Címerhatározó/Eresztvényi címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Eresztvényi család címerével foglalkozik.
szakácsi Eresztvényi
szerkesztés
.jpg)
.svg)
Eresztvényi Ferenc 1414. szeptember 16., Speyer Zsigmond címer általa: nagybátyja János, unokatestvére Fejéregyházi László, testvérei Cherubin és Péter
DL 92.447
Eresztvényi Ferencz Zsigmond királynak belső udvari szakácsa, régi nemes ember, kinek családja a somogymegyei Szakácsiból ered. Tudvalévő, hogy e község lakói a névnek megfelelő foglalkozást űztek és hogy többnyire királyi szakácsokként szolgáltak az udvarban. A közeli Balaton és annak híres gazdagsága halakban, megmagyarázza, miért tünhetett ki Eresztvényi Ferencz a hal elkészítésében és miért választott halat címere képéül. Mindenesetre jellemző és az udvari szakács ügyességére nézve hízelgő, hogy Zsigmond király, mikor a konstanczi zsinat végett és az egyházi nagy szakadás megszüntetése érdekében külföldi hosszú útjára indult, Eresztvényi Ferencz is kíséretében volt és útközben címeres levelet is kieszközölt királyától. E királyi kegyben részesítteti két testvérét, Cherubint és Pétert, nagybátyját Jánost és unokatestvérét Fejéregyházi Lászlót is.
A családról már a XIV. század közepe óta tudunk egyet-mást; egyik tagja kiváló állásban is volt, az országbírónak volt ítélőmestere. Egy-két oklevélből és a címeradomány részeseinek nevéből megtudjuk, hogy a család négy nemzedék alatt három különböző helyről (Szakácsiról, Eresztvényről és Fejéregyházáról) írta nevét és hogy a czímerlevélben szereplő Fejéregyháziak voltaképpen az Eresztvényiekkel egy vérből valók.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
Vajay:
Unde nos prefati Francisci specialis et fidclis coci nostre maiestatis gratis affectibus intuentes servitiorum merit aquibus nedum sui officii magisterio . . . hactenus erga nostrum claruit maiestatem . . . arma seu nobilitatis insignia hic depicta . . . conferimus . . . — mondja az 1414. szept. 16.-án Speyerbeu kelt címereslevél., vö., Monumenta Hungariae Heraldica, i. m., I. 36, No II. - A címerkép a főszakácsnak egyik mesterségbeli inyencfalatját ábrázolja: veres lángnyelvek felett nyárson sülő, két leveles tormaszállal kísért, ezüst csukát; sisakdiszként pedig a pirosra sült halfej, tormával körítve. — Jegyezzük meg, hogy a Siebmacher-féle XIX. századi címergyűjtemény ezt a motívumot mint „két görbülttörzsű fával kísért lebegő halat" írja le, tanulságául annak, hogy a XV. század zamatosa» élő heraldikája a XIX. századra már egy formális jelvény-szimbolikává kövült, aminek hajdani való emberi értelme elsikkad az abszurditásig „szakszerű" leírásban, vö., J. Siebmacher's Grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Ungarischer Adel, von G. v. Csergheö, Nürnberg, 1893, I. 158, 125. tábla.
- Irodalom:
Vajay Szabolcs - Radocsay Dénes: Egy Zsigmond-kori címeradomámy. Művészettörténeti Értesítő. 21. 1972. 276.[1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: