Címerhatározó/Csekonics címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Csekonics család címerével foglalkozik.
zsombolyi és janovai Csekonics
szerkesztés
A Csekonics család Mária Terézia (1717-1780) osztrák császárnő és magyar királynő által adományozott, latin nyelvű címereslevele.
Csekonics Pál érdemei elismeréséül nemesi és egyben bárói címet kapott. 1 pergamenlevél. Kelt: Bécs, 1753. I. 29. A királynő, gróf Nádasdy Lipót Flórián kancellár és az írnok aláírásával.
_1.jpg)
_2.jpg)
"Az előkelő s vagyonos nemesi család egyik őse, Csekonics Pál 1753-ban Mária Terézia királynőtől nyert címeres nemeslevelet. Felemelkedése tulajdonképpen tábornok fia, József (1757-1824) nevéhez fűződik, aki kiterjesztette családi birtokait. A família grófi rangra Csekonics János révén 1864-ben emelkedett. A Fejér vármegyei enyingi uradalmat 1895-ben gróf Csekonics Endre vásárolta, s birtokolta a család 1945-ig. A család eredeti - itt közölt - címere reneszánsz jellegű, csücskös talpú címerpajzs bíborszínű mezejében hátsó lábain ágaskodó aranyoroszlán, első jobb lábában ún. káka-botot (Typha, vízi növény) tartva. A címerpajzs feletti zárt címersisakon természetes színű, bal lábán ágaskodó daru, felemelt jobb lába körmei közt golyóval. A címertakarók mindkét oldalról arany és vörös színűek. A család grófi címere ettől eltér; csücskös talpú címerpajzs kék mezejében, zöld halmon hátsó lábain ágaskodó, mellső lábaiban maga előtt sásbuzogányt tartó aranyoroszlán. A címerpajzs kilencgyöngyös grófi aranykoronáján három zárt címersisak: a középsőn felemelt jobbjában követ tartó daru (sisaktakarók jobbról arany-vörös, balról arany-kék), a jobb oldalin jobbjában sásbuzogányt tartó, befelé forduló aranyoroszlán (sisaktakarók arany-vörös), a bal oldalin kardot tartó, befelé forduló aranyoroszlán (sisaktakarók jobbról arany-kék). Pajzstartóként két aranygriff látható, a család jelmondata: DONA DEI DONO (Isteni gondviselésre méltó)." [1]
"Vas vármegyéből származik. Őse Pál (Mátyás és Marics Judith fia) 1753 január 29-én nyert címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Pál, aki a kőszegi kerület táblai ügyvéde volt, Vas vármegyében Gasztony, Medves, Alsó- és Felső-Rönök és Rába-Szent-Mihály községekben bírt birtokokat. Neje nemes Kanicsár Mária, Kanicsár Pál és Hertelendy Julia leánya, akivel 1754 május 22-én Kőszegen kelt egybe. Két fia volt: József és Imre. József (szül. 1757 február 22-én Kőszegen, †1824 április 26-án Pesten) vezérőrnagy, a magyar állami ménesintézetek hírneves megalapítója. 1774-ben kadétként belépett a D’Ayasassa Curassier-ezredbe, 1777-ben hadnagy, 1778-ben főhadnagy a Modena, később a Zeswitz Currassier-ezredben, 1783-ban kapitány, 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes. 1790-ben ezredes, 1806-ban tábornok és a felkelő nemes sereg dandárnoka lett, 1799-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Már mint kapitány behatóan tanulmányozta és részletes emlékiratot dolgozott ki arra nézve, miként lehetne a lótenyésztést hazánkban felvirágoztatni. Iratát átnyújtotta II. József császárnak, aki ezt elfogadta. Miután az első kísérletek fényesen sikerültek, a császár megbízta őt az állami lótenyésztés szervezésével. Csekonics József alapította ez időben a mezőhegyesi állami méntelep-intézetet. Mikor 1788-ban a török háború kitört, a császári sereg lóállományának ellátásával Csekonics Józsefet bízták meg. E rendkívül nehéz időkben e súlyos feladatát II. József császár legnagyobb elismerésére oldotta meg. Hogy a hadsereg lóállománya takarmányban ne szenvedjen szükséget, 12.000 kaszást rendelt Mezőhegyesre s innen szállította a szénát az Alduna vidékére. 1790-ben húsz évre bérbe kapta, majd 1792-ben örökáron megvette a zsombolyai uradalmat. 1798-ban a hadsereg és Bécs városa részére vágómarhák szállításával volt megbízva. Második neje, akitől a jelenleg élő nemzedék származik, pribéri Jankovics Julia (†1835 december 10) pribéri Jankovics János hétszemélynök, udvari tanácsos és báró Püchler Teréz leánya volt. József testvére, Imre (szül. 1759 †1830 Kőszegen) Vas vármegye táblabírája, 1790-ben körmendi főszolgabíró. 1809-ben, a francia megszállás alkalmával tanúsított kitűnő szolgálataiért, a hadsereg fővezényletétől elismerő okiratot kapott. Fia Ferencz (szül. 1783 †1872 Budán) őrnagy, részt vett a franciák elleni háborúban, 1814-ben Brionne vára ostrománál tanúsított vitézségéért az orosz császári Vladimir-rend IV. osztályát kapta. Utódai nem maradtak. József tábornok özvegye Jankovich Julia, 1829-ben megvevén a janovai uradalmat a mai Temes vármegyében, 1833 június 31-én I. Ferencz király neki és fiának Jánosnak a Zsombolyai és Janovai előnevet adományozta János (szül. 1809 †1880) 1829-ben Temes vármegye táblabírája. 1864 december 9-én Bécsben kelt oklevéllel grófi rangot nyert, melyet a koronázás után, 1874 március 2-án megerősítettek. 1879 május 5-én valóságos belső titkos tanácsos lett. Neje báró kisfaludi Lipthay Leona (szül. 1821, †1903). Fia: Endre (szül. 1846 szeptember 13) nagy áldozatkészséget tanúsított a szegedi árvíz idején a károsultakkal szemben. 1891 január 10 óta a magyar szent korona országai Vörös Kereszt Egyesületének elnöke. 1892 január 16-án valóságos belső titkos tanácsos lett. 1895 november havában Jenő főherceg, a német lovagrend nagymestere, a maltanus nagykeresztet adományozta neki. 1898 november 30-án a Ferencz József-rend nagykeresztjét nyerte. 1900 október 2-án főasztalnokmester lett. Elnöke Torontál vármegye Gazdasági Egyesületének. Nejétől, született gróf Cziráky Konstancziától származó gyermekei: 1. Andrea, férjezett gróf Széchenyi Andor Pálné. 2. Sándor (szül. 1872) cs. és kir. kamarás, 1902 óta a főrendiház tagja, neje: báró Vay Margit, fia: Endre (szül. 1901). 3. Pál (szül. 1873). 4. Gyula (szül. 1875) volt országgyűlési képviselő, a Magyar Lovaregylet egyik igazgatója. 5. Iván (szül. 1876) cs. és kir. kamarás, követségi titkár Washingtonban. Címer: kék pajzsban, zöld alapon, természetes sásbuzogányt tartó arany oroszlán. A pajzs fölött grófi korona, ezen három koronás sisak. Sisakdíszek: I. (középső) felemelt jobb lábában követ tartó természetes színű daru. Takarók: veresarany-kékarany. II. jobbról befelé fordult pajzsbeli oroszlán növekvően. Takaró: veres-arany. III. (balról) magyar szablyát tartó arany oroszlán növekvően."
- Irodalom:
Központi Antikvárium, 123. árverés (2012. 6. 1.) - 102. tétel [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: