Címerhatározó/Tolmács címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Tolmács címerével foglalkozik.
A földbirtokosok természetesen rendelkeztek nemesi (grófi, bárói) címerrel, ám az ezekben szereplő jelképek többnyire nem kötődnek Tolmács községhez. A birtokosok kötődése csupán annyi, hogy a birotkok adás-vétele során ide érkeztek, (olykor települtek is) azon családok, kiknek felmenői érdemesültek ki a nemesi rang viselésére.
Tolmács történetében ugyanakkor találunk olyan motívumokat, amelyek igen jelentősen meghatározták sorsának alakulását. Ilyen elsőként a besenyő múlt, melynek totemállata a bagoly volt. Ez a szimbólum sokáig falucsúfoló névvé degradálódott („Tolmácson laknak a bagók”), s minden bizonnyal akkor vált elfogadott jelképpé, mikor Kovács Géza kitűnő könyvének címlapját díszítette vele, s a könyvben magában is hangsúlyozta a szimbólum történelmi szerepét.
Azt, hogy írásos forrásaink meglehetős korán említik Tolmács községet, annak köszönhető, hogy a 12. század végén ide települt a johannita lovagrend. Ennek jelképei nehezebben képzelhetők el a mai község címerében, szemben a besenyő múlt emlékét őrző bagollyal, hisz a falu neve egyértelműen utal a besenyő eredetre.
A település életében mindig is meghatározó volt a katolikus vallás. A templom védőszentje Szent Lőrinc. Ez a tény, nehezen társítható össze a besenyő múlt emlékével.
Annál könnyebben viszont az utóbbi századok községi pécsétnyomói, melyek egyértelműen a földművelést, mint legfontosabb megélhetési forrást emelik ki. Aze eke és csoroszlya ábrázolása igen gyakori a falusi pecsétnyomókon. Ha csupán ezeket szerepeltetnénk az új címerben, akkor ez nem fejezné ki a csupán e településre jellemző vonásokat. Annál érdekesebb viszont egy későbbi pecsétnyomó ábrája, mely egy egész eketaligát ábrázol.
A [besenyő] törzs ősi totemállata a bagoly volt A szájhagyomány a mai napig őrzi ennek emlékét. Egy XVIII. századi versezet is írja, hogy „Tolmácson a baglyot istenként imádják”.
Az egyházközség múltjából nem ismerünk olyan pecsétet, amely a védőszentjét ábrázolná. A ma használatos pecséten is az önálló plébánia megalakításának időpontja olvasható.
A falu első ismert pecsétjén az eke és a csoroszlya látszik fő motívumként. E korban megszámlálhatatlanul sok falunak szerepelt e kettős jelzés a pecsétnyomón. A tolmácsi pecsétet annak nyolcszögletű alakja, az a tény hogy az eke felfelé a csoroszlya pedig lefelé mutat, valamint a középen látható szőlőtőke ábrázolása különbözteti meg a többitől. A szőlő, 1880. előtt – a filoxéra megjelenéséig – igen fontos jövedelemforrás volt az egész térség, így Tolmács számára is. A történeti források megemlítik a falu kitűnő bortermését. Az amerikai gyökértetű pusztítása után Tolmács határában is csak ellenálló direkttermő fajtákat telepítettek, amelynek hatására ma már csak a pincesor őrzi az egykoron virágzó növénykultúra emlékét.
A második pecséten már nem látható a szőlőtőke, lekerekedett a pecsét formája is. Az eke és csoroszlya viszont egy szívformába került, s a falu neve fölé egy csillagot rajzoltak.[1]
- Irodalom:
Végh József: Címerek, pecsétek, jelképek Tolmács történetéből. 2005 [2]
Végh József: Tolmács – A besenyő őseire büszke falu, Komárom (Komárno) KT Lap- és Könyvkiadó Kft, 2005.
A falu címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: