Címerhatározó/Osztopáni címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Osztopáni család címerével foglalkozik.
Osztopáni Zöld
szerkesztés
|
[Osztopáni Zöld István veretjegye Hunyadi Mátyás aranypénzén, 1483-85] |
"Az n–címerpajzsban hattyú verdejegyű UG K15-9 változatot a korábbi kutatás Osztopáni Zöld István 1483-tól Nagybányán vert forintjaként azonosította a korábbi kutatás. Újabban 1483–1485 közé keltezik.23 [23: A mesterjegyhez: Soós Ferenc: A magyar fémpénzek feliratai és címerei. Bp., 2014.2 (Első kiadás: 1998.) 48.]
Az Osztopáni-család somogyi eredetű, már a 14. század utolsó negyedében szerepelnek. A család nevezetesebb tagjai között találunk szlavón vicebánt (Dénes – 1405), de somogyi alispánt is (Péter – 1428, 1435-1437). A család egyik ága később „Osztopáni Zöld”-nek nevezte magát. Osztopáni Zöld István – a későbbi nagybányai kamaraispán – már az 1470-es években feltűnik az írott forrásokban: először a nádori kancellárián működött, majd Korotnai János nádori ítélőmester helyettese lett; 1472-ben somlyói, 1477-ben cseszneki várnagyként említik. 1483–1490 között töltötte be – talán folyamatosan – (1485-ben Jung Alberttel közösen) a nagybányai kamaraispáni tisztet, 1489-ben mint a nagybányai kastély várnagya szerepel. Származásával és Nagybányára kerülésével kapcsolatban sok a feltételezés, működésének kevés írott dokumentuma ismert. A család egy másik tagja – talán István testvére – János 1484-ben Abaúj és Zemplén vármegyék ispánja volt. A nagybányai aranyforintok mesterjegyei alapján az Osztopáni Zöld-család címerállatát a numizmaták hattyúként határozták meg.24 A katalán leletben szereplő két darab párjai több magyarországi leletben is felbukkannak, így Gombos és Rigyác biztosan, Lepavina, Mohács, Nagyszékely és Zágráb (az ismert verdejegyek alapján) feltételezhetően tartalmazta ezt a változatot. [24: Osztopáni Zöld István működéséhez (további irodalommal): Gyöngyössy M.: Pénzgazdálkodás és monetáris politika a késő középkori Magyarországon. (Doktori mestermunkák.) Bp., 2003. 285–286. Okleveles említései: Horváth T. A. – Huszár L.: Kamaragrófok a középkorban. Numizmatikai Közlöny, 54–55 (1955–1956). 30.; Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. I. kiegészítés. Numizmatikai Közlöny, 64–65 (1965–1966) 57.; Soós F.: A középkori Magyarország gazdasági- és pénzügyigazgatási tisztségviselői. Numizmatikai Közlöny, 112–113 (2013–2014) 103.]" (Gyöngyössy Turul 2016/2. 46.)
- Irodalom:
Gyöngyössy Márton: 'Egy kora újkori katalán éremlelet középkori magyar aranyforintjai nyomában Numizmatikai, prozopográfiai, genealógiai és gazdaságtörténeti elemzés. Turul, 2016/2. 46. [41-55.]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: