Címerhatározó/Strähle címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Strähle család címerével foglalkozik.
Graf von Kampmacher STRÄHLE alias Graf von Strähle
szerkesztés
Kampmacher Jakab 1588. május 12. Prága I. Rudolf címer általa testvére Sebestyén
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még:
https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Kampmacher_c%C3%ADmer
Címerhatározó/Kampmacher címer
Weblinks:
Einführung/Bevezetö
Ius indigenatus
Einige ausländische, deutsche Barone und Grafen, z. B. deutsche Grafen von Kampmacher wurden auch als ungarisierter Adelsstand in die Ungarische Nobilität einheimisiert, indem sie die Nationalversammlung nicht einberufen, weil sie aufgrund ihrer INDIGENITÄT weder Volksversammlung oder Volksabstimmung nicht durchgeführt wurde. So wurden ungarischer Kampmacher Jakab aus dt. Graf Jacob von Kampmacher und Kampmacher Sebestyén aus dt. Graf Sebastian von Kampmacher nostrifiziert, weil sie ausgezeichnete Heldentaten für den Ungarischen Königreich vollgebrachten haben.
Quelle - Forrás:
(CD 028 - Ernennungsurkunde 'Kampmacher Grafen von Strähle - CD-R Bestandsverzeichnis Sudetendeutsches Genealogisches Archiv Audiovisuelle Datenträger)
file:///C:/Users/Admin/Downloads/VSFF%20-%20Datentraeger%20-%20Audio%20Dateien%20201608.pdf
https://docplayer.org/76627337-Bestandsverzeichnis-sudetendeutsches-genealogisches-archiv.html
KAMPMACHER > Kamp- > Feld- = Feld für Schlacht = Schlacht-feld
Der Feldmarschall (von ahdt. marahscalc „Marschall) war im 16. Jahrhundert der Führer der Reiterei. Im Dreißigjährigen Krieg war der Feldmarschall ein höherer Generalsrang. Seit 1664 gab es bis zur Auflösung des Heiligen Römischen Reiches einen Reichsgeneralfeldmarschall, der Oberbefehlshaber über das Reichsaufgebot, die Reichsarmee, war. (https://de.wikipedia.org/wiki/Generalfeldmarschall)
Strähl(e)
Schweizerdeutsch > Deutsch
Strähl(e) = Kamm = fésü
https://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=str%C3%A4hl&page=1#
Strähle, Schträhle = kämmen
https://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=str%C3%A4hle&page=1#
Georg (Joris) Hoefnagel flamand mester, holland miniatür festőművész volt.
Georg (Joris) Hoefnagel (1542 - 1601) war ein flämischer niederländischer Miniaturenmaler Illuminator und Zeichner.
A Kampmacher Graf von Strähle címerképben három darumadár (gólya) egy szentséges titkos jelcode-dal a szenháromság jegyében szimbolizálja a Jupiter szerencsecsillag szimbólumát.
Ein sakraler Geheimcode im Wappenbild von Kampmacher Graf von Strähle formiert den Jupiter Glücksstern-Symbol in 3 Rallenreiher (3 Kraniche) "24" mit Dreieinigkeit.
Forrás:
Kunstkabinett Strehler:
http://www.kunstkabinett-strehler.de/Vita-Hoefnagel.php
Művészet és tudomány, Georg (Joris) Hoefnagel:
https://de.wikipedia.org/wiki/Georg_Hoefnagel
http://www.strangescience.net/bockhoef.htm
Heraldikai lexikon/Bocskay György
Flamand-holland nyelven Kamp (Kampf) = viadal, küzdelem, harc
Flamand-holland nyelven Kampmacher (Kampfmacher) = vitéz, harcos, hadviselő, harcoló,
honvédő, végvárvédő, hős tábor-nok.
Tábor- (camp-, Kamp-)-nok (macher) > Feldmarschall
Flamand-holland nyelven kampen (kämpfen) = harcolni, küzdeni, hadban állni
Flämisch-niederländisch > Kamp = dtsch. Kampf
Flämisch-niederländisch > kampen = dtsch. kämpfen
LXVIII. tábla
KAMPMACHER család címere
1588. május 12. Prága
„I. Rudolf király Kampmacher Jakabnak, a körmöci és selmeci bányakamrák lovassága kapitányának, elsősorban a törökök elleni harcoknban végvári kapitányként, valamint bánykapitányi tisztségében szerzett érdemeiért neki és általa testvérének Sebestyénnek, (220) régi nemességük megerősítése mellett az oklevél élén megfestett és szövegében leírt címert adományozza. Az oklevél címerleírása a sisakdíszben látható szarvat „bubalina cornua” (bivalyszarv) elnevezéssel illeti. E formával korábban – reneszánsz – címerképeink hátterének díszítésénél találkoztunk (pl. XLIII. t.). Mint festészeti díszítőelemet fektetett helyzetben – általában kettőt szimmetrikusan elhyelyezve – bőségszarunak nevezzük. A címeregyüttest a Zalay-címerhez (vö. LXIV. t.) hasonlóan kettős keretelés övezi. Itt e forma barokk stílusú változatát figyelhetjük meg. A belső keret ovális, fafaragás imitáló, amely diszkrét arany indadíszekkel megrakott bordó hátteret övez. A két keret közti keskeny háttér sarkokban kiszélesedő részét színes szárnyú puttók élénkítik. A felsők virágot, illetve lovaglóostort, az alsók szöget, kalapácsot és harapófogót tartanak. Az oklevél első két sora és sorközei gazdagon díszítettek. Az I. Miksa oklevelein megfigyelhető kevés színnel és sűrű arany vonalakkal kialakított díszítőmotívumok mellett I. Rudolf oklevelein a sorok között és a betűk díszítésében színes virágok jelennek meg. Az olasz reneszánsz festészet hatása alatt készült okleveleink virágdíszítésének német és magyar művészeti hatás alatti továbbfejlődését figyelhetjük meg a Prágában készült okleveleinken. Az olasz arabeszkes motívum itt is, akárcsak az erdélyi oklevéldíszítéseken (vö. LXXIV. t.) túlzsúfolt virágornamentikává alakult. Az oklevél kezdő sorainak díszítése és a címerkép, ezen belül elsősorban a puttók alakjának kidolgozása arra utal, hogy festője azonos az 1589-es Hohenperger-címereslevél (vö. LXIX. t.) díszítőjével, Georg (Joris) Hoefnagel
A német eredetű Kampmacher család történetének feldolgozása napjainkig még nem történt meg.
Forrás:
Nyulásziné – Straub Éva: Öt évszázad címerei – Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv – Babits Kiadó, Szekszárd 1999 (1987). Kampmacher család címere, 1588 május 12. Prága, LXVIII. (68) tábla, 92. oldal és 193. oldal.
KAMPMACHER igazi nevén, máképpen STRÄHLE
német családi dinasztia
(Németországból származó Kampmacher-Strähle család Indigenatusa)
Beszélő címer, a fésű (német: Kamm = Strähle) az adományos vezetéknevére utal.
Magáért beszélő címer, a FÉSŰ = STRÄHLE = KAMM > KAMP vidéki tájszólás, elavult régies nyelvforma zürich-i nyelvjárás (STRÄHLE = FÉSŰ) kifejezetten utal, hivatkozik az adományozott főnemesi STRÄHLE családi dinasztia vezetéknevére.
A beszélő címerekre érdekes példa a Kampmacher családi dinasztiának 1588. évi címeres levele címerképpel, melynek négyelt pajzsában két arany fésű látható.
Kampmacher másképpen Strähle császári és királyi titkospecséttel ellátott kinevezési okirata, címeres adománylevele címerképpel adatbázisa, adatlapja (festő: Georg (Joris) Hoefnagel):
A Kampmacher főnemesi 49 x 77 cm-es címeres adománylevél, latin nyelven mufflonbőrre (Wildschaf) vagy magyar racka juhbőrre íródott a magyar nemesség megújítása céljából.
Az adományozó: Habsburg Rudolf, I. magyar király, Habsburg Rudolf, II. Német Nemzet Szent Római Birodalom császára
Adományos - Kampmacher Jakab - körmöci és selmeci bányakamarák lovasságának kapitánya (equitum camerarum nostrarum montanarum Cremniciensis et Schemniciensis capitaneus) Adományos által - Kampmacher Sebestyén fivére Ellenjegyző - Heresinczy Péter - választott győri püspök, főkancellár - - - Ellenjegyző - Tiburtius Himelreich Eredeti kiállításának helye: Prága Eredeti kelte: 1588.05.12.
Függöpecsét: magyar királyi titkospecsét
Címerleírás és címerfestmény [Georg (Joris) Hoefnagel]: eredeti formában fennmaradt címereslevél
A sisakdísz bivalyszarvai jobbról kékkel és arannyal, balról vörössel és ezüsttel vágottak.
Beszélő címer, a fésű (német: Strähle > Kamp > Kamm) az adományos vezetéknevére utal.
Egy egyenesen álló katonai tárcsa címerpajzs négyelt 1. és 4. kék mezejében zöld hármashalmon balra fordult, kiterjesztett szárnyú, a fejével a címerpajzs jobb oldalára forduló „Nyugatra“ tekintö természethü daru, egy éberséget utánoz, a jobb lábán örséget áll kinyújtott nyakával, a címerpajzs balfelsö és a jobbalsó részének a hátterei kékszínüek; a felemelt bal lábában cölöpösen (függölegesen) tartott arany markolatú, kétélü ezüst kardot tart; A 2. és 3. vörös mezöben lebegve, amint azt látni lehet, mindenkor egy-egy egyenlö oldalú háromszögletü, háromélü és fogazott aranyból készült fésü található. Sisak: szembe fordult nyitott katonai sisak, amely királyi fejdíszkoronával díszitett a két bölényszarv között. Sisakdisz: két – kék-arany, illetve vörös-ezüst – szarv között a pajzsbeli daru, halom nélkül, a koronán állva. Takaró: kék-arany és vörös-ezüst. Címerszőnyeg: arany keret, barokkos díszkeret, rózsaszín damaszkolt háttér, négy puttó: az egyik nádszálat, a másik láncos buzogányt, a harmadik kalapácsot és fogót, a negyedik két szöget tart kezében. Pajzs: - reneszánsz pajzs - kékkel és vörössel negyedelt Címerkép: hármasdomb; Címerkép: daru; Címerkép: kard; Címerkép: fésű; Sisak: pántos sisak – korona; Sisakdísz elem: bivalyszarv; Sisakdísz elem: daru; Sisakdísz elem: kard; Sisaktakaró: kék-arany; Sisaktakaró: vörös-ezüst
„Rendkivül díszes intitulatio 1819. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele ünnepnapján ajándékozta a könyvtárnak Schretter József. Melette Schretter Józsefnek, a naygbányai királyi bánya- és pénzverde-felügyelő főhivatal számvevötisztjének irata a címereslevéllel kapcsolatban (1819).”
Megj.: A rendkívül díszes protokolt 1819. augusztus 15-én, vasárnap, Magyarország védőszentjének, Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele ünnepnapján a nagybányai (dt. Frauenbach, Neustadt, Baia Mare Románia) Schretter József ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának.
Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele (latinul Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarország védőszentjének napja.
„Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki Jézus anyja, az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyboldogasszony
A címereslevél címerképpel a Strähle másképpen, igazi nevén Kampmacher családi diansztia leszármazott tagjainak tulajdona volt a XVI.-XVII.-XVIII. században. A XVI. századi Oszmám (Ottomán) Birodalom szultánjai elleni háborúk, a végvári harcok miatt, a XVII. századi magyar függetlenségi harcok, a Felvidék szabadságharca, a kuruc mozgalmak, forradalmak miatt, a magyar végvári katonák elbocsátása, vallásfelekezeti ellentétek protestánsok üldözése és egyéb honvédő háborús hadműveletek miatt a rendkívül értékes címerképpel ellátott címereslevelet a család tagjai elveszettnek, megsemmisültnek hittek.
„A Királyi Magyarország határán tovább folytak a harcok, egyre hevesebben. Súlyos helyi konfliktusok robbantak ki a lakosság és az ellátatlan végváriak körében.” „Vallásfelekezeti ellentét élesen szembeállította egymással a felvidéki nemesség egyes csoportjait.” „A háborús szenvedések a magyar nemesek vezette társadalmat szembeállították a Habsburg dinasztiával.” „Bethlen Gábor vívott függetlenségi harca 1619–1626 között több hadjáratot ölelt fel.” "A felső magyarországi nemesi felkelés, kifejezetten Habsburg ellenes céllal indult. Rákóczi és hívei a nemzeti királyság megteremtését tervezték, míg a határ menti vármegyék birtokosai saját rendi jogaik megerősítését, a szabad királyválasztás későbbi lebonyolításával egy igen erős rendi befolyással bíró nemesi köztársaság felállítását remélték." A függetlenségi mozgalom résztvevői közül sokan Erdélybe menekültek. A magyar és az indigenátussal bíró német nemesek, az elbocsátott végváriak, az üldözött protestánsok .... alkották a meginduló függetlenségi harcok, a kuruc mozgalmak bázisát. Ezen a pergamenen minden valódi és eredeti. Rögzítve és hangsúlyozva vannak benne azok a kitételek, amelyek abban a korban rendkívüli értékkel bírtak és amelyek megszerzése csak a nemesítés által volt lehetséges. Élhettek "örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel" amelyekkel a nemesi rend tagjai bírtak. Gyakorlatilag szinte korlátlan lehetőségek nyíltak meg előttük, amelyeket ügyesen kihasználva a legmagasabb méltóságig emelkedhettek. A nemesi cím adományozása a XVI. század második felében már csak ritkán járt együtt birtokadományozással. Az ilyen fajta okleveleket, mint amilyen ez is, armálisnak nevezték. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a család nemességet és címert kapott, de birtokot nem. A példabeszédre utalva nem halat, hanem hálót kaptak, hiszen az előjogok és kedvezmények lehetőséget biztosítottak a tehetségesek vagyoni gyarapodására. Az oklevelet szerző Kampmacher Jakab (igazi néven később Graf von Strähle) és fivére Kampmacher Sebestyén (másképpen később Graf von Strähle) magas rangú fönemes volt, családot alapítottak, népes utódjaik lettek. A Markgraf von Strähle indigenatusi nemesítés után felvették a Kampmacher előnevet, amelyet a későbbiekben Graf von Strähle családi vezetéknévként használtak. Erre a nemesi cím és a címer jogos használata miatt volt szükség. „Az oklevélen lévő képben gyönyörködve megállapíthatjuk, hogy maga a címer a kor egyik legszebb darabja! A heraldikában nagyfokú jártassággal bíró megkomponálója és az oklevél illusztrátora, aki nem azonos Bocskay Györggyel, művészileg is értékes alkotást hagyott az utókorra. A címer színei tiszták, címerképe mozgalmas, de átgondolt és méltóságteljes. 1588-ban a birodalom legfőbb méltósága II. Rudolf német-római császár, 1576-tól 1608-ig I. Rudolf néven Magyarország királya volt. Róla érdemes tudni, hogy 1552. július 18-án Bécsben született és 1612. január 20-án halt meg Prágában. Az egyik legvitatottabb egyéniségű Habsburg uralkodó. Művelt de kedélybeteg ember volt. 1583-tól udvarát Bécsből Prágába helyezte át és ott a politika helyett leginkább művészetekkel és tudományokkal, illetve azok pártolásával (például a neves csillagász Johannes Kepler támogatásával) foglalkozott. Uralkodói tevékenységének rovására sokat foglalkozott asztrológiával, mágiával és alkímiával. Prágai palotájában maga is kísérletezett aranycsinálással. Zavartsága miatt az öccse 1608-ban lemondatta a trónról és I. Mátyás néven (magyar királyként II. Mátyás) ő uralkodott tovább. A valódi állatbőrből „kutyabőrből” (mufflonbőrből) készített pergamenre kézzel írt és gazdagon illusztrált oklevél a kor szokása szerint latin nyelvű. Az eredeti pergamen „kutyabőr“ címerképes oklevelet az uralkodó Habsburg Rudolf király, valamint a Magyarországon született, de német anyanyelvű Himelreich Tibor (Tiburtius Himelreich), a császári kancellária befolyásos magyar titkára írta alá. Az oklevél csaknem teljesen ép, szélein töredezett függőpecsétje, királyi titkos pecsétje kék-fehér-vörös-arany zsinóron függ. Különlegessége a - korban divatos, kissé törökös hatású úgynevezett úrihímzést idéző - rendkívül finoman megrajzolt reneszánsz inda és virágdíszes szegélydísz és a már korai barokk stílusjegyeket mutató címerkép művészi ábrázolása. Pompás megjelenésével bízvást mondhatjuk, hogy az Országos Levéltár legszebb darabjai közé tartozik. A színes, sárga-kék-fehér szálakból sodrott zsinóron függő hatalmas viaszpecsét széleiben töredezve bár, de megmaradt, bizonyítékaként annak, hogy a tulajdonosai a XVI.-XVII.-XVIII. században mindig is nagy gondot fordítottak a dokumentum őrzésére. Az oklevél címerképét és díszítését összehasonlítva az Országos Levéltárban őrzött más címeres levéllel, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez is az uralkodó kaligráfusának Bocskay Györgynek a Mira Calligraphiae Monumenta című írásminta-gyűjteménye és az azt illusztráló Georg Hoefnagel által készített mintaképek alapján készülhetett. Az írásmintakönyv kalligráfusa tehát egy magyar származású szépíró, Bocskay György volt. Bocskay György 1560-as és 70-es évekbeli szépírói tevékenységét Rudolf idején is igen megbecsülték: a császár ugyanis éppen ezen művek egyikének a megrendelése révén emelte Hoefnagelt udvari művészei sorába, aki ettől kezdve, egészen 1601-ben bekövetkezett haláláig, a prágai manierizmus egyik programadó egyéniségévé vált. A Kampmacher címereslevél címerképében a csillagász Johannes Kepler hatására a Jupiter csillag négy holdjával és a Jupiter szimbulom a darumadárral megformálva, a Phönix (Phoenix) mítikus tűzmadár újjászületés legendája nagy befolyással birt az azt illusztráló Georg Hoefnagel flamand mesterre, holland miniatür festőművészre. (Es gibt ein Phőnix-Motiv mit sakramentalen, religiösen Elementen in dem Kampmacher-Wappenbild - wie ein Phönix aus der Asche, er entsteht neu in größerem Glanz). Az éberségre utaló élethűen háromszor ábrázolt darumadár hiába védené meg a hazát, ha nem lenne a Szentháromság –háromszögbe foglalt két arany fésű – isteni gondviselése. Hoefnagel 1591-től mint Rudolf udvarának védelme alatt álló művész tevékenykedett. Először Frankfurtban, majd Bécsben élt. Rajzaira még Frankfurtban figyelt fel V. Albert bajor választófejedelem, aki udvari művészévé tette, így Hoefnagel 1578-tól 1591-ig ebben a minőségében Münchenben dolgozott. Itt készítette el – többek között – legterjedelmesebb illuminált kéziratát, egy Missalét, Tiroli Ferdinánd számára.” A négy sarokban elhelyezett puttók, angyalkák szimbolizálják a Jupiter négy legnagyobb holdját, a Galilei-holdakat, melyeket Galileo Galilei fedezett fel.
Forrás:
http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1165655
Forrás:
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/80
(Magyar Nemzeti Levéltár - Szakmai koordinációs központ © 2010 Minden jog fenntartva)
A német erdedetü, Németországból származó Kampmacher (másképpen Strähle) családi dinasztia címereslevelét a Magyar Országos Levéltár (korábban a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára) gazdag gyüjteményének egyik címerképeként mutatja be színes táblán.
„Ameddig Magyarország (Ungarisches Königreich) királyság volt, az uralkodó – kitüntetésként – címereslevéllel biztosított különböző kiváltságokat az alattvalóinak. A címereslevelekre festett címerképek a letűnt korok embereinek életmódját és gondolatvilágát tükrözik, esetenként magas művészi színvonalon. E címeres levelek jelentős történeti forrásanyagot képviselnek. A színes címerképnél rövid ismertetés hívja fel a figyelmet a címer és az adományozó címereslevél művelődéstörténeti, művészettörténeti és családtörténeti összefüggéseire.”
Forrás:
Nyulásziné – Straub Éva: Öt évszázad címerei – Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv – Babits Kiadó, Szekszárd 1999 (1987). Kampmacher család címere, 1588 május 12. Prága, LXVIII. (68) tábla, 92. oldal és 193. oldal.
A 24 szepességi németszász királyi városok szövetsége a Felvidéken (ma Közép-Szlovákia), elővárosa Lőcse (dt. Letschau) saját gróf vezetése alatt és saját jogrendszerű önkormányzattal rendelkezett (Zipser Willkür 1370).
Egyes külföldi bárók és grófok pl. német grófok szintén úgy lettek magyarrá honosítva, hogy nem hívták össze az országgyülést, az indigenatusuk miatt népülést vagy szavazást nem tartottak.
„Sogenannten Zipser Sachsen (»Sachsen« meint wie bei den Siebenbürgern Sachsen einfach »Deutsche«) bildeten bis ins 19. und teilweise noch 20. Jahrhundert das wirtschaftliche und kulturelle Rückgrat der Zips. Die Bewohner der Zips schufen im 13. Jahrhundert eine eigene geistliche Organisation, die Bruderschaft der 24 königlichen Pfarrer, und parallel dazu die politische Organisation Bund der 24 Zipser Städte, an deren Spitze der Zipser ein Graf stand, der von den Richtern der Städte gewählt wurde. Der Bund erhielt eine Selbstverwaltung, die etwa derjenigen der königlichen Freistädte entsprach. Seit 1370 haben die 24 Städte des Bundes sowie 20 weitere Zipser Siedlungen ein einheitliches Zipser Recht (Zipser Willkür) angewandt.“
Forrás:
http://de.wikipedia.org/wiki/Zips
„Azzal, hogy kiemelkedő szolgálatokért adott jutalmakkal magukhoz kötötték őket, és igaz módon cselekedeteiket az emberek emlékezetében megőrizték és halhatatlanná tették, nem múló dicsőséget szereztek saját fejedelemfőjük számára, és okosan saját kormányaik méltóságát növelték. Ezért példájuk nyomán semmit sem tartottak kiválóbbnak vagy fontosabbnak, hogy eleik ezen jutalmazó szokását utánozzák és a hű alattvalókat, akik érdemeket szereztek a haza szolgálatában, tiszteletbeli címekkel és ajándékokkal tüntessék ki. Ezért hű nemesünk, Kampmacher (= vitéz) Jakob hűségét és hű szolgálatait elismerve és jó szándékkal mérlegelve lett ő a kremnitzi és schemnitzi bányák lovasságának kapitánya .” (császári és királyi lovassági tábornagy, fejedelem).
Übersetzung von Latein Urkunde copyright @ Graf von Strähle, 2005
Weblinks:
Fönemesi rangot megerösítö újabb cimeres levél. Császári és királyi titkospecséttel ellátott kinevezési okirat: címeres levél címerképpel [címerfestő: Georg (Joris) Hoefnagel]
(CD 028 - Ernennungsurkunde 'Kampmacher Grafen von Strähle - CD-R Bestandsverzeichnis Sudetendeutsches Genealogisches Archiv Audiovisuelle Datenträger)
Forrás:
https://docplayer.org/76627337-Bestandsverzeichnis-sudetendeutsches-genealogisches-archiv.html
http://documenta.rudolphina.org/Regesten/A1588-05-12-19057.xml
http://documenta.rudolphina.org/Namen/Kampmacher_Maria.xml
Die Grafen von Strähle (genannt Kampmacher Grafen von Strähle) entstammen einer uralten deutschen Hochadels-Dynastie. Nach neueren genealogischen Forschungen waren Mitglieder der Familie im süddeutschen Raum in der Gegend von Ulm über Göppingen (Sankt Gotthard), Konstanz bis Basel und Zürich ansässig. Eine Besonderheit liegt in der vielfältigen Schreibweise des Familiennamens: Strähl, Straehl, Strähle, Straehle, Strehle, Strele, Streele, Strelli, Ströhle, Ströle, Strölin.... Aus dem Adelsgeschlecht Strähle (Strele) wurden verschiedene Mitglieder zu verschiedenen Zeiten (1588, 1610, 1780, 1855, 1879) geadelt.
1. Geschichte und Herkunft
Im Jahre 1307 finden wir einen Jakob Straelarius aus Kempten in den Oberdeutschen Kaufleute-Raitbüchern, im Jahre 1312 einen Strele im Inntaler Steuerbuche, im Jahre 1336 einen Nikolaus Strele als Bürger in Sterzing und im Jahre 1584 einen Hans Strele, der ein Wappen erlangte.
Eine weitere Linie des Adelsgeschlechtes von Strele hatte zwischen 1200 und 1380 großen Einfluss in der Niederlausitz erlangt. Die älteste Burg Strele steht in Strorkow und wurde erstmals 1209 erwähnt. Fast 200 Jahre wurde von der Storkower Burg durch die Herren von Strele ein großer Teil der damaligen Niederlausitz regiert, ein Gebiet das tausende Quadratkilometer umfasste.
Die Vorfahren der Grafen von Strähle finden wir in den damaligen deutschen Ostgebieten: Sudetenland und Hauerland (heutige Mittelslowakei).
Einige ausländische Barone und Grafen z.B. deutsche Grafen wurden auch indigniert ohne Landesversammlung, Sitzung oder Abstimmung.
Kaiser Rudolf II. von Habsburg bekräftigte 1588 den alten Adel und verlieh an die Vorfahren der Grafen von Strähle, an Jacob und Sebastian Kampmacher ein Wappen für ihre erzielten Verdienste in den Kämpfen gegen die Osmanen. Jacob Kampmacher war seinerzeit General der Kavallerie der Kremnitzer und Schemnitzer Bergwerkkammern und fungierte als Grenzburghauptmann sowie Bergwerkhauptmann.
Im 18. und 19. Jahrhundert waren die direkten Vorfahren der Grafen von Strähle in Banská Bystrica (deutsch Neusohl) und Staré Hory (deutsch Altgebirg) ansässig.
Wirtschaftliche und soziale Verhältnisse der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts.
Der Adel, geteilt in Herrenstand und Ritterstand, war nach wie vor wirtschaftlich dominierend, er besaß den Löwenanteil des Grundbesitzes, und seine politische Rolle in den Ständen war in dieser Zeit besonders stark. Die Städte bildeten zwar einen bedeutenden Wirtschaftsfaktor vor allem in Böhmen, das ein klassisches Transitland ist, denn sowohl der -Ost-West- als auch der Nord-Süd-Handel gehen durch das Land, und durch die Zips (Hohe Tatra). Als Drehscheibe fungierte dabei neben Prag auch Breslau in Schlesien, genauso das deutsche Ostgebiet mit den 24 "Zipser Städten", und dem Ort: Spisske Podhradie/Kirchdrauf und den mächtigen Burgruinen von Zips, dem früheren Sitz der Zipser Verwaltung. Handelswege führen über Prievidza/Priewitz, Ruzomberok/Rosenberg, Poprad/Deutschendorf (Tor zu Tatra) durch die herrlichen Gebirgslandschaften der Niederen und Hohen Tatra entlang des Flusses Vah/Waag:Levoča/Letschau, die im Jahre 1245 von deutschen Kolonisten aus Mitteldeutschland, Bayern und Schlesien gegründet wurde. Später ist sie ein bekannter Handelsplatz geworden und gehörte zu den "Zipser Städten". Die 24 Handelsstädten genannte deutsche Hansastädten haben verankert ihre Selbstverwaltungsrechte in der "Zipser Willkür". Dt. Stadt Levoča/Leutschau hat die sehenswerte Kirche mit Schnitzaltar, das Rathauses, der Renaissance Bürgerhäuser und der fast vollständig erhaltenen spätmittelalterlichen Stadtmauer. Der Stadtkern steht unter Denkmalschutz. Die zum deutschen Ostgebiet zugehörige Orte: Spisska NovaJNeudorf über die Bergmannstadt/Krompachy/Krompach, Gelnica/Gelnitz und weiter über Medzev mit dem gut erhaltenen mittelalterlichen Wasserhammerwerk, Rožnava/dt. Rosenau, Dobšina/Dobschau mit Dobschauer Eishöhle, die zu den schönsten der Erde gehört (145000 m Eis). Weitere Orte sind noch in Hohe Tatra: Tatranska LomnicaJ dt. Tatra Lomnitz, Štrebske Pleso/Csorber See, Stary Smokovec/Alt-Schmecks, in den nördlichen Teil der Zips: Kežmarok/Käs(e)mark, die als Hauptort der freien Zipser Stadte dient. In einer anderen Primärproduktion dem Bergbau, hingegen kam es zu starken Rückgängen in der Produktion. Bergbau spielte vor allem in Ungarn in dem deutschen Ostgebiet (Oberungarn) und in Böhmen eine große Rolle. Ungarn mit den sogenannten oberungarischen dt. Bergstädten, die heute in der Slowakei liegen, die alte Bergbaustädten: Kremnica/dt. Kremnitz (ungar. Körmöcbánya) mit berühmter Münzstätte, Banska Belá/dt. Dilln (ungar. Bélabánya), Banská Štiavnica/dt. Schemnitz (ungar. Selmecbánya), die durch die Silbererz¬gruben eine führende Stelle unter den slowakischen Städten einnahm, Banská Býstrica/dt. Neusohl (ungar. Besztercebánya) Stadt an der Gran, hatte vor allem Goldbergbau und Kupferbergbau, Staré Hory/dt. Altgebirg (ungar. Óhegy) ist ein uralter deutsch-katholische Wallfahrtsort, der der Geburtsort für Zwillinge Grafen Julius Adolphus und Eugenius Adolphus von Strähle geb. am 11. Juni 1896 gewesen war. Später der Grafen von STRÄHLE haben ein neuer Stammsitz in dt. Neusohl/Banská Býstrica (ungar. Besztercebánya) gegründet, wo eine große Schaf- und Kuhmilchmolkerei, Liptauer Schafkäserei aufgebaut haben. 1871 war der dritte (3.) Meiststeuerzahler zum Fiskus von Neusohl Adolphus Graf von Strähle (Questor Victualium = Graf und Verwalter in Sohler/Zólyom Grafschaft) als einer von reichsten Fabrikanten/Kaufleute. In Böhmen hingegen dominierte Silber, der wichtigste Ort war hier Kutná Horá/dt.Kuttenberg Stadt sö. von Kolin, mittelböhm. Gebirge. Nach der Mitte des 16. Jahrhunderts kam es zu einem Niedergang aller dieser Bergbauorte.
2. Wappen
2.1. Wappenschild
Datei: Strähle Kampmacher Hochadelswappen 60x80 cm Ölbild
Strähle Kampmacher Hochadelswappen Ölbild (60 cm x 80 cm) auf Leinwand gerahmt.
Wappenbrief mit Wappenbild verliehen von Kaiser Rudolf II. von Habsburg in Prag am 12.05.1588.
Strähle Kampmacher Hochadelswappen Ölbild (60 cm x 80 cm) auf Leinwand wurde gerahmt und durch unbekannten ungarischen Fresko Maler nach Georg (Joris) Hoefnagel angefertigt. Georg (Joris) Hoefnagel (1542 - 1601) war ein flämischer niederländischer Miniaturenmaler Illuminator und Zeichner. Herr Graf von Strähle hat Copyright von Frau Eva Straub, Leiterin von MOL-Budapest gekauft und er Copyright – owner seit 27. Januar 2004 ist.
2.2 Wappenbrief
Datei: Wappenbrief Straehle gen. Kampmacher als Objekt 1
Quelle:
Der originale Wappenbrief befindet sich im Besitz des Ungarischen Staatsarchivs in Budapest.
2.3 Wappenbeschreibung
In der Wappenbeschreibung der Urkunde wird das Horn in der Helmzier als bubalina cornua (Büffelhorn) bezeichnet. Diese Form kam früher in den Hintergrundverzierungen der Renaissance-Wappenbilder vor. Als malerisches Verzierungselement wird es auch als Füllhorn bezeichnet und waagerecht – meistens symmetrisch – platziert. Das Wappenensemble ist von einer doppelten Rahmung umgeben. Hier ist es eine barocke Variante dieser Form zu sehen. Der innere ovale, wie aus Holz geschnitzt wirkende Rahmen umgibt einen diskret mit goldener Rankenverzierung bedeckten bordeauxfarbenen Hintergrund. Die vier Ecken beleben Putten mit farbigen Flügeln. Die obere linke Putte hält ein Schilfrohr, die rechte eine Ketten-Keule in der Hand. Die untere linke Putte hält jeweils einen Nagel in der rechten und linken Hand, die untere rechte Putte einen Hammer und eine Zange. Die beiden ersten Zeilen der Urkunde und deren Zwischenräume sind reich verziert. Neben den von den Diplomen Maximilians her bekannten mit wenig Farbe aber aus dichten goldenen Linien gebildeten Verzierungsmotiven kommen auf den von Kaiser Rudolph II. verliehenen Urkunden in der Verzierung zwischen den Zeilen und Buchstaben farbige Blumen vor. In der Blumenverzierung der unter dem Einfluß der italienischen Renaissancemalerei angefertigten ungarischen Urkunden kann man infolge deutscher und ungarischer künstlerischer Wirkung auf den in Prag herausgegebenen Wappenbriefen eine Weiterentwicklung feststellen. Das italienische Arabeskenmotiv gestaltet sich auch hier so wie in der siebenbürgischen Urkundenverzierung zu einer überladenen Blumenornamentik. Die Verzierung der Anfangszeilen und das Wappenbild, innerhalb dessen in erster Linie die Ausarbeitung der Puttengestalten, deuten darauf, dass der Maler identisch sei mit dem der den Wappenbrief der Hohenpergers aus dem Jahre 1489 angefertigt hat, mit Georg (Joris) Hoefnagel.
Namensherkunft
Literaturhinweis:
Nyulásziné-Straub, Éva: Wappen aus fünf Jahrhunderten, Babits Verlag, Szekszárd, 1999, Seite 92 und 193
Wappenbeschreibung– Kampmacher Wappen
Quelle:
Címerhatározó/Kampmacher címer
Weblinks:
CD 028 - Ernennungsurkunde Kampmacher Grafen von Strähle - CD-R Bestandsverzeichnis Sudetendeutsches Genealogisches Archiv Audiovisuelle Datenträger
https://docplayer.org/76627337-Bestandsverzeichnis-sudetendeutsches-genealogisches-archiv.html
Strele (Adelsgeschlecht): http://de.wikipedia.org/wiki/Strele_%28Adelsgeschlecht%29
Quelle:
Burg Strehla:
http://de.wikipedia.org/wiki/Burg_Strehla
https://de.wikipedia.org/wiki/Kamm_(Adelsgeschlecht)
Quelle:
Documenta Rudolphina:
http://documenta.rudolphina.org/Regesten/A1588-05-12-19057.xml
http://documenta.rudolphina.org/Namen/Kampmacher_Maria.xml
Die Namen der Zeitschrift „Sudetendeutsche Familienforschung“, 5. Jg. (1932-1933)
Kampmacher V/021,
Quelle:
http://vsff.rivido.de/asff5/1932_5Jg_Nr1_021.html
Quelle:
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/80
Wappenbeschreibung
Büffelhorne des Zimiers (Helmschmucks) sind von rechts mit blau und golden, von links mit Bordeaux- und Silberfarbe geschnitten.
Das redende Wappen, der dt. Kamm landschaftlich, schweizerisch mundartlich, sonst veraltet Strähle (Zürichdeutsch) unter ausdrücklichem Hinweis beziehen sich auf den Nachnamen des Verleihungsträgers.
Quelle:
http://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=Str%C3%A4hl&page=1#
http://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=Kamm&page=1#
Wappentext:
goldener Rahmen, barock Ornamentrahmen, rosenfarbiger Damast-Hintergrund, vier Putten: oben ein von vier Putten halten ein Schilfrohr, andere eine Ketten-Keule, unteren ein Putten zwei Nägel in rechter und linker Hand, die andere einen Hammer und eine Zange.
Schild:
Renaissance Schild – mit blau und bordeaux viertelt
Wappenbild:
ein grüner Hügel mit drei Anhöhen
Wappenbild:
Kranich
Wappenbild:
zweischneidiges Schwert
Wappenbild:
Strähle ( Kamm < Kamp)
Helm:
Helm mit Band – Krone
Helmzierdeselement:
Büffelhorn
Helmzierdeselement:
Kranich
Helmzierdeselement:
zweischneidiges Schwert
Helmdecke:
blau-golden
Helmdecke:
bordeaux-silbern
In Oberungarn (später Hauerland genannt) war immer kriegerischer Kampfgebiet, und die Mitglied der Familien-Dynastie Strähle-Kampmacher, General (Feldmarschall) der Kavallerie während der Heimatverteidigung gegen der Osmanen-Ottomanen in Nordwest-Siebenbürgen wurde das mehrmals zusammengefaltete Wappen verlorengegangen.
In dt. Frauenbach (Neustadt, ungarisch Nagybánya) in Siebenbürgen (Nordwest-Rumänien) ansässiger Josef Schretter hat das Kampmacher-Strähle Familienwappen aufgefunden.
Pfarrer Josef Schretter von dt. Frauenbach, (Neustadt, ung. Nagybánya Rumänien) hat das außergewöhnliche Protokoll mit Wappenbild am Sonntag, 15. August 1819 bei dem Feiertag mit Prozession für Mariä Aufnahme in den Himmel an das Ungarische Nationale Museum gespendet.
„Mariä Aufnahme in den Himmel (lateinisch Assumptio Beatae Mariae Virginis), auch Mariä Himmelfahrt oder Vollendung Mariens ist ein Hochfest der römisch-katholischen Kirche am 15. August.“
Quelle:
https://de.wikipedia.org/wiki/Mari%C3%A4_Aufnahme_in_den_Himmel
Graf Henricus Stefanus von Strele (Strähle) verheiratet mit Prinzessin Anna Maria zu Querfurt geb. Anna Walter (Zweig von Sachsen Coburg-Gotha) wurde 1786 ansässiger deutscher Bürger in der Kupferstadt Neusohl (heute Banská Bystrica).
3. Unsere Familiennamen Namensherkunft
Das redende Wappen, der dt. Kamm, landschaftlich, schweizerisch mundartlich, sonst veraltet (Zürichdeutsch) unter ausdrücklichem Hinweis beziehen sich auf den Nachnamen des Verleihungsträgers Strähle.
Quelle:
http://www.duden.de/rechtschreibung/straehlen
http://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=Str%C3%A4hl&page=1#
http://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=Kamm&page=1#
Literaturhinweis:
Quelle:
1. Schwäbisches Wörterbuch.
Auf Grund der von Adelbert v. Keller begonnen Sammlungen und mit Unterstützung des Württembergischen Staates bearbeitet von Hermann Fischer. Fünfter Band. O.R.S. Bearbeitet unter mit Wirkung von Wilhelm Pfleiderer, TÜBINGEN, Verlag der H. Laupp`schen Buchhandlung, 1920. Seite 1819-1820. Abs. 6.: Onn.: Strahlen; Strahläcker, - egg; Strahlenberg; Strählen, Strählenhof; Familienname Strahl, Strähle – Lex 2, 1222, Nachtr. 371, Sch. O. 1580, B. 2. 812, Schöüf 169, Stald 2, 405, Tobl. 413. 415. Els. 2, 630., Schmidt Els. 342, Meis 186. Seuse Glossar. Sträl Plur. Sträle Abs. 1. Kamm, Seite 1821-1822: Sträl…Abs. 3.: In HerAlt wird (nach Veit) katholisch Strä(h)l, protestantisch Kamm verwendet. Mittelhochdeutsch „Strael“ Lex 2, 1222. Sträler meint Kammmacher. Strä(h)ler Es. 1364/Gq.7. 47 – Familienname Sträler Rw. 1441./Mack 141. FIN Strehler. – Lex 2, 1222. B.2, 813. Tobl. 413. 416. Sträl-macher meint Kammmacher Strelmacher MEM./Schorer Chron.
2. Elöd Halász: Deutsch-Ungarisches Wörterbuch
II. Neunte, unveränderte Ausgabe, Akademia Kiadó, Budapest, 1988. Seite 1860.: Die STRÄHLE [~,~ n] = der STRÄHL Der STRÄHL [~(e)s, ~e] (mundartlich -ungarisch Fésü) strählen = fésül,; sich die Haare ~ fésülködik II. (v. refl.) sich ~ fésülködik.
3. Max Gottschald: Deutsche Namenkunde, Unsere Familienamen, Fünfte verbesserte Auflage mit einer Einführung in die Familiennamenkunde von Rudolf Schützeichel, Walter de Gruyter – Berlin-New York – 1982, Seite 279.: Kamp - bairisch Kamp = Kamm
4. Nyulásziné-Straub Éva:
Wappen aus 500 Jahrhunderten, Babits Verlag, Szekszárd, 1999, Seite 92 und 193
5. Quelle:
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/80
6. Dr. Felix Ladislaus v. Segner/Dr. Szégner Felix László:
Der Ungarische Adel/A Magyar Nemesség, 1969, Seite 156.