Címerhatározó/Leszteméry címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Leszteméry család címerével foglalkozik.
.jpg)
Leszteméry Imre 1422. szeptember 17., Nürnberg Zsigmond címer általa: testvérei László, Márton, atyafiai László, András, János, István, Jakab, Orbán, (másik) László, Mátyás, Péter
DL 50.520
Az oklevél a fő czímerszerző érdemeit igen részletesen mondja el. E szerint Leszteméri János fia Imre, ungmegyei nemes, a király allovászmestere, Zsigmond elé járult és tőle a maga és sok megnevezett vérrokona, mind Lesztemériek, számára a látható czímert kérte. A királyi elhatározásra a czímerkérő hűséges szolgálatai és érdemei döntőleg hatottak. Ez érdemek rég időkre mentek vissza. Kezdődnek a XV. század első éveiben Bosniában, mikor az ottani hűtlenek Zsigmond ellen kitűzték a lázadás zászlaját. A lázadók ellen indúlt királyi hadseregben ott volt Leszteméri Imre és vitézűl küzdött királya érdekei mellett. Mikor Zsigmond 1414-ben az egyházi béke helyreállítása végett külföldi nagy útjára indúlt, a kitüntetett királya kiséretében volt Friaulban, Lombardiában, Savojában, Angol- és Németországban, s itt királyának és az ügynek nagy szolgálatokat tett. Érdemeinek betetőzéseül részt vett a csehországi eretnekek elleni harczokban, kik egyrészt az egyházi javakra tették rá kezüket, másrészt pedig Zsigmond személye ellen lázadtak föl. Itt vitézűl küzdött királya seregében, és aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy a czímerben látható megsebzett láb a czímerszerző csehországi harczaiban szerzett sebének emléke. E szerint ezt az egyszerű, minden művészet nélkül, de heraldikai érzékkel megfestett czímert a jelentéssel bírók közé számíthatjuk.
Mindezen érdemekről a czímereslevél igen melegen, igen elismerőleg szól, és e tekintetben kiválik az armálisok nagy tömegéből, melyek a kitüntetettnek jó szolgálatairól legtöbbször általánosságban, chablonos módon emlékeznek meg. Az is csak az ily kiváló érdemeket szerző egyén armálisában szokott előfordulni, hogy „ámbár ő az elmondottakért nagyobb jutalomra volna érdemes, mégis fáradozásainak legalább némi viszonzásául czímert adunk neki”. Úgy Leszteméri Imre, mint rokonai régi birtokos nemesek lévén, a czímeradomány „nemességök fényének öregbítésére” szolgál.
A czímerszerző családjáról, a Lesztemériekről, nem sokat tudunk. Okleveleinkben a névvel már a XIII. század óta találkozunk; különösen sokszor történik a családról említés a leleszi levéltár irataiban. A családi név a zemplénmegyei Lesztemérről való, s a család is első sorban itt volt honos; de csakhamar elterjedt a szomszédos megyékben is; maga a főczímerszerző is Ungmegyéből való. A családnak a XV. században ő volt kimagasló tagja. Királya iránt a külföldi utakon tanusított hűségét nemcsak a czímer jutalmazta meg, hanem már korábban is részesült a királyi kegyelem nyilvánulásában. 1418. jún. 25-én Straszburgban kelt oklevéllel ő, testvérei és rokonai összes birtokaikra nézve pallosjogot nyernek. Érdekes, hogy ebben az oklevélben Leszteméri Imrének Isztriában, Burgundban és Spanyolországban szerzett érdemei szerepelnek, míg a czímereslevél a többi országokat sorolja föl.
Az armális minden valószínűség szerint az összes akkor élő Lesztemérieket a czímeradomány részeseivé teszi. Ezek között van a főczímerszerzőnek két testvére és kilenez más vérszerinti rokona. Adatok nem állván rendelkezésünkre, e neveket egymással nemzedékrendi kapcsolatba hozni nem tudjuk; valamint nem vagyunk tájékozva a család további sorsáról és arról sem, hogy kihalása mely időtájt következett be.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: