Címerhatározó/Lenkey címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Lenkey, Nenkei család címerével foglalkozik.
Lenkey, 1415
szerkesztés.jpg)
A címerszerzők a Kőszegi, Komjáthy, Nenkei (a XVI. század óta Lenkey) és Thokai, egymással vérrokonságban álló családok tagjai. A címert Kőszegi László, Zsigmond király udvarnoka érdemeinél fogva kapják, ki a királynak tett szolgálatait Lombardiában és Németországon tanúsított hűségével tetézte. A címer már régi nemesi állapotban lévő családok tagjai számára szólván, kik ősfájokat a XIII. század végén élt Vidig vihetik föl, a címeradomány külön nemesítéssel nem járt.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
Faggyas:
A gimnázium vagy polgári iskola egy-két osztályának elvégzése is már erkölcsi elismerést jelentett egy-egy nemes számára, míg a mágasabb iskolai végzettség már tekintélyt is adott személyének a többi nemestárs előtt. Deme István zádorfalvi, Lenkey Miklós imolai, Almássy Bertalan kánói, Héthy Lajos héti kisnemesek, akik a patafci gimnázium felsőbb osztályát elvégezték, odahaza gazdálkodtak birtokukon. Mint megyebizottsági tagok képviselték falujukat, s nemcsak mint jó adófizető vililistákat, hanem mint iskolázott nemeseket is számon tartották a járás és megye vezetői. (36.)
A tanult nemesre nemcsak a család volt büszke, hanem az egész atyafiság. Beszélgetés közben szívesen emlegették a vendég előtt a magas pozícióba került rokonokat, egyetemi tanárt, tudóst, magasrangú katonatisztet, híres történelmi személyeket, mint Szuhay Mátyást, vagy Lenkey 48-as századost, a művészeket, Madarász Viktort, Ferenczy Istvánt, Izsó Miklóst. A szuhafői Bartók család rokonának tartotta Bartók Béla, világhírű zeneszerzőt. (37.)
Az imolai nemes családok még a két világháború között is, zártabb falutelepülésük miatt, hagyományaikhoz, szokásaikhoz is tovább ragaszkodtak. A faluban kevés volt a nemes eredetű család. A Nemesi-soron élt néhány agilis, míg a Gál-szögben vegyesen zsellérek és szegényebb nemesek laktak. Lenkey Miklós családja járt az élen. A családfő iskolázott, tekintélyes nemes ember volt, megyebizottsági tag. A régi imolai családok között kiemelkedő szerepe volt a faluban az abaúji eredetű Osváth és a Sajólenkéről származó Lenkey családoknak, akik a református egyház buzgó hívei voltak. Rozsnyóról került Imolára az egykor evangélikus vallást követő, üldözött Vaxman család. A család tagjai a többi nemesi családokkal együtt évszázadok óta paraszti életet folytattak a faluban. A családok között gyakoriak voltak a rokon-házasságok, különösen az Osváth és a Lenkey család gyermekei között. ... A választások alkalmával az Osváth nemesi had tekintélyénél fogva maga mögé sorakoztatta a rokonságot, végső soron az egész falut. Voksaikat egy alkalommal Diószeghy Dezső, máskor Nagy Ádám kisgazdapárti képviselőjelöltekre adták le. A későbbiek folyamán is csak nagynehezen békéit meg a falu, csupán Lenkey Miklós, helybeli tekintélyes nemes útján sikerült az imolai nemeseket újra a kormánypárt oldalára állítani. (52-53.)
A falu [Zádorfalva] nemesi rétegén belül is meg volt a differenciálódás. Nagyobb tekintélye a régi, u. n. adományos nemesi családoknak volt, különösen akkor, ha jól gazdálkodtak, s régi származásukat jó vagyoni helyzetükkel is erősítették. Ide tartoztak a Lenkeyek, Demék, Batták, Hegyiek, Ragályiak, Tarok és Orbánok családjai. Az érkező, benősült armalisták, mint Soós, Kósik, Szeghő, Dusza, Kasza, Paizs családok tagjai a régi családokba való benősüléssel s nem utolsó sorban szorgalmas földművelő munkájukkal szereztek egyenjogú elismerést mind a nemesi sorban, mind a falu lakossága előtt. (70.)
A nemes Horkay Sándor kőműves nemcsak jeles mesterember, hanem kitűnő vállalkozó is volt, téglaégetéssel foglalkozott. A saját égetésű téglából építette fel Orbán Lajos házát, az I. világháború után, 120 q búzáért. Sok házat emeltek fel a HS. monogrammá, zádorfalvi téglából. Nemes társa, Horkay József saját cséplőgépével csépelte el a falusi gazdák gabonáját. Paizs Dániel nemesember kovácsként dolgozott a faluban [Zádorfalván]. Katona Pál, Ferenczy Béla, Pozsgay Lajos, Nagy Ferenc kőművesek elszegényedett nemesek utódaiként dolgoztak. Nemes Angyal Istvánnak az 1. világháború végén még működött a vízimalma a Malom-közben, amit a Szuha-patak hajtott. Nemes Lenkey Lajos mint neves kerékgyártó volt közismert a Száraz-völgyön. Rajtuk kívül még 11 iparos élt a faluban, kovács, asztalos, cipész és csizmadia. (72.)
- Irodalom:
Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 89. [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: