Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként au Újlaki, Újlaky családok címerével foglalkozik.


A család a Csák nemzetségből származik. Ősi címerük a hatszor hasított pajzs lehetett.

  • Irodalom: Nagy Iván VIII. 92-94. l.

   

Ujlaki Miklós [Bosznia királyának] síremléke az ujlaki ferenczrendiek templomában levő vörös márvány siremléken. A díszes pánczélba öltöztetett, pallost viselő alak nyugvó oroszlánon áll, baljában almát tart, feje párnán nyugszik. Jobbról s balról két-két czímer: 1. Háromszögű pajzsban oroszlán. 2. Három liliomos korona egymás felett. 3. Dobor pajzsban két egymás felé helyezett korona, a felső liliomos, az alsó ormozott, ú. n. bástyakorona, ez alatt két fej között villás galy. 4. Czímerfős pajzsban az Ujlakiak pólyája. Az Archaeologiai Értesitő reproductiója után rajzolta Cserna Károly. Fénykép után.

 
Újlaki Miklós sirköve Illókon és pecsétje

 

"A sirkövek, sarcophagok s a természetüknél fogva tartósabb fenmaradásra számitott mindennemű siremlékek eleitől fogva a legbecsesebb történetirási segédforrások közé vannak sorozva, mint a mellyek felirataikkal s évszámaikkal az illető kor eseményeire, s szellemére, – alkatukkal, s készületük mivoltával pedig annak külső miveltségére nézve a legbiztosabb adatokat szolgáltatják. Két illy érdekes siremlék rajzát kivánjuk ezuttal az olvasónak bemutatni, mellyek eredetije Szerémvármegyében az illoki (ujlaki) minorita rendü szerzetesek templomában találtatik. E két vörös márvány dombormü elseje Ujlaki Miklóst, a második, fiát a büszke Lőrinczet, az utolsó Ujlakit, ábrázolja....

Az 1-ő kép tehát ezen Ujlaki Miklós-nak az illoki minorita egyház sekrestyéjében befalazva levő dombormű szobrát állitja elénk; ezt, habár a siremléken irás nincsen – mint jeles régiségbuvárunk Paur Iván (kinek jegyzeteit követjük) a „Hazánkban” kimutatta: több okból lehet következtetni. Nemzetsége iránt a baltérde mellé faragott Ujlaki-czimer, két vizmentes ezüst gerenda, veres mezőben, semmi kétséget nem enged. Személyének azonosvoltát pedig, minthogy a családban más koronás fő nem fordul elő, a körüle helyezett királyi jelvények legnyomatékosabban bizonyitják. Harmadik, nem kevésbé erős tanuságul vehető a munka mű-stylje, készülete is, mellyen azon kor vonásait, a hozzáértő, első tekintetre könnyen fölismeri.

Ujlaki Miklós, a bosznyák király, e dombormüvön, akkori szokás szerint, egészen pénczélba van öltöztetve, mert noha a lőport már széltére használták, a pánczél sokáig nem ment ki divatból, s legalább a főbb tiszteknél, még a XVII-ik században is alkalmazták. De a készitő mester finom tapintatából a pánczélöltözet kiegészitője a sisak e dombormüve hiányzik, melly pedig illyszerü siremlékeken közönséges, – s a homlok és a fürtözet elejének eltakarásával a hatást nagyban rontja. Ellenben milly vonzó benyomást tesz itt a homlokról s halántékról hátratürt – s az átszellemült nyugalmas arcz körül természetes fürtökké bomlott haj, mellyen a korona nehézkes és idomtalan gömbje csak az izlés sérelmére szolgálhatna. Ezért látta ott a müvész annak mellőzését kivánatosnak; minthogy azonban koronának a király koporsójáról hiányoznia nem lehetett, illőbb helyre, családi czimere fölé s kardja mellé tette, melly karddal – Paur szellemdus megjegyzése szerint – a koronát kereste. Azonban nemcsak a fej hanem az egész alak és környezet felfogása, vlamint kivitele müvészre mutat; a dombormű, s a teljesen bevégzett becses emlék, mellynek hazánkban készültéről nincs ok kételkedni: eddig rajzból ismert egykoru külföldi hasonfeleivel a versenyt minden takintetben bizton kiállja s a magyar müvészetnek a külföldivel egy szinvonalon állott voltát tanusitja. A müvész tapintata s dus képzelete alig hagyott üres helyet a táblán. Még a háttér is szőnyeget helyettesitő sávolyos (damaszkin) lombozattal van boritva, ügyesen visszaadva a pompás gyász ravatalt, mellynek oldalához lehettek támasztva az itt aránylagos fölosztással lapra fektetett czimeres paizsok. – A testet fedő teljes pánczélzat igen fényesnek látszik s alkalmasint arany sodronynyal szegélyzett aczél-veretből volt készitve. Már az első alkatrész, a vállfedő – mi többnyire csak sima lemez szokott lenni, – itt nagy gonddal dolgozott rózsa; a mellvas éle gazdag liliom diszitménynyel; a jobbkar hajlásánál a vékonyon, drága kerekes ékitmény, mellynek megfelelő baloldali része, a képen nem látszik s az emléken magán, a karral együtt, meg van rongálva. A kezek, mellyek egyikében a királyi arany-almát tartja, pikkelyes keztyübe vonvák; a mellvason látott liliomokkal a czombot boritó lemezeken megint találkozunk, de már koronára emlékeztető határozottabb kifejezéssel, ugy hogy e királyi fejék hiánya bőven helyre van hozva. A lábakat akkor divatozott hegyes orru csizma fedi, taréjtalan sarkantyuval ellátva.

E lábbeli Lengyelországból jött hozzánk s idővel olly aránytalan hosszuságra nőtt, hogy csak némileg akadálytalan járás eszközlésére halcsont támasz volt reá szükséges. – Egyébiránt már akkor ferde divatnak tekintették, minél fogva viselete az egyházi rendnek szabály szerint meg volt tiltva.

Zsámolyul végre nyugvó oroszlán szolgál, mi, mint magas származás s vitézség jele, gyakran fordul elő, hadvezérek, főurak, fejedelmek siremlékein ez időből.

A paizsok közt, a fent emlitett családi czimeren kivül még, a jobb könyök alatt, két szerzetes vállán nyugvó kisebb czimer paizs veszi igénybe figyelmünket, melly, mint a kettős farku oroszlánból gyanithatni, Csehországé. Ujlaki Miklós leánya Hieronyma ugyanis az akkori cseh király fiának Henriknek levén eljegyezve: a herczeg, Ujlaki udvarában (mint a herczegnő a cseh királyéban) – s hihetőleg minorita-barátok felügyelete alatt – neveltetett, miért a király a zárdát valami kegyes alapitványnyal örvendeztethette meg: ez öröm- és hála-kifejezéseül lehet venni a paizs-tartó szerzetesek ábráját. – Egyik avatott családtörténetirónk, Lehoczky szerint, Ujlaki Miklós Galgóczon volna eltemetve, – mi felől kétkedni ok ugyan nincs, de a mi az előttünk fekvő siremlékek becsét vagy épen eredetiségét legkevésbé sem csökkenti, mert ha siremléke Galgóczon is léteznék, akkor ez az illoki: fiáé vagy a hálás szerzetesek által emelt „üres sir” (kenotaphium) volna, millyen azon korból nem egy maradt hátra, – a többek közt I. Miksa császáré Insbruckban. – A tábla alatt az Ujlakiak pecsétje látható."(Vasárnapi Ujság 1854-1860[1])

 
Újlaki Lőrinc sírköve Illókon és pénze
 
Újlaki Lőrinc sírköve, Újlak, ferences templom

 

"A második rajz alatt mindkét oldalt látható háromféle érem, mint a köriratból is kivihetni – Ujlaki pénzei, s csak az a felötlő rajtuk, hogy a bosnyák nemzeti vagy családczimer helyett egészen idegen kép, Lajos, aquileai patriarcha czimere van rajtuk kiverve.

A második kép Ujlaki Lőrincz siemlékét tünteti fel...

Sirköve, átalában tekintve, apjáéhoz teljesen hasonló tervezetü, bár kivitele egyszerübb, de ép olly nemes izlésel és felfogással; lehet: ugyanazon egy mester müve. Ez már következő felirattal is el van látva: „Hic est sepultus Laurentius dux de Wilak, filius olim serenissimi Nicolai regis Bozne, una cum consorte sua Catharina ... ez qui obiit anno MCCCCC.” A kőlap négy szövét körül futó szöveg betüinek alakja uj-góth, nagy vonások. A „Catharina” – szó után a kő megsérült, – mi alkalmasint még a török dulás maradványa, mikor Szolimán a Szerémségen keresztül vonulván a mohácsi vérmezőre, a kolostort is el pusztitotta. A minthogy ez a kő a dulás után sokáig elhagyva, ketté repedve feküdt a romok közt, miglen Pastirovich Péter szerzet-főnök a falba illesztette.

 
Ujlaki Lőrinc pecsétje 1519

Az alak itt is csaknem egészen vértezett, sőt már sisakos is, a mi egyébkint is bajusz- és szakáltalan arczára nézve épen nem előnyös. A pánczél csinos, de nem valami fényes. A csizma még mindig hegyes, de hosszu száru, tar s már sarkantyuval; a láb alatti oroszlán sem hiányzik; de az alak, ugy látszik, állva van feltüntetve, mert a fej nem párnán nyugszik, hanem a herczegi zászló terül el nyakszirtje és feje mellett, mellynek nyelét, mint szerémi herczeg, jobb oldalához szoritja. Czimerdiszszel és sisakkal csak a balváll fölött álló czimer van ellátva; ez, mint az olvasó kiveheti, az Ujlakiczimer, de már két oroszlánnal bővitve s igy megkettőztetve. Különös, hogy magát „dux de Wilak” – Ujlaki herczegnek és nem Szeréminek irja, saját családi czimének s birtokának tulajdonitván elsőséget, valamint hogy itt két sirkövön, egy pecséten s három érmen, annyi czimer közt épen a szerémségi hiányzik. – Miután mint fenebb láttuk, Ujlaki Lőrincz halála 1524–26 tájt történt, önkint következik, hogy a táblán római számmal kivésett 1500 évszám nem az ő halálára szól, hanem ennek a számok után üresen hagyott helyre kellett volna egy hálás utód által kivésetni, ha anélkül nem száll vala sirba. Miből világos, hogy a siremlék a herczeg életében s tán épen a feljegyzett esztendőben készült." (Vasárnapi Ujság 1854-1860[2])

Újlaki Miklós pénzei

szerkesztés

Eddig Újlaki Miklós háromféle pénze ismert. Az első az Antonio Panciera, aquileiai pátriárka (1402-1412) dénárainak mintájára vert pénz. A hátoldalon a pátriárka címere látható (sakkozott harántpólya, a pajzstalpban csillag), az előlapon sas van. A pátriárka pénzétől Újlaki érme csak a köroratban különbözik, amely Újlaky Miklóst Bosznia királyának nevezi. A második típust a következő aquileiai pátriárka, Ludwig Teck (1412-1439) dénárainak a mintájára verték. Hátlapján Teck címere (sakkozott pajzs), az előlapján Szűz Mária látható a kis Jézussal. Ezen érmek is csak a köriratukkal különböznek Teck pénzétől, amely Újlakit Bosznia királyának nevezi (valamint a sakkozott pajzs is inkább harántrutázottnak tűnik). (Vö.67.) Ez a leggyakoribb típus a király pénzei közül. Eddig nyolc változata ismert, melyek csak az elő- és a hátlap köriratának apró részleteiben térnek el egymástól, valamint abban, hogy Szűz Mária a jobb vagy a bal kezében tartja-e a kis Jézust. A harmadik típus a Korvin Mátyás király (1458-1490) dénárainak mintájára vert pénzek csoportja. Hátlapjukon Magyarország, Dalmácia, Csehország, és a Hunyadi család négyelt pajzsa, az előlapjukon Szűz Mária látható a kis Jézussal. Mátyás pénzétől csak a köriratukban térnek el, ahol Újlakit Bosznia királyaként titulálják, mint pl.: M NICOLEI D G R BOSNE [Moneta Nicolei Dei Gratia Regis Bosnie]. Újlaki pénzeit a királysága idején, 1471-1477 között verette.

Irodalom:

Mindhárom típus ábráit és leírását közölte

  • Unger Emil: Magyar éremhatározó. II. kötet. Budapest 1980.

További irodalom:

  • Gyöngyössy Márton: Újlaki Miklós boszniai királyi pénzverése. Az Érem 54 (1998/2) 6–19.
  • Érdy János: Boszna és szerb régi érmek. Buda, 1857. 10-11.[3][4]
  • Ivan Rengjeo: Novci bosanskih banova i kraljeva. Glasnik hrvatskog državnog muzeja u Sarajevu (GZM), god. LV-1943, Sarajevo, 1944. 237-291. (különösen 289-291.)[5]
  • Irodalom:

Thallóczy Lajos: Az Ujlakyak síremlé-kei. Archeológiai Értesítő, 9. (1889:1.) 1–8.[6]

Csergheö Géza: Czímerek az Ujlakyak illoki síremlékein. Archeológiai Értesítő, 1889. 139–143.[7]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:


Újlaki 1668

szerkesztés

 

Újlaki István 1668. július 30., Bécs I. Lipót címer általa: gyermekei István, György, Borbála, Katalin

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[8]

Rövidítések


bocskai Újlaki

szerkesztés

 

Bocskai Újlaki Mihály 1676. október 28., Gyulafehérvár Apafi Mihály nemesség és címer általa: felesége Szegedi Erzsébet, gyermekei István, Katalin

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[9]

Rövidítések

Lásd még: