Heraldikai lexikon/Cégér
A cégér régen az üzlet termékeit reklámozó különleges vagy jellegzetes formájú cégtábla az utcán, az üzlet bejárata fölött. Néha címer értelemben is szerepel.
Névváltozatok:
sild, silt, süld cégtábla, Aushängenschild, Schild (TESz. III. 539.), prppala: olly kalmár, ki rúdra ki-függeſzti az arrúját (Pápai/Bod 500.)
„Házadnál czégkért [címert?] emeltek fel” [Balásfi tamás: Epinicia Benedicto Nagi, alias Soce. Pozsony, 1616. 11.] (NySz. I. 631. l.)
Rövidítések
A 19. század közepéig a magyarországi városok és mezővárosok utcáinak jellegzetes tartozékai voltak a cégérek. Címerszerű jelképek voltak, azaz egyszerű módon, a meserségre vagy a szolgáltatásra jellemző módon jelenítették meg az adott fogalkozást. A lakatost pl. hatalmas kulcs jelenítette meg, a péket perec, a borbélyt cíntányér, a bádogos műhelyét kanna, szőlőürt a kocsmát stb. Az üzletek és fogadók frappáns neveket viseltek, melyekre szintén a címerek hathattak. Ilyen volt pl. pest-budán a Fekete elefánt, a Hollandi hajó, a Vaddisznó stb., melyeknek nevét a cégéren is megjelenítették. Az olyan utcanevek, mint a Fehérhajó, az Aranykéz, a Kígyó vagy a Kékgolyó még ma is egy-egy korábbi ottani jellegzetes cégér emlékét őrzi.
A Kiscelli Múzeum gazdag cégérgyűjteménnyel rendelkezik, köztük különféle nagyméretű festményekkel, melyek a boltajtót díszítették vagy az ablakra voltak festve. Egyes neves művészek, is szívesen festettek cégéreket. Barabás Miklós pl. 1838-ban festette legsikerültebb cégérét Nagy József „Zöld fához” címzett posztókereskedése számára. A legkeresettebb pest-budai cégérkészítője Warschág Kakab volt.
Irodalom
szerkesztésBudapest enciklopédia