Címerhatározó/Theöke címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Theöke család címerével foglalkozik.
csepánfalvi Theöke
szerkesztés
A Teöke (Teőke, Theöke, Theőke, Thöke, Thewke) család ősrégi Szepesmegye-i család. Első ismert ősünk 1240-ből Mykus, akit 1337-ben Wylardus és János követ a családfán.
szepesmarkusf3.jpgA nemzetség ősi fészke a márkus-és batizfalvi Máriássyak főfészke, Márkusfalva szomszédságában elterülő Csépánfalva (Csepanfalu), amelyről a nemzetség eredetileg neveztetett. Valószinűleg ez lehetett az a családunk által alapitott lándzsástelep, ami aztán faluvá nőtte ki magát és összeépült Márkusfalvával. A két települést később együtt emlitik Márkus-Csépánfalu, Márkusfalva-Csépánfalva néven- bár ekkor a Máriássyak birtokában találjuk földjeit, s a Teőkékkel már más településeken találkozunk, ami a nemzetség több ágazatra szakadásával függhet össze.
A Csepánfalvi nemzetség utóbb szerteágazott Ábránfalvi (Kempelennél Ábránfalvy), Ófalvi és Teka-Thöke (utóbb Theőke) családra, és ez utóbbi Csonfalvi ágazatára. A család már az első ismert ős idejében a Szepesi X Lándzsások Széke tagjaként birta a lándzsás nemességet és kiváltságokat élvezett. A Szék családaival együtt rakta le alapjait a később kialakuló Szepes Vármegyének, ezért is nevezik a többi, ekkoriban határőrséget adó családokkal együtt, "primae occupationis"-nak, azaz 'első székfoglaló'-nak. Nemességünk innen származtatva 'radicalis', azaz tősgyökeres, szemben a Szepességben később nemességet szerző 'praedialis', másképp 'szerzett' nemességű családokéval. Erre utalnak a Magyar Országos Levéltárban fellelhető Teöke-levéltárnak az u. n. "mohács előtti" oklevelei, amelyek a családi levéltárnak országos történelem szintjén is oly becses részét képezik.
Az 1715-ös nemesi összeiráskor a család ősiségét azzal ismerték el, hogy a nemzetség tagjainak származásukat nem kellett igazolniuk, egyetemben a többi ősrégi szepesi családdal, úgymint a márkus-és batizfalvi Máriássyak, a berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczyek, a margit-és jekelfalvi Jekkelfalusyak, a görgői és topporczi Görgeyek, a Réthei-Nemessányiak, a petróczi Petróczyak,a korotnoki Korotnokyak, a svábóczi és tóthfalvi Svábyak, a dobai Székelyek.
Országos nemességet a család Ábránfalvi (Ábránfalvy) Pál fia Gergely révén nyert 1431 április 5-én Nürnbergben Luxemburgi Zsigmond királytól. A családi hagyomány szerint ősünk egy vadászat alkalmával ijával mementette a király életét, és ezért a király nemességel jutalmazta őt és háza népét. A cimeradományban részesültek még az adományoson kivül testvérei: János és József, valamint János fiai, s Ófalvi Jakab (Kempelen). Az Országos Levéltár regesztája szerint az adományosok között nem János fiai, hanem Ófalvi Jakab fia János szerepel:
cimerfalijav2.jpgRegeszta: Newremberge. feria quinta proxima post f. pasche Domini. Zsigmond király bizonyítja, hogy eléje járult Abranfalwa-i Pál fia: Gergely, Machalfalwa-i Reychel Péternek a familiarisa, és elsorolván az ura szolgálatában az ország és a király javára kifejtett hûséges szolgálatait, kérte a királytól, hogy az oklevél elején színes képben vázolt (:kék és veres mezõbõl felfelé ágaskodó, fején nyíllal átlõtt medvét ábrázoló:) címert adományozza neki, amint a király Gergely hûséges szolgálataira való tekintettel teljesít is és neki adományozza a jelzett címert, és általa János és Joseph édes testvéreinek, továbbá Ofalw-i Jakab fiának: Jánosnak, mint osztályos testvérének, hogy azt minden szokásos alkalomkor, helyen és tárgyon viselhesse mint igazi nemességének a jelét, és élvezhesse mindazokat a kiváltságokat, amelyeket az ország többi nemesei élvezik. Eredeti, hártya, titkos függõpecsét. A szöveg élén jobbra: Relatio Ladislai de Chap alias vicecancellarii.
A mellékelt cimer eredetije az Magyar Országos Levéltárban (továbbiakban MOL) található, amelyről csépánfalvi Teöke Klára készitette ezt a rajzot családjának több példányban. A cimer és a "kutyabőr" a Levéltár állandó letétét gyarapitják a Teöke-levéltárral együtt, melyet (Teöke Victor felkérésére?) Hódossy Imre rendezett és 1881-ben megküldött a MOL-nak.
A csépánfalvi Teökék igazi aranykorukat az 1500-as évek derekán élték, amikor Mihály (1450) fia Kristóf, azaz az oklevelekben csépánfalvi Theöke Kristóf -aki először neveztetik ilyen formán a családból -jelentősen gyarapitotta saját- és ezáltal a Teőkék vagyonát.
1516-ban,II. Lajos trónralépése évében kezdi el jelentősen gyarapitani birtokait, melyek ez évben Körtvélyes (Szepeskörtvélyes), Kiskolcsva (Kolcsó), Polánka (Polyánfalu), Dolina (Dolyán?), Mátyásfalva (Szepesmátyásfalva), Koromlyó (Kromlow?), Hencfalva falvak határaiban találhatók. 1517-ben egy azóta pusztává vált településen, Milajon (Milay) iktatják birtokba. Fontos királyi ember lehetett, mivel birtokainak növekedése mellett olyan tisztséget töltött be, mint a Zólyomi vár várnagya és II. Lajos 1523 augusztus 17.-én kelt levelében számára a (városokat megillető!) "vérhatalom jogát", azaz a pallosjogot adományozta. 1527. II. 6.-án Szepes megye csépánfalvi Theöke Kristófot,aki a portákat megadóztatta, „dicator noster" (rovó, kincstári tisztviselő)-nek mondja.A mohácsi vészt követően Szapolyai János pártján állt, akit II. Lajos udvarából már jól ismerhetett, és aki Kassán házat adományoz számára. 1530-ban János király mellett találjuk, mint udvarnokot. Mindkét király alatt számos oklevélben "királyi ember"-ként szerepel.
Fiai méltónak bizonyulnak apjuk nevét viselni. Közülük csépánfalvi Theöke Gergely 1544-ben likavai várnagy, 1552-ben pedig szepesi alispán. A család fő ágát tovább vezető csépánfalvi Theőke Lénárd eközben a lőcsei magyar lovasok kapitánya és szolgabiró. Fia, János 1600-as években tovább vezeti a lőcsei lovas bandériumot. Ugyanezen az ágon János fia, II. csépánfalvi Theöke Kristóf leszármazottjai adják a család vezérágát. Az Ő testvére csépánfalvi Theöke Bálint. [1]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: