életük: balladában szám szerint ötszáztizenhatan. (503 bárd ott, 13 vízbe ugró itt - vagy a Petőfi-bárd elkerülte a máglyát?)
- 13-an ugranak a Dunába, mindegyikük Merkúr - beszédességük miatt, kívülről -, de egy-egy állatövi jegy- és/vagy általa megidézett (abban otthon lévő) bolygóképviselet is egyben - belsőleg. Így megint az állatövön utaztatnak végig bennünket, de most precesszióban! Ez lesz a precessziós tengelye az állatövnek. Azt így most annak egy kifordított, más aspektusából is megismerhetjük. A Bika-Ikrek határról indulunk - a keleti Zodiákusban a galamb a Bika, itt jelenik meg a Tejút: „Jerünk… ki kezdje? A galamb-pár” - illetve az utolsó vízbe ugróval is az Ikreken végzi be a számbavételezést Arany: „Most vőlegényem a folyó”. (Ez és a kezdő páros női tagja ugyanaz.) Így a Nyilas-Ikrek jegyeket összekötő Tejutat idézi, amire utalhat sok minden, például folyó is… A Tejút egy nagy égi folyó. Szkíta utódnépeknél ez a megfeleltethetőség evidencia..
- Az életet jelképező Tejút forrása a Nap. Mivel azonban itt, a Vízöntőben – mely jócskán ráfolyik jegytulajdonság szintjén a Halakra is – a Nap száműzve - sötét van, éjfél -, lesznek a Zodiákust szimbolizáló vízbe ugrók nem evilágra valók… Kézenfekvően adódik a kérdés: mai, a Halak-Vízöntő átmenetet[8]megélő korunk hol foglalkozik vagy tulajdonít komolyabb jelentőséget a Zodiákusnak?
- Az Ikrekben (lásd az imént bemutatott 13 vízbeugró első és utolsó jegyét), de egyszerre a Halakban is Merkúr - egy későbbi íródeák – száműzött. Lesz egy „ismerős”, egy teljes bizonyossággal beazonosítható a 13 között: feltűnik Széchenyi István gróf, az Akadémia alapítója. „Enyém a hadvezéri pálca,/Mely megveré Napóleont”/A többi sugdos: a bolond!..” (hogy ez miért szimbolizálja - érezhetőleg is - épp Széchenyi István grófot, kifejtjük a precessziós értelmezéskor, de előre bocsátjuk: Napóleont egyszer tényleg "megverte" Széchenyi ...) Az enyém szó magán túl mutat, hisz dőlt betűvel szedeti Arany. Vélhetjük akár a később fellépő Petőfit is a célzás mögött, de a Margit hídról Széchenyi Lánchídjára látni át – arra mutat a pálcájával a „bolond”, az is az övé. Ő tartotta fiának - de csak lelkileg – Petőfit.[9]Ha kiszámoljuk, a bolond fellépte épp a Skorpió jegyét adja. A Skorpió szintén a fix kereszthez tartozik és a Mérleg kardinális jegye előzi meg – ezért lesz ez a Petőfi-Széchenyi összetartozás is központi (tehát kardinális kérdés) - hasonlóképp a Bak-Vízöntő kapcsán írásunk elejében a Kerényi-levél alapján tisztázott fiú kiléte kardinális kérdéséhez és a rá kapott fix válaszhoz.
- A vízbe ugrók szellemiség-testiség párt alkotnak, „bűnük” a testiség csapdájába való beleesésből fakad. Szembesítsük ismét őket későbbi önmagukkal - mindig a hatodik odébb esedékes fellépővel -, hátha pontosodnak információink és bővül e groteszk tabló, kik is ők.
- A milliós (Bika) = Széchenyi (Skorpió) (v.ö. Széchenyi emlékezete - AJ)
- A quaternót (lottót) meg nem nyerő (Kos)= a szurtos fiú (Mérleg, az őrülten röhögő, apja - Széchenyi - nyakába-hátára imént felmászott cipészinas, akinek szintén pénzgondjai vannak, mint az „elsőt” tanuló fiúnak. A kettő egy?!)
- A becstelen (Halak) (negyven évig pedig becsületes volt!) = a dús/gazdag/ (Szűz - angyal (engel/s/)?) (a szocializmus visszaköszön…)
- A fiú, aki most járja az elsőt (az elemiben) (Vízöntő) = a hűséges (Oroszlán), akinek elveszi Alfréd a húgát.
- A tisztes agg (Bak), aki nyomorog = az amerikai párbaj vesztese (Rák)
- A reggel-este vetkező (vétkező?) úri nő (Nyilas)= a galamb-pár nőtagja, akinek vőlegénye „a folyó”…(Ikrek fele)
- Akárcsak egy kis magyar bizarr „családregény” kezdene kibontakozni a szemünk előtt, ahol az atyai szerepet Széchenyi, a milliós viszi. Lesz egy (vagy két?) fia, aki(k) iskolába sok helyen járnak - ugrálnak innen oda -, pénzgondok fogják gyötörni őket. Az utánuk jövők közül sokan életpályájuk során meggazdagszanak, de becstelen módon, 4 évtized alatt. Erről a Széchenyi-fiúgyermekről egyszer kiderül, hogy elveszi Alfréd a húgát. A fura családban néha-néha párbaj is előfordul. A család egyik női tagja nem szemérmes, vőlegénye a folyó….
Petőfi Sándor és József Attila találkozója
szerkesztés
- Petőfi költészetét sokszor hasonlították már tiszta és sebes vizű hegyi patakhoz. Ő az egyik fiú, aki a vizet bőven képbe hozó Híd-avatás balladában útnak indul… Azonban nincs egyedül. Hogy az érzékeny híd egyensúlya fel ne boruljon, ketten lépnek föl hús-vér alakok a Mérleget is idéző és egyensúlyt kereső kényes - bár több ezer tonnás - alkotásra. A másik időbeli kortárs Széchenyi - aki viszont nem azonos minőséget képvisel Petőfivel, mivel egyikőjük költő, másikuk politikus. Ezért nem marad meg egyensúlyában a híd - és a valóság sem, erre utal majd az utolsó balladában Arany, ahol ez központi kérdéssé fejlődik.
- Lenne egy irodalmilag, fajsúlyát tekintve Petőfivel azonos költőtárs - ő viszont nem erre a hídra, hanem ennek „tükörképére” lép fel első versével, mintegy rárímelve a költő-előd utolsó (előtti), versben történő feltűnésére. (Bár eme másik költőnek se a hidas vers a legelső verse.) Ez a másik folyó a Duna „túlfelén”, a Duna „alatt” - annak "tükörképeként" folyik - vele mégis párhuzamosan - amely folyó nem lesz más, mint a Tisza...A két szerző még monogramok tekintetében is egymás tükörképei, akár a két folyó volt imént tükörképe egymásnak. (AJ-JA)
- Az öngyilkosság gondolatával is játszó, életét valószínűleg balesetben, kerék alatt - gondoljunk vissza a versben visszafele forgó állatövre vagy a 18. vsz-ban fel-s le zúgó "malomkerékre" -, víz közelében vesztő József Attila tehát a másik, Petőfivel nem egy időben induló, de körülbelül azonos „súlyú” poéta az Aranyhoz képest még csak távoli jövőben... Ő is elindul, a jövőből jön - Budáról - és tart a múltba. Sándorral találkozik Attila - pont most! - a híd középen. Mindketten értik franciául is, hogy pont és oroszul is, hogy most…(híd=pont(fr), moszty /v.ö. most/ (orosz) Mindketten értették e nyelveket.)
- Árnyképük szinte egybeolvad – figyeljük meg, mennyire hasonló a két költő küllemre is. Attilát a hídra „predesztinálja” az erre a témára írt kártyás - bridzses - verse (Osztás után)(bridge=híd /angol/, amit – állítólag – az oroszból vettünk át.)
- „A kártya ki van osztva. Reszketünk
- Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
- bubik, királyok, dámák jelmezében
- s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk”
- József Attila kifejezetten vonzódott a folyókhoz. Második verse címe – melyben óriási gondolati fejlődést mutat az első Kedves Jocóhoz képest! – a Szolnoki hídon. Megmozdul benne egy jelzőállat, egy oroszlán, a Vízöntő túlsó párja.
- Az érc-oroszlán üstökét csóválva
- riadtan reng a halál-színpadon.
- A Halál lesi, tárt karokkal várja,
- hogy Úr legyen a sápadt arcokon.
- Az érc-oroszlán üstökét csóválva
- Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
- orcájába sápad belé arcod.
- Alattad a Rém, felül büntető Ég
- - gyáva Ember! - Neked üzen harcot.
- Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
- A Hold is kacag a nagy gyávaságon
- és a Tisza lassan bugyborékol.
- S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,
- hol már biztos-távol vagy a hídtól.
- A Hold is kacag a nagy gyávaságon
- Ez József Attila Arany Híd-avatására küldött „túloldali” válasza és (majdnem) induló (1920-ban írt) verse. Ebben egy pillanatra magát keresi a vízben, saját énjét - Attila koporsóját is? - fürkészi a Tiszában, de mintha az öngyilkosságra mondaná, hogy gyávaság és megfutamodás.
- Ha műve mindazonáltal Trianon katasztrófájának a versbe öntése, akkor gondoljuk csak most e két - tehát a JA-AJ - vers kapcsán végig, miért is szimbolizálhatják a szemközti Zách Klárában levágott jupiteri-királynéi ujjak a József Attila Osztás utánjában is kiemelt égtájakat.
- Aranyhoz nagyon meleg hangú, bensőséges verssel fordul. Címe: Arany
- Utolsó sorait másolnánk csak ide:
- „Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
- Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
- Hadar a szárazság, pusztít az egér
- s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?”
- „Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
- Petőfi és József Attila nem egyszerre és nem is egy időben indulnak, de a híd közepére egyszerre érnek - egyiküktől jelen vers mint búcsú hangzik. Petőfi reménytelen helyzetből indult, és reménytelen helyzetbe érkezik, főleg azon a fahídon, amelyen az utolsó hiteles tudósítás szerint állt és figyelte a közelben zajló fehéregyházi csatát. [10] - a másiké pedig épp mint programnyitó szól.
- Számoljunk az idővel, ahogy arra Arany is figyelmeztet – "Nézz az időre". (Még egy…)
- 2160 évig tart egy világkorszak. Ennyi idő alatt vonul végig a Nap egy állatövi jegyen – most nem feltétlen téri értelemben értve. Ha ebbe az időbe beleszámoljuk, hogy Jézus nem 0-ban, hanem már előtte pár évvel megszületett - ami maga egy paradoxon -, és tudjuk azt is, hogy időszámításunk nem pontos, hanem kb 300 évet csúszik, akkor elvégezve a számítást, hogy 2160 mínusz (kb)304, azt kapjuk, hogy 1856…
- Ez az évszám annak az Alexander Petrovits vengerszkij majornak az életében fontos állomás lehetett, mert ez az évszám volt egy barguzini fejfára írva… Ebből levonva 1823-at 33 éves kort kapunk – ennyit élt Petőfi Sándor, ha hihetünk Kiszely István kutatási eredményeinek. [11]
- Az 1856-os dátumot előveszi még egyszer Arany az utolsó balladájában is.
- Zárásként azt is hozzátehetjük, hogy mindkét költő halálának körülményei bizonytalanok – sőt, Széchenyi István grófé is, még ha ő nem is költő volt, de írással sokat foglalkozott.. Egyre biztosabbá kezd válni, hogy életük végéről alkotott és az iskolai tankönyvekben erről hangoztatott vélemények helyük nem állják meg..
- Sem József Attila nem lett öngyilkos - vonatbaleset áldozata lett -, sem Petőfi nem halt meg Segesvárott. (Széchenyi pedig nem lőtte magát fejbe – hanem meggyilkolták…)[12]
- Ezzel összhangban, bizonytalanságban hagy bennünk Arany főhőse(i) sorsát illetőleg.
- Avagy a vesztes „hősök” a mai, kétdimenziós létezést élő, groteszk és torzulásokat szenvedett emberiség, aki tévéképernyő és számítógép monitorja előtt kénytelen tölteni ideje nagy részét?
- Mi könnyen bele tudunk látni a záró sorokba egy „feltámadás”-reményt – hisz a Halak hónapja után az következik és nem hisszük, hogy Petőfi vízbe ugrott volna… Az „Üres a híd – csend mindenütt” jelzi a Halakra esedékes merkúri száműzetést – minden csendes. (Európa csendes, újra csendes…) Az „írnokot” elvitte-felkapta egy nagy förgeteg és „veszélyes forgatag”. (Ez a forgatag jelenik meg a Mátyás anyja átszervezése után is a keletkező versvariáns élén, benne Petőfivel!) Az sehol nem áll, hogy vízbe ugrott volna… Széchenyi pedig partra úszik egy enyhe meghűléssel…
Előző oldal: Arany János:Híd-avatás « » Következő oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete
Jegyzetek
- ↑ Semmi természet
- ↑ Fél éves (24 hetes) embrió már épp életképes, szervei kifejlődve
- ↑ Gyöngyösy i.m. jegyzi meg róla, hogy gyerekkorában Arany előszeretettel rajzolt oroszlánokat
- ↑ Ilyen Zodiákust közöl pl. Pap Gábor: A Napút festője – Csontváry Kosztka Tivadar című kiadvány 33. oldalán – Varázstükör sorozat, Pódium Műhely Egyesület, 1992, Debrecen
- ↑ A szemközti ballada Oroszlán részében is tett Mars egy ilyen fordulatot - amikor átváltozott a holló Hunyadi János földi szereplővé…
- ↑ A barguzini nyomokat követve Petőfi kikerülve Oroszországba hűtlen lett Júliához és gyermekei is születtek
- ↑ grotto = barlang (olasz) Ebből származik az esztétikai kategória neve is
- ↑ manapság e két állatövi jegy határán kel március 21-én, tavaszkezdetkor a Nap, amely így kijelöli a Halak és a pár évtized múlva kezdődő - avagy már el is kezdődött - Vízöntő világkorszakot
- ↑ Kunszabó Ferenc: És ég az oltár.... Hunnia kiadó, 436. old
- ↑ Illyés Gyula: Petőfi
- ↑ Kiszely István: Mégis Petőfi? Extra, 1993
- ↑ lásd pl. Tarics Péter: Aki Európából (is) látta Magyarországot Püski, 2010