Akarta a fene/Petőfi jelenléte

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Petőfi jelenléte

---

Előző oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek « » Következő oldal: Arany János:Zách Klára

---

Petőfi jelenléte a Mátyás anyja című balladában

Metakommunikációs nyomok a szövegben

A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy az interpretáció az „Oh áldott, oh áldott” szavakhoz érve befejeződött. „A keze-irása!” verszárlat – lényeges elem – kimaradt az értelmezésből.

Ezt most pótolnánk.

Ez a sor másképp kezelendő, mint az eddigiek. A dőlt betűvel szedetés (eredetiben: aláhúzás) jelzi, hogy itt metakommunikációs csatornán is érkeznek jelzések és folyik a befogadó-értelmező informálása..

Az aláhúzás régen is, ma is jelezhet elrontást, melléfogást. (A kurzívban is rejlik egy - nem túl szalonképes - metakommunikatív lehetőség.)

Véleményünk szerint - e feloldás itt is a „jobb híján”esete - Arany áldást kér egy rontott írásra… pontosabban Petőfiére. Miért épp az övére?

Mert virtuálisan ott munkál e ballada megalkotásakor is a költőbarát. Ő volt az, emlékeztetnénk, aki

1) óva intette Aranyt, hogy királyt pozitív színben tüntessen fel, még Mátyást se.

2) hasonlóképp levelezik Arannyal, mint Mátyás és Szilágyi Erzsébet egymással a balladában.

Petőfi egyszer nagy nekibúsulásában – vagy jókedvében? – elkövetett a Felhők ciklusban egy végzetesnek tűnő hibát, ami egyben irodalmi végrendeleteként is érthető... és így ármány a (Felhők-béli) keze-írása. Megjegyezzük, hogy csakis iménti szavakat emeli ki Arany a most elemzett balladájában.

Erről az ármányos kézírásról Petőfi már csak azért is eszünkbe ötlik - pár asszociatív bakugrást közbeiktatva -, mert Schiller műve az Ármány és szerelem.

A német költő ezen drámájára az utalás Arany balladájának "ármány" dőlt betűs szavában rejlik. A szerelem pedig vagy asszociálódik "magától", vagy itt emlékeztetünk, hogy "szerelmes szív"ről beszél kicsit később maga Arany is. A balladai levél pedig szívből jön és ahhoz is szól. Ugyanakkor Arany tesz célzást Schiller egy dalára majd A kép-mutogató lábjegyzetében, de úgy, hogy a háttérben szintúgy ott lappang Petőfi is, mivel annak apropóján, ami révén Arany "előveszi" és megemlíti a Schiller-vers magyarra fordítóját (Szemere Pált), megemlíthetné akár magát Petőfi Sándort is, hiszen ő is fordította ugyanazt a Schiller-dalt. (Ifjú a pataknál) Hogy Arany ne tudta volna azt, hogy a verset Petőfi is fordította, kizárhatónak tartjuk. Kiválóan ismeri barátja költészetét, néha még sajátjánál is jobban. (lásd Petőfitől való kölcsönzéseit, "vendégszövegeit" balladáiban. Ezt mai divatos szóval "intertextualitás"nak hívják.)

Petőfi Sándor személyéről van szó tehát... és hogy mi lenne ez a bizonyos kijavítandó - jóváteendő - vers, ami a Felhők ciklusban született … kiderül a végén az évköri menetnek… Ime, Arany egy 1847 szeptemberi levélrészlete Petőfihez: figyeljük meg az idő (egy nászéjszaka miatti!) megcsavarodását, a piros-fekete szín külön kiemelését és Arany óva intését egy cselekvéstől (v.ö. Mátyás ábrázolásától is intette)…

„Isteni Sandrim! Szeptember 9-én írt leveled csak ma, szept. 7-én kerülvén kezembe, nem késem arra rögtön válaszolni. Csupán azért, hogy ha már házasságod első napján nem, első hetében legalább jusson kezedbe. Éspedig, hogy rendben mehessek a dolgokon, elémbe teszem leveledet és szélt veszekannak tartalmán.

Mindenekelőtt megtiltasz, hogy máskor életemben fekete pecsétet ne használjak. Megvallom, igen nagy kedvem volna ez első parancsodat is megszegni, de nincs több fekete szurkom, bár másrészről nem kétkedem hogy a parancs áthágását te most észre sem vennéd, pirosnak látván a legfeketébb viaszt is rózsás kedvedben.Azt azonban igen goromba ésszel hiszed, hogy a cím női - plane feleségi - kézzel volt írva; azt, fiú, enmagam remekeltem, mégpedig balkézzel.”

Láthatólag az idő járását akarja befolyása alá vonni Sándorunk… mint valami garabonciás...

Még egy kis ballada-átrendezés

Az Arany balladáiból kialakult évkörön két versnek van tizenkettes szótagszáma: a Mátyás anyjának és A hamis tanúnak. Ezek épp szembe kerültek egymással. (igazság kontra hamisság) (Rák-Oroszlán, Bak-Vízöntő) Mindkettőben valamiféle időbeli csúsztatásra-turpisságra lehetünk figyelmesek. (Hogy ez miben áll amott, majd elmondjuk arra a helyre érve...) A Mátyás anyja persze csak akkor 12-es szótagszámú, ha kicsit – engedve most pedig Benedek Marcell biztatásának – átszervezzük annak szokatlanul fura tördelését:

Szilágyi (3)

Örzsébet (3)

Levelét megírta (6)

helyett az egészet egy sorba írva így alakul

Szilágyi /Örzsébet //levelét megírta. (12 szótag)

Erről pedig Benedek Marcell állítja, hogy Sándor-vers. (alexandrin)

Megjegyezzük, a szemközti A hamis tanúban is felfedezhetők kis verstani ismeretek birtokában az alexandrinra utaló nyomok („Állj elő/vén Márkus, //vedd le a süveged” pl. Ugyanúgy több metszete van ennek is, a vén Márkus előtt ugyanúgy tartunk „pihenőt”, mint az Örzsébet előtt.)

Úgy tűnik e két évköri példa alapján, hogy ahol felező tizenketteses-alexandrinos lesz a sorfajta, ott valamiféle időbeli anomália lép fel (balladában... Hogy ez érvényes-e más műveiben, meg kéne vizsgálni. A Toldi is felező 12-es, illetőleg az alexandrini versformát eleveníti fel és tölti meg új tartalommal más alkotásaiban Arany Riedl szerint is.)

Már csak azért is érezzük fontosnak kiemelni ezt, mert a verssor névadója Nagy Sándor - és Nagy Károly - volt, az ő hőstetteit megéneklő hősének íródott ebben a formában. A makedón hadvezérhez - akárcsak Krisztushoz - egy időszámítási rendszer elindítása fűződik. Elképzelhető, hogy a kettejük közti 300 éves rés okozza az időbeli keveredést, amire Heribert Illig és munkatársai (főleg Gunnar Heinsohn) felhívják a figyelmet könyveikkel.

---

Előző oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek « » Következő oldal: Arany János:Zách Klára

---

Jegyzetek