Heraldikai lexikon/Bíboros

A bíboros a pápa után a legmagasabb rang a katolikus egyházban. A római pápa szabadon választja meg azokat a legalább papi rendben lévő, tanbelileg, erkölcsben, vallásosságban és ügyintézési okosságban magasan kiemelkedő férfiakat, akiket bíborossá léptet elő; akik még nem püspökök közülük, azoknak püspökké kell szenteltetniük magukat. A bíborosok testületének 80 év alatti tagjai a pápa halála után általában a saját soraikból választják meg az új pápát. A Kúria hivatalaiban működő bíborosok a megyéspüspökök kivételével kötelesek Rómában lakni.

[[Kép:Álló_medve.PNG bíborosi jelvények Fráter György bíboros, Erdély helytartója, az új erdélyi államhatalom megteremtője -- A magyar nemzet története. V. szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1895-98. (M. kép 153.)]]

Névváltozatok:
bíbornok, kardinál (Apor 133.), cordinalis (Takáts Sándor ArchÉrt. 1902. 209.[1]), "az egyház hercegei", cardinalis: fö́-kardinál, fö́ valami rendben (Pápai/Bod 98.), kardinális, gardinaros,

de: Kardinal, la: cardinalis, en: cardinal, fr: cardinal, it: cardinle, cs: kardinál, pl: kardynal (TESz. II. 380.)

kardinális 1372 u./1448 k.: "nemczak pispekek es gardinarosok: De papa es... kyuanÿauala hallanÿ" [JókK. 75.] (TESz III. 380.); "Hogy a romai cardinálok veres bársony keonteost viselnének, negyedik Innocentus pápa gyeujte erreul czéhet" [Pósaházi János: Igazság istápja. Sárospatak 1669. 617.] (NySz. I. 344.)
Rövidítések

A bíboros idegen nyelvi megfelelője az egyházi latin cardinalis (episcopus) származéka, jelentése sarkalatos, fő (püspök). A vörös ruha Rómában a királyok ősi viselete volt. A bíborosok vörös öltözéke azt szimbolizálja, hogy a pápával együtt készek akár vérüket is ontani a hitért és Krisztusért.

A bíborosok kinevezése gyakran volt politikai játszmák és rokoni összefonódások eredménye. A középkorban többségük az olasz nemesi családokból került ki. Az egyik legfiatalabb bíboros, Estei Hyppolit (Ippolito d'Este, 1479-1520), Beatrix királyné unokaöccse volt, akit Mátyás már hétéves korában esztergomi érsekké nevezett ki; amikor 1493-ban megkapta a bíborosi címet, kánonjogi értelemben is csak épphogy nagykorú volt.

A bíborosok rangjelölő jelvényei

A vörös bíborosi kalap, a bíborosok rang- és hivatali jelvénye a heraldikában a 14. században jelent meg. Köralakú, karimával ellátott fejfedő. Eredetileg a kalap zsinórját csak egy csomóval kötötték meg. Később a csomók száma megnövekedett, majd felváltották a bojtok. A 18. századtól a bíborosi kalap bojtjainak száma oldalanként 15-ben állapodott meg. Ezt az 1832-es dekrétum szabályozta. Korábban a bojtok számát nem írták elő. A kalapot ma már csak címerben használják. Ha a bíboros herceg vagy gróf volt, koronáját a bíborosi kalap alá, a pajzsra helyezte. Ennek viselését Rómában azonban X. Ince pápa (1644-1655) bullája megtiltotta. Az újkortól a bíborosi címerekben megjelent a hercegi címersátor, pajzstartók és rendjelek is.

A pajzs, kalap, zsinórok és bojtok, valamint a jelmondat mellett a kuriális bíborosok (azok, akik Rómában tartózkodnak és az ottani dikasztériumokban dolgoznak) csak a pátriárka keresztet viselik, míg az extrakuriális bíborosok a megfelelő keresztet tüntetik fel a címerükben (a püspökök a latin kereszetet, az érsekek a pátriárka kereszetet). Az érseki címmel rendelkező bíborosok címerükben palliumot is használnak. A bíborosi kereszt vagy pátriárka kereszt lóherevégű kettős kereszt. Olykor a bíborosi címer pajzsa mögött látható.

Az újonnan kinevezett bíborosok olykor ún. tiszteletcímert (de: Devotionswappen) viseltek az egyházi fennsőbbséggel szembeni engedelmességük kifejezésére. Ezek különféle osztott címerek voltak, melyekben az előkelőbb helyen mindig a pápa címere állt a bíboros személyi vagy családi címerével szemben.

Lásd még

http://epa.oszk.hu/01300/01397/00014/pdf/EPA01397_magyar_sion_2013_2_217-232.pdf

egyházi heraldika