Címerhatározó/EGY/K/nhn/M

A következő lépés eldöntendő kérdése (a címerhatározás IV. lépése), hogy milyen mesteralak van a kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon? Ez a tagolási sorrend szerint lehet pólya (jele pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta) és egyéb mesteralak (esz).

Egyes országok heraldikai rendszerében más fő mesteralakokat is nyilván tartanak, ezért néhány alkategóriában a gyakoribb mesteralakok kategóriája is hozzáadható a kulcshoz.

A mesteralak típusa, IV. lépés

A fő mesteralak fajtája (pó, cöl, hbp, ker, pfő, pta, em)

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak pólya (pó)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak cölöp (cöl)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak harántpólya vagy balharántpólya (hbp)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak kereszt (ker)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak pajzsfő (pfő)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon a fő mesteralak pajzstalp (pta)    →Tovább

A kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon egyéb mesteralak (em) van    →Tovább

Vissza←

Definíciók

• A IV. lépésben azt határozzuk meg, hogy az alapon milyen mesteralak van. Ez a tagolási sorrend szerint lehet pólya (jele pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta) és egyéb mesteralak (esz).

A mesteralakok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, K, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb. Ezért is találjuk meg a Címerhatórozóban az olyan kulcsot, mint pl. EGY/E/M/ker. Noha a valódi mesteralakok kevesebb helyet foglanak el, mint a mező fele, nagyságuk mégis meghatározza a pajzsban elhelyezett többi címerábra nagyságát és helyzetét.

A mesteralak olyan geometriai alakzat, mely a pajzsot különféle mezőkre tagolja. Ezért a leggyakrabban mind a két vagy négy vége érintkezik a pajzs szélével. Mesteralaknak tekintik azt a geometriai alakzatot is, amelyiknek legalább három, vagy az egyik vége érinti a pajzs szélét. A legtöbb heraldikai iskola a lebegő mesteralakot, tehát azt, amelyiknek egyik vége sem érinti a pajzs szélét, már a címerképek közé sorolja. Ennek legjellegzetesebb példája a különféle (lebegő) keresztek besorolása a címerképek közé. Mi a címerhatározás és az elméleti heraldika szempontjából -- az egységes határozói kategóriák megtartása jegyében -- a mesteralakok összes lebegő változatát a mesteralakok közé soroljuk be.

A fenti hat (hét) mesteralakot vesszük figyelembe a címerhatározáskor. Azonban például az angol heraldikában kilenc fő mesteralakot (ordinary) tartanak számon: pajzsfő (chief), kereszt (cross), cölöp (Pale), harántkereszt (Saltire), pólya (Fess), Pile (ék), szarufa (chevron), telek (Quarter) és harántpólya (bend). Más felosztások szerint a pólya, a cölöp, a harántpólya, a balharántpólya (bend sinister), a kereszt, a harántkreszt, a szarufa, a villa (Pall) és az ágas (Pall Reversed) tartozik ide.

Ezek olyan tagolások, melyek elfoglalják a pajzs nagyrészét vagy legfontosabb helyét, ezért alakjuk és nagyságuk hozzájuk képest meghatározza a többi (mellék-)címerábra helyét és nagyságát is a pajzsban.

Amennyiben egy mesteralak egy határozói kategórián belül gyakrabban fordul elő, azt is hozzá lehet adni a kulcshoz. Tehát nem a kulcs határozza meg a heraldikát, hanem a heraldika a kulcsot.

Példák

Példák a fő mesteralakokra a kétféle borítású négyelt vagy harántnégyelt alapon Gelre herold címerkönyvéből.

Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, heraldika