Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Túrkeve címerével foglalkozik.


V. A túrkevei címer

(Botka János tanulmányának rövidített változata)

Kevi eddig ismert első címeres pecsétjét Vasat Mihály bíró nyomta le neve mellé 1713. évi összeírás hitelesítésekor. Ezen ostyapecsét felső rétegét - sajnos - durva módon eltávolították, de egy 1721-es iraton sikerült megtalálni épen maradt párját, Jósa János kevi bíró neve szomszédságában. A túrkevei tanács és esküdtek által kiadott egyik 1722. évi levél is megőrzött egy ugyanilyen viaszpecsétet. E két címeres pecsét mérete ( 21 mm x 24 mm) sajátos vonalai megegyeznek az 1713. évi megrongált változattal. Ebből következik, hogy a faluszervezet kiépítését a községi pecsét közvetlen megalkotása is kísérte. Ezen a címert egy állított gyöngysor és vonalkeret gyűrűbe foglalt körirat határolja:

  • HANNS : GOTTFRIED . LIENPACH . VON . LIENPACH*

A címerkép leírása: egyenesen álló kissé csúcsos négyelt pajzs első és negyedik mezejében egy-egy jobbra lépő oroszlán, melyek farka két bojtban végződik, a második és harmadik mezőben egymás folytatásaként megjelenő harántpólyák. A pajzs felett tornagallér van elhelyezve pántos nyílt sisakkal és három leveles sisakkoronával, úgy hogy a gallér a pajzs fejében címertörést képez. A gallér nyakában egy érem függ. .A sisakkorona fölött két sasszárnyból jobbra forduló nyelvét kinyújtó növekvő kétfarkú oroszlán, fején koronával, jobbjában egyenes karddal. A díszes sisaktakarók fölött jobbról T, balról K betűk.

A rendkívül szép címeres pecsét megtekintésénél közvetlenül szembetűnik a német nemesi név szerepeltetése. ami a jászkun települések között egyedül álló. De semmilyen nevet tartalmazó vagy arra utaló pecsét-körirat sem fordul elő a Jászkunságban. Különösen ez azért is, mert a pecsét készítésekor Túrkeve a Nagykunsággal együtt a Német Lovagrend - mint földesúr - fennhatósága alá tartozott. Az eddigi tudományos munkák von Leinpach nevet sem Túrkevénél sem a Jászkunsággal kapcsolatban nem említenek. A pecséten kívül a levéltári források sem árultak el eddig többet. Pedig nyilvánvaló, hogy Hanns Lienpach Kevi akkori életében jelentős szerepet játszhatott, hisz az új közösségi a címeres pecsétjébe is bevésette nevét, s azt egészen a redempcióig szerepeltette is. A "Túrkeve történetét kutatók bizonyára majd törekednek a községi pecsét által feltárt új körülményre magyarázatot találni. Én úgy vélem, Hanns Lienpach a község betelepítésének elősegítésével érdemelte ki a kevi közösség tiszteletét.

Ugyancsak szembetűnő a választott címer - mondhatni - előkelősége és szakszerűsége is. Feltehetően a címerkép is kapcsolatba hozható a Lienpach névvel, talán a család címerével is. De más körülmények is vizsgálandók. (Például a lakók nemesi származása). Mindentől függetlenül Túrkeve eddig ismert első községi jelképe igazán jól választott szimbólum, amelyben két mezőben is megjelenik a Berettyótól (Túr) szabdalt, szeretett táj, mellette a kunok harciasságára és vitézségére utaló oroszlánnal. Ez utóbbi kifejezője az ősi jászkun privilégiumoknak is, egyben fölidézi a régi nagy Cumania címerállatát, az ágaskodó koronás oroszlánt. Ugyanakkor az oroszlán a református közösségeknek is kedvelt szimbóluma.

Nem véletlen tehát, hogy Túrkeve lakói kezdettől ragaszkodtak ezen címerükhöz, s csaknem három évszázadon át - kisebb módosításokkal - máig megőrizték.

A redempciókor a település új pecsétnyomót vésetett, az előző címerképpel. Csak a körirata és a nagysága változott a már megszokott formájú pecsétnek: x SIGILLUM POSSESSIONIS TURKEVI. 1746 x. Az első új pecsétnyomatot a kevi bíró és az esküdtek nevében kiadott 1751. évi keltezésű iraton találtam (23 mm x 27 mm).

A jászkun települések 1845-ben ünnepelték visszakapott szabadságuk 100 éves évfordulóját. A nagy eseményre minden helység elkészítene színes címerét. Szerencsére megmaradt Túrkeve erre az alkalomra szépen megfestett címere is, melyen példás szakszerűséggel feloldódtak az elnő címeres pecsét rejtve maradt vagy másként képzelhető színei. (Változás csupán a pajzs alakjában és a sisakkoronánál történt.) 1845-ben tehát a régi címerhez a lakossági újabb jelképeket, a színek által kifejezett szimbólumokat választott: kék mezőkben (Kun-kék) természetes színű (vöröses-sárgás barna) oroszlánok, zöld mezőket átszelő folyó (fehér, ezüst), megalkotva ezzel Túrkéve első címerét. Leírása: egyenesen álló kerek talpú négyelt pajzs első és negyedik kék mezejében egy-egy kifelé lépő, jobbjában egyenes ezüstszínű kardot tartó természetes színű oroszlán két bojtban végződő farokkal, a második és harmadik mezőben egymás folytatásaként megjelenő egy-egy fehér (ezüst) harántpólya. A pajzs felett fekete, arany pántos nyílt sisak van elhelyezve, ugyancsak fekete tornagallérral és aranyszínű, felül piros, alul kék kövekkel díszített ötleveles sisakkoronával, úgy, hogy a gallér a pajzs fejében címertörést képez. A gallér nyakában aranyláncon arany érem függ. A sisakkorona fölött két fekete sasszárnyból jobbra forduló, piros nyelvét kimutató, természetes színű növekvő oroszlán két bojtban végződő farokkal, fején háromlevelű arany koronával, jobbjában ezüstszínű egyenes karddal. A siskatakaró színezése jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.

A címer megfestése és elfogadása egyben teljes önállósodásának kezdete is. A címerkép ezzel végleg elválik eddigi egyedüli hivatalos hordozójától, a kevi pecséttől. Megkapó kép erejével immár maga lesz a további helyi jelképek mintája és mércéje, alakjai és színei beépülnek azok sajátos mondanivalójába. (Egyesületi zászlók, pecsétek, címerek, jelvények, stb. )

Az 1945-ben bekövetkezett változások átmenetileg nem érintették a városok címer- és pecséthasználatát. Az Alkotmány 1949-ben történt törvénybe iktatása után azonban megjelent egy minisztertanácsi rendelet, amely kimondta, hogy "Az állami hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmények az 1950. évi április hó 30. napját követően csak a Magyar Népköztársaság címerét használhatják." Ugyanez a rendelet intézkedett a régi címereknek a középületekről való eltávolításáról is. Ettől kezdve - bár jogszabály formálisan nem írta elő - mindenünnen eltűntek a helyi címerek.

Az 1960-as években egyre több településen merült fel ismét saját címer és zászló használatának igénye. Az egységes gyakorlat megteremtésére a Minisztertanács Tanácsi hivatala 1970-ben egy útmutót bocsátott ki, amelyet 1974-ben egy minisztertanácsi határozat követett. Ezek a helyi címer és zászló alkotásának jogát a tanácsokra ruházták, kimondva, hogy az ezzel foglalkozó tanácsrendelet előkészítésénél ,meg kell ismerni és figyelembe kell venni a lakosság véleményéi". Az 1974. évi határozat kimondta továbbá: "A helyi címer a település történelmi múltjára és a mai jellegzetességre utaló jelkép... A helyi címertevre a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hozzájárulását kell kérni."

Túrkeve Tanácsa az elsők között döntött új címerének megalkotásáról, mely a kornak megfelelő formában és tartalommal készült el. Színeinek megválasztásánál az 1902-es címert vették alapul. (12. kép) Ez a címer a kék színű városi címeres zászlóval 1989-ig volt a város jelképe."

1991-től Túrkévének új címere és új zászlaja van. Az önkormányzati zászló téglalap alakú, búzakék színű, közepén a város címerével. Az önkormányzat címeréül a képviselő-testület - igen bölcsen - a település 1845. évi címerét választotta, annak minden részletével és színével együtt. Valójában egy megszakadt jogfolytonosságot állított helyre, s tehette ezt azért, mert a hagyomány ismeretéből és tiszteletből verette le döntését.

BOTKA JÁNOS: Túrkéve címertörténete - Túrkévei emlékkönyv Túrkeve, 1991. Szerk.: Dr. Örsi Julianna Kiadó: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Túrkevei Kultúrális Egyesület, Finta Múzeum [1]

  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs