Akarta a fene/Arany János:Szondi két apródja

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:Szondi két apródja


Előző oldal: Akarta a fene/A Rozgonyiné elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése


Arany János


Szondi két apródja


Felhõbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.


Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszûlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali[1] győzelem-ünnepet ûlet.


,Mért nem jön a Szondi[2] két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu[3] rózsák két mennyei bokra?
Hadd fûzne dalokból gyöngysorba füzért,[4]
Odaillõt egy huri[5] nyakra!’


„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur[6] basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván:”


...S hogy feljöve Márton[7], az oroszi[8] pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.


„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ott-lenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézízű sörbet[9]. -”


Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni[10].


„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatú fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”


Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.


„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinű kaftán[11],
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”


A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsű marhát[12] máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.


„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!”


Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába’!


„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!”


Hogy vitt ezerekkel! hogy vitt egyedül!
: Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze[13] ragyog vala balján.


„Rusztem[14] maga volt õ!... s hogy harcola még,
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte.”


Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kõ módra befolyván a hegy menedékét:
Õ álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.


„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretibõl az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”


Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte[15];
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!

. (1856. június.)

* * *

Előző oldal: Akarta a fene/A Rozgonyiné elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése


  1. 1551 és 1553 között, illetve 1556/57-ben budai pasa
  2. György, 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának kapitánya. A témát Arany előtt Kölcsey Ferenc és Czuczor Gergelyis feldolgozta
  3. fülemüle (perzsa-török)
  4. a keleti költészetben a versírás metaforája
  5. a mohamedán paradicsomban örökéletű, gyönyörű nő (arab)
  6. hitetlen, nem-mohamedán (török)
  7. a pap neve Istvánffy Miklós történetírónál maradt fenn
  8. a Nógrád megyei Nagyorosziból való
  9. sűrű gyümölcsital (arab-török)
  10. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából (XXXIII. zsoltár, 11.9)
  11. bokáig érõ, bélelt férfiköntös (perzsa-török)
  12. kincset, javakat
  13. szúrófegyver, dárda
  14. „A perzsa és török regék legünnepeltebb hõse.” (Szerkesztõi jegyzet a ballada elsõ, 1856. évi folyóiratkiadásához.)
  15. bibliai átok (Zakariás könyve, 11.17)