Címerhatározó/Szentbenedeky címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szentbenedeky, Szentbenedeki családok címerével foglalkozik.

Szentbenedeki 1435

A rendkívül elhalványult czímer, melyet az eredetinek megfelelő formában, minden kiegészítés és pótlás nélkül mutatunk be, a következő: Balra dőlt pajzs aranynyal keretelt kék mezejében derékig látszó vörös mezű szembenéző lebegő alak, maga előtt kődarabot (?) tart; az alak fején kivehetetlen formájú és szinű süveg. Sisakdísz: a pajzsbeli ábrázolás. Takaró nem látszik, bár kétségtelen, hogy volt. A nagyon megviselt állapotban fenmaradt czímerképből többet nem látunk, sőt az sem bizonyos, hogy az eredetileg olyan volt, a minőnek leírtuk. Lehet, hogy az a kődarab, melyet az alak maga előtt tart, úgy a pajzsban, mint a sisakon voltaképen korona, melyből az alak kinő, és hogy a fején látható tárgy egy bárd, mely az alak fejébe van vágva; legalább a sisakdíszben lévő ábrázolás, az itt-ott látható arany- és ezüst-nyomoknál fogva is, inkább erre mutat. A czímerben heraldikai szempontból legnevezetesebb a pajzs aranykeretelése, melynek középkori adományozott czímereink közt ez a legrégibb példája.

A czímerszerző Szentbenedeki Balázs, ki két testvére és egy unokatestvére társaságában kapja az imént leírt czímert. Az adományról szóló oklevél a kitüntetettek érdemeit nem részletezi, hanem azokról teljes általánosságban beszél.

A czímernyerők egy elfeledett nemzetségnek, a Jöre (Jure) genusnak leszármazottai, melynek kimutatható első őse a XIII. század második felében élt Péter. A nemzetség ősi széke Vas vármegye s az egyes birtokok, melyekről az ivadékok családi nevöket vették Szentbenedek, Petrócz, Prosznyákfalva. A három testvér a Szentbenedeki-, az unokatestvér az Prosznyákfalvi Prosznyák-ágnak a sarja. A nemzetség harmadik ágazata, a Petróczi- és Henczelfi – családok, nemzedékrendileg már régebben elváltak a czímerszerzők ágától. A Szentbenedeki-családról, e néven legalább, a XV. század vége óta megszünik minden emlékezés; a Prosznyákok ellenben a XVIII. század közepén is szerepelnek, s így lehet, hogy a család ma is él.

A czímer későbbi használatára nézve, miből az eredeti elmosódott czímerképnek tárgyát és szineit pontosan megállapíthatnók, semmi adattal sem rendelkezünk.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))