Címerhatározó/Thököly címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Thököly, Tököly családok címerével foglalkozik.

---

késmárki Thököly

Thököly Imre elfogatása, 1685. október 15. Egykorú metszet

Thököly Imre apoteózisa (Luther Márton, Thököly Imre és egy jezsuita). Rézmetszet, 17. sz. vége. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok

• Irodalom:

Nagy Iván XI. 284-289. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

"Tököli Sebes­tyén... a 16. szá­zad talán leg­je­lentő­sebb magyar keres­kedője volt. Az ország első számú export­cikke, a szar­vas­marha fő tenyész­te­rü­le­téről, az Alföldről szár­ma­zott. Itt élt, a 16. szá­zad köze­pén török ura­lom alá került terü­le­ten egé­szen 1568–1569 körüli Nagy­szom­batba köl­tö­zé­séig. Állí­tása sze­rint évente 60–70 ezer forint érték­ben vásá­rolt fel és köz­ve­tí­tett ökrö­ket Bécsbe, ellen­kező irány­ban pedig ipar­cik­ke­ket hozott be. Tevé­keny­sége tehát a nyu­gati kül­ke­res­ke­del­münk tipi­kus áruössze­té­te­lét tük­rözi. 1572-ben nemes­sé­get sze­rez, majd pár év múlva – álta­lá­nos meg­döb­ben­tést keltve – pénz­va­gyo­nára ala­pozva (zálogba vétel útján) meg­cé­lozta egy várura­da­lom, Vöröskő meg­szer­zé­sét. Ez ugyan a kor­mány­zat köz­be­avat­ko­zá­sára nem sike­rült, utóbb azon­ban zálogba vehette Kés­márk várura­dal­mát, ami­vel belé­pett a nagy­bir­to­ko­sok közé. 1580-ban főne­mesi csa­lád­ból háza­so­dott, 1593-ban pedig báró­sá­got is nyert. Kemé­nyen bánt a bir­to­ká­ban levő Kés­márk váro­sá­val, fiát pedig vég­ren­de­le­té­ben szor­gal­mas major­sági gaz­dál­ko­dásra intette. A fiú a keres­ke­delmi tevé­keny­ség­től elfor­dulva való­ban tisz­tán nagy­bir­to­kos élet­for­mát élt, akár­csak a csa­lád további gene­rá­ciói.[59] [Zimá­nyi Vera: Ada­lé­kok Thö­köly Sebes­tyén és part­ne­rei keres­ke­delmi tevé­keny­sé­gé­nek tör­té­ne­té­hez. Tör­té­nelmi Szemle 27(1984) 61–66., J. Újváry Zsu­zsanna: A pony­vás­sze­kértől a közjó szol­gá­la­táig. Thö­köly Sebes­tyén pálya­fu­tása. Had­tör­té­nelmi Köz­le­mé­nyek 105(1992) 3/75–93., Gecsé­nyi Lajos: Bécs és a hódolt­ság keres­ke­delmi össze­köt­te­té­sei a 16. szá­zad­ban (Thö­köly Sebes­tyén fel­emel­ke­dé­sé­nek hát­te­ré­hez). Szá­za­dok 129(1995) 767–790.]" (Glück László: Az önállóság csúcsától a járadékosság küszöbéig. Egy vál­lal­ko­zó­csa­lád útja a 16–17. szá­zad for­du­ló­já­nak Magyarországán. Maramarossziget.info 2010. 9. 16 [1])

Külső hivatkozások:

---

kevermesi és vizesi Tököly

Popovich Tökölly János, neje Jovith Fruzsina, gyermekei Bálint, János, Mihály, Ilona, testvére István, ennek neje Davidovich Anna, leánya Erzsébet, továbbá János és Gáspár, 1706 márc. 16-án nyertek címeres nemeslevelet I. József királytól. A nemességszerző a rácok élén részt vett a kurucok elleni hadjáratokban s 1708-ban fogságba is került, de csakhamar kiszabadult. 1724-ben új adományt nyert Kevermes és Vizes pusztákra, a melyeket már 1715 óta bírt. Tagjai közül Péter, előbb Csanád vármegye alispánja, majd főispánja, családjának utolsó fisarja (†1844) Román-Bencsek, Buzád, Németbencsek, Blumenthal, Fibis és Saroltavár helységekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon, balra néző, kétfejű fekete sassal díszített veres zászlót tartó kétfarkú aranyoroszlán mögött, fehér paripán ülő veres ruhás magyar vitéz, feketetollas kalpagban és fekete csizmákban, jobbjában a kantárt, baljában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: fehér strucctollak. Takarók: feketearany-veresezüst.

• Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó, Erdély címere