Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Thököly, Tököly családok címerével foglalkozik.


késmárki Thököly szerkesztés

 
Thököly Imre elfogatása, 1685. október 15. Egykorú metszet
 
Thököly Imre apoteózisa (Luther Márton, Thököly Imre és egy jezsuita). Rézmetszet, 17. sz. vége. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok

 

 


  • Irodalom:

Nagy Iván XI. 284-289. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

"Tököli Sebes­tyén... a 16. szá­zad talán leg­je­lentő­sebb magyar keres­kedője volt. Az ország első számú export­cikke, a szar­vas­marha fő tenyész­te­rü­le­téről, az Alföldről szár­ma­zott. Itt élt, a 16. szá­zad köze­pén török ura­lom alá került terü­le­ten egé­szen 1568–1569 körüli Nagy­szom­batba köl­tö­zé­séig. Állí­tása sze­rint évente 60–70 ezer forint érték­ben vásá­rolt fel és köz­ve­tí­tett ökrö­ket Bécsbe, ellen­kező irány­ban pedig ipar­cik­ke­ket hozott be. Tevé­keny­sége tehát a nyu­gati kül­ke­res­ke­del­münk tipi­kus áruössze­té­te­lét tük­rözi. 1572-ben nemes­sé­get sze­rez, majd pár év múlva – álta­lá­nos meg­döb­ben­tést keltve – pénz­va­gyo­nára ala­pozva (zálogba vétel útján) meg­cé­lozta egy várura­da­lom, Vöröskő meg­szer­zé­sét. Ez ugyan a kor­mány­zat köz­be­avat­ko­zá­sára nem sike­rült, utóbb azon­ban zálogba vehette Kés­márk várura­dal­mát, ami­vel belé­pett a nagy­bir­to­ko­sok közé. 1580-ban főne­mesi csa­lád­ból háza­so­dott, 1593-ban pedig báró­sá­got is nyert. Kemé­nyen bánt a bir­to­ká­ban levő Kés­márk váro­sá­val, fiát pedig vég­ren­de­le­té­ben szor­gal­mas major­sági gaz­dál­ko­dásra intette. A fiú a keres­ke­delmi tevé­keny­ség­től elfor­dulva való­ban tisz­tán nagy­bir­to­kos élet­for­mát élt, akár­csak a csa­lád további gene­rá­ciói.[59] [Zimá­nyi Vera: Ada­lé­kok Thö­köly Sebes­tyén és part­ne­rei keres­ke­delmi tevé­keny­sé­gé­nek tör­té­ne­té­hez. Tör­té­nelmi Szemle 27(1984) 61–66., J. Újváry Zsu­zsanna: A pony­vás­sze­kértől a közjó szol­gá­la­táig. Thö­köly Sebes­tyén pálya­fu­tása. Had­tör­té­nelmi Köz­le­mé­nyek 105(1992) 3/75–93., Gecsé­nyi Lajos: Bécs és a hódolt­ság keres­ke­delmi össze­köt­te­té­sei a 16. szá­zad­ban (Thö­köly Sebes­tyén fel­emel­ke­dé­sé­nek hát­te­ré­hez). Szá­za­dok 129(1995) 767–790.]" (Glück László: Az önállóság csúcsától a járadékosság küszöbéig. Egy vál­lal­ko­zó­csa­lád útja a 16–17. szá­zad for­du­ló­já­nak Magyarországán. Maramarossziget.info 2010. 9. 16 [1])


Külső hivatkozások:


kevermesi és vizesi Tököly szerkesztés

 

Popovich Tökölly János, neje Jovith Fruzsina, gyermekei Bálint, János, Mihály, Ilona, testvére István, ennek neje Davidovich Anna, leánya Erzsébet, továbbá János és Gáspár, 1706 márc. 16-án nyertek címeres nemeslevelet I. József királytól. A nemességszerző a rácok élén részt vett a kurucok elleni hadjáratokban s 1708-ban fogságba is került, de csakhamar kiszabadult. 1724-ben új adományt nyert Kevermes és Vizes pusztákra, a melyeket már 1715 óta bírt. Tagjai közül Péter, előbb Csanád vármegye alispánja, majd főispánja, családjának utolsó fisarja (†1844) Román-Bencsek, Buzád, Németbencsek, Blumenthal, Fibis és Saroltavár helységekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon, balra néző, kétfejű fekete sassal díszített veres zászlót tartó kétfarkú aranyoroszlán mögött, fehér paripán ülő veres ruhás magyar vitéz, feketetollas kalpagban és fekete csizmákban, jobbjában a kantárt, baljában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: fehér strucctollak. Takarók: feketearany-veresezüst.

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs