Címerhatározó/Selmecbánya címere

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz) címerével foglalkozik.

---

Magyarország és Selmecbánya címere, a selmecbányai Szt. Katalin, majd evangélikus templom északnyugati kapujának portálja fölött, 1555

Selmecbánya város- és bányajog-könyve

Selmecbánya, 18. sz. eleje

A bányavárosok közül a legkorábbi említés „Bana” néven Selmecbányához kapcsolható, s 1156-ból származik. A legkorábbi selmecbányai pecsét a Magyar Országos Levéltárban egyetlen példányban, egy 1275-ös iraton látható. Körirata: „S[IGILLVM] CIVIVM DE SCHEBNIT”. A selmecbányai pecsét az esztergomi latinok pecsétje (1265) után a második legrégebbi ismert városi pecsétünk. Minthogy azonban az esztergomi pecsét ábrázolása nincs pajzsba foglalva, a selmecbányai pecsét az első ismert, szűkebb értelemben címeres pecsétnek nevezhető darab a történelmi Magyarországon.

A címerben szereplő várfal jól megfigyelhető harántosan keresztbe csíkozott mintázata fonott és tapasztott vessző vagy még inkább gerendafalra utal. Ez a díszítés azonban nem jelenik meg a kaputorony felületén, amiből arra következtethetünk, hogy a fonott vesszőfalból készített várfalat kőből épített kaputoronnyal erődítették. Egy hasonló módon épített, kisebb föld-fa szerkezetű erődítmény – és csakis ilyen – egyébként valóban feltételezhető a korabeli Selmecbányán.

A bányászék és kalapács itt még nem a ma ismert keresztezett formában látható, hanem egy nyél nélküli ék fokára sújt a mindkét végén tompa kalapács. A nyél a bányászékbôl könnyen kihúzható volt, s a korai bányavárosi címereken, illetve egyéb ábrázolásokon nem ritka a nyél nélküli bányászék ábrázolása. Az eredeti címeres pecsét rajzolatának rekonstrukcióját régebben bizonyos hibákkal adták közre. Legelterjedtebb közülük Jozef Novák változata (Slovenské mestské a obecné erby Bratislava, 1972), melyen a nyél nélküli ék és kalapács helyett kettő, mindkét végén lapos vasú, nyeles kalapácsot ábrázol. Ennek a megoldásnak már csak gyakorlati szempontból sincs jogosultsága, hiszen lapos végű kalapáccsal önmagában nem lehetett ércet fejteni.

A következő címeres emlék csak jóval későbbi időből, 1490-ből ismert. Ez a címer ennek ellenére – mint a későbbi selmeci címerváltozatok – jól mutatja, hogy a fejlődés folyamatos és különösebb törés nélküli volt. Az 1490-ből származó pecsét címerétől az 1552-ből származóig terjedő darabok egy körülhatárolható korszakot alkotnak a selmecbányai címerek sorozatában.

A legrégebbi pecsét címerábrázolásaihoz képest az a változás, hogy nem kaputorony látható rajtuk, hanem a torony a városfal mögött helyezkedik el. A várkapu nem egyszerűen nyitott, hanem az 1490-ből származó címerben egy jobb felé kihajtott kapuszárny is látható. A későbbiekben azonban ez többé nem fordul elő, hanem csupán a félig felhúzott rostély, ami egyetlen alkalommal látható csak teljesen leeresztve.

A négy szerszám ábrázolása megmarad, azokat csak egy esetben hagyták el, s ugyancsak egyszer hiányzik az ék és a kalapács is. A pecséteken a szerszámok közül a kapa helyett cserélt az egyágú csákánnyal, de az egyéb ábrázolásokon előfordul a legrégibb pecséten található sorrend. Változott a csákány és kapa nyelének helyzete is. A két szerszámnyél immár nem a pajzs felső szélével esik egybe, hanem a várfal és a kaputorony találkozásának szögleteiből, illetve a torony előtti falrész középső pontjából ugrik elő. A bányászék és kalapács pedig kivétel nélkül a kapu jobb és bal oldalán látható.

A kapu alatt a hármashalom még nem válik általánossá, hiszen csak a jogkönyv belső címlapjának díszesen festett címerében tűnik fel.

Ebben a korszakban, így először már az 1490-ből fennmaradt pecséten is megtaláljuk a selmecbányai sárkányokat, vagyis annak telamonjait. Az első előfordulás esetében kivehető a két sárkány, amint kétoldalról tartja a pajzsot. Az 1494-es nagypecséten és a hozzá kapcsolódó 1520-ból, valamint az 1552-ből fennmaradt pecséteken nagyon speciális és rendhagyó helyzetben, felülnézetből ábrázolták a sárkányokat. Ráadásul az 1494-es nagypecséten három sárkány is van. Ezek inkább körbe sétálva őrzik, semmit tartják a címerpajzsot. Nagyon jellegzetes a jogkönyv díszlapján lévő címer két telamonja is.

A selmeci jogkönyv színes ábrázolásaiból megismerjük a címer színeit is. Ezek a színek a későbbiekben sem változnak meg alapvetően. A mező színe kék, az ezüst vár már ekkor fehér színnel van kifestve, a szerszámok nyele arany, vasa ezüst. A hármashalom és a pajzstartó sárkányok színe pedig zöld.[23]

A selmecbányai címer fejlődésének következő korszaka a Szent Katalin templom egykori főbejárata fölötti nagy hatású, 1555-ös évszámú festett címervariáció köré szerveződik. A városfal közepén ismét kaputorony látható, s az egész falrészen jelölték a kváderköves falazást. A tornyon megtaláljuk a felül félköríves záródású ikerablakot is, valamint ugyanott és a falon megjelennek az ún. kulcslyuk alakú lőrések, melyek már a tűzfegyverek alkalmazásának korát jelzik. Alkalmasint összefüggésben lehet ez a momentum az Óvár 1546-tól történő kialakításával, mely az 1515-ben befejezett gótikus plébániatemplom átalakítását jelentette.

A négy bányászszerszám az eredeti elrendezésben található a címerben, s a két sárkány négy-négy lábával tartja a karéjosan kivágott címerpajzsot. A két hajlított tartású, körbe komponált sárkány farka és kiöltött nyelve kereszteződik. Ez a harmonikus elrendezés hosszú időn keresztül megmaradt a selmecbányai címerben.

Távolabbi a rokonság az 1666-os évszámot viselő typarium, valamint a hozzá tartozó kisebb, az évszám helyett a pajzs fölött rózsát viselő typarium címere és az 1555-ös falkép között. A kör keresztmetszetű torony itt szögletessé válik, s a régebbi ikerablak helyett egyetlen ablakot mutat. Ez felül ívelt, s egy függőleges és egy vízszintes osztással barokkos formát ölt. A kulcslyuk alakú lőrések helyett pedig ismét szögleteseket találunk a városfalon.

Az első címer, melyen Selmecbánya sárkányai gyíknak látszanak a Kopogtató, közismert nevén a Klopacska épületén lévő, 1681-ből származó bányásztársládai címer. Ez szorosan véve nem selmecbányai városi címer ugyan, de a gyíkok nyilvánvalóan Selmecbányára utalnak. Az 1703-as Miksa-féle bányarendtartás elsô oldalának metszetéről ismerjük az első selmecbányai címert, ahol már gyíkok szerepelnek. Ez a megfogalmazás már előrevetíti a pajzstartók bevonulását a címerpajzs belső díszei közé. Schmidt Antal 1751-es dicsőségkapu-tervéhez készített akvarelljén pedig már a barokkos pajzson belül láthatjuk a két pajzstartó gyíkot. Hogy semmi kétség se lehessen, a pajzs mezőjének színe kék. Vagyis a selmecbányai címerben még az egyesítés előtt megtörtént ez a folyamat.

Elérkeztünk tehát az egyesített címerig. Ebben a változatban, mely a legismertebb Selmecbánya címervariációját képezi, Selmec- és Bélabánya szabad királyi bányavárosok címereit egyesítették, minthogy Bélabánya leromlott egzisztenciális állapota ekkor már régen nem indokolta az önálló státust.

A Tagányi-féle (Magyarország címertára, Budapest, 1880) „régi” bélabányai címer az 1572-es megújítás képét mutatja. Ebből a variációból vezethető le az 1788-as egyesített címer felső részén látható kis címerpajzs, melynek első előfordulását a már említett, 1703-as metszetről ismerjük. A körbe komponált címer már az egyesített címerről ismert, négy sarkán nyúlványokkal ellátott barokkos pajzsban helyezkedik el, melynek mezőszíne a kék és vörös variációk után elôször itt utal a fekete színre négyzetrácsos vonalkázásával. Az ezüst fejű és arany nyelű keresztezett ékből és kalapácsból álló bányászjelvényt és a szimmetrikusan elhelyezett négy arany golyót látjuk csak benne. A bányászkapát és egyágú csákányt azonban megtalálhatjuk, mintegy külső díszként a pajzs két alsó sarkán lévő nyúlványba tekerve.

Az egyesített címer legautentikusabb megjelenítése a városi pecsétnyomón található. A typarium kör alakú mezőjében – melyet a más helyütt megjelenő címerábrázolások alapján kerek pajzsnak nevezhetünk – láthatjuk a címert. A címeregyesítést úgy hajtották végre, hogy a bélabányai címerpajzsot a selmecbányai címerkép tornya fölé helyezték mint kis pajzsot. A kis pajzs négyzetrácsos vonalkázású, tehát fekete, ellentétben több közlemény leírásával. Itt azonban már a pajzs mindkét oldalán egykarú csákányt találunk. A széles ezüst keretelés nyilván a mázra fém, fémre máz elvet volt hivatott érvényesíteni. Az immár pajzson belül elhelyezkedő gyíkká szelídült sárkányok azonban értelemszerűleg nem a pajzs szélét, hanem a pajzsszerűen lekerekített aljú városfalat fogják karmukkal. Ez a selmecbányai vár a XVII. század eleji pecsétlôn levőhöz hasonlít leginkább, de a fal pártázata annak magasságában a kaputornyon is körülfut, egyesítve a két korábbi változatot. A torony és fal találkozási pontjába már nincs szerszám helyezve, s a kapu jobb oldalán bányászkapa, bal oldalán pedig kétágú csákány látható. A szerszámváltoztatás nyilván úgy alakult ki, hogy azok lehetôleg ne ismétlôdjenek. Így az egyesített pajzson egyedül az egyágú csákányból látható kettő.

1848-ban a forradalmi kormány belügyminisztere engedélyt adott Bélabánya bányavárosnak ismét a különválásra, s így a két bányaváros az 1868-as újraegyesítésig külön címert is használt. A Tagányi által közreadott „régi” és „új” selmecbányai címer erre az időszakra vonatkozik! A többek által 1788-asként leírt összetett címerben a felső bélabányai kis pajzs színe valóban kék, de ez csak később, 1868 és 1960 között volt használatban. A Tagányi által réginek nevezett, csak a selmecbányai elemeket tartalmazó pajzs viszont 1848 és 1868 között funkcionált. Ebben a pajzsban a torony és a várfal találkozásának szögleteiben már nem egy bányászkapát és egy egykarú csákányt láthatunk, hanem egy egykarú csákányt. Ez csak azzal magyarázható, hogy ez a címer már az 1788-as összetett címerből lett redukálva, ahol a felső kis pajzs két oldalán egy-egy csákány volt elhelyezve. Így szorult ki ebből a címerváltozatból a bányászkapa.

A Monarchia időszakában alakult ki a Selmecbányakultusz. Ennek természetesen címertani vetülete is volt. Ezek közé sorolhatjuk az Akadémia 1870-ben kiadott centenáriumi emlékérmének hátlapján látható Selmecbánya-címert. Ez a címer több ponton is eltér a hatályos „selmec-bélabányai” címertől. A pajzs felső részében helyet foglaló bélabányai kis pajzsból csak a keresztezett bányászéket és kalapácsot tartotta meg a kaputorony fölött. Ez tehát pusztán a bányászat erősebb hangsúlyozását is jelentheti a selmeci címerben. A pajzsot kétoldalt egy-egy bányamanó tartja, melyek közül a jobb oldali éket, a bal oldali kalapácsot tart a másik kezében. Ez a címervariáció nyilván az akadémiai ifjúság által kedvelt megfogalmazást mutatja.

Mikor Selmecbánya 1959 után visszatért az 1275-ös pecsétről ismert legrégibb címeréhez, abban a Novák által közölt, nem minden ponton hibátlan címert követték. Sokáig ennek a rajzát használta a Szlovák Bányászati Múzeum évkönyve, a Zborník Slovenského Banského Múzea c. kiadvány címlapja is. Dicséretes azonban, hogy a Zborník XVI. kötetének (1993) címlapján már a címer javított, helyes változatát közölték.[24]

• 
  Címerpajzs Selmecbánya 1275-ös pecsétjéről. A címer háromszögpajzsba foglalt, s középen kaputornyos vár látható. A jobb fölsô sarokban – heraldikai értelemben véve – a pajzs sarkának szögletéhez illesztett egyágú csákány, a bal felsô sarokban jobb felé irányított, vízszintes nyelű bányászkapa jelenik meg. A pajzs alsó szögletében ugyancsak jobb felé irányított, vízszintes nyelű bányászkalapács a pajzs alsó csúcsába állított nyél nélküli bányászékre üt.[1]
• 
  Selmecbánya [hibás] címerrajza Nováknál az 1275-ös pecsétről[2]
• 
  Selmecbánya címere egy 1490-es pecsétről.[3]
• 
  Selmecbánya 1494-es nagypecsétjének címere sárkányokkal[4]
• 
  A selmeci jogkönyv első kéziratos oldalának címere (1500 körül)[5]
• 
  A selmeci jogkönyv fedelén lévő ezüst veret a címerrel (1513). A kötéstábla ezüst verete, melyet 1513-ban Valentinius Aurifaber készített.[6]
• 
  A selmeci jogkönyv belső címlapjának címere (1520)[7]
• 
  Egy 1520-ból fennmaradt pecsét címere[8]
• 
  Selmecbánya díszkalapácsának fején lévő vésett címer 1538-ból[9]
• 
  Selmecbánya 1552-es pecsétjének lenyomata[10]
• 
  A selmecbányai Szent Katalin templom egykori fôbejárata fölötti festett címer (1555)[11]
• 
  A XVII. század első felében használt nagypecsét címere[12]
• 
  A selmecbányai bányatársláda dísz bányászkalapácsának fején lévő vésett címer (1650)[13]
• 
  Az 1666-os évszámot viselő városi typarium címere[14]
• 
  Az 1666. évi typariummal azonos kéz által vésett, a pajzs fölött rózsát mutató pecsét címere[15]
• 
  A selmecbányai Kopogtató épületén lévő bányatársládai címer (1681)[16]
• 
  A Miksa-féle bányarendtartás 1703-as kiadásának Selmecbánya-címere[17]
• 
  A Schmidt selmecbányai dicsőségkapu tervén lévő Selmecbánya-címer (1751)[18]
• 
  Az 1788-as typarium egyesített címere[19]
• 
  Tagányi „régi” Selmecbánya-címere (1848–1868)[20]
• 
  Tagányi „új” Selmecbánya-címere (egyesített 1868–1960)[21]
• 
  A bányamanók által tartott címer (1870)[22]

• Irodalom:

SZEMÁN ATTILA: Selmecbánya címerének fejlődése. Levéltári Szemle, 47 (1997), 4. sz., 11–24. p.

SZEMÁN ATTILA: Selmecbánya címerei I. rész. Erdészeti Lapok CXXXV. évf. 9. szám (2000. szeptember), 260-260- l. [25]

SZEMÁN ATTILA: Selmecbánya címerei II. rész. Erdészeti Lapok CXXXV. évf. 10. szám (2000. október), 301-303. l. [26]

SZEMÁN ATTILA: A dualizmus korában adományozott címerek bányászati és kohászati vonatkozásai. Péch Antal (1822–1895) és kora. Miskolc-Rudabánya 1997, 175–200. p.

A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[27]

[28]

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó

---