Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Trázsy család címerével foglalkozik.


Trásy Imre nemesi címerterve a nemesítési kérvény beadványán, 1751-ből való.

A kisnemesi Nagyfejeő és a Trázsi familia jelenléte több évszázados Nagyivánban, leszármazottaik ma is a faluban élnek, noha csak részben tartják számon történelmi gyökereiket. Ehhez nem pusztán a történelmi fordulatokban bővelkedő XX. század járult hozzá, hanem az is, hogy a Nagyfejeő és a Trázsi család nemesi rangja egy időben részben vitatott volt, másrészt az anyakönyvi bejegyzésekben sem volt használatos. Ez azért is különös, mert a két család folyamatos itt-tartózkodása alatt számos, idegenből Nagyivánra került famíliáról gondosan feljegyezték a „nobilis” bejegyzést. Mindig „nemes” bejegyezéssel szerepel az anyakönyvekben az 1760-as évekig gyakran feltűnő, később Tiszaörsre kerülő Lendvay család vagy az 1780-as években jegyzőként Nagyivánon lévő Borbás Imre. Ott olvashatjuk a „nobilis” megjelölést az 1800-as évek első évtizedeiben a Rázsó, a Gyurtyánszky, a Demátsek, a Szabó, a Szilák, az Izsold, illetve a jegyzőként a faluba kerülő Thoma família esetében is. Ezek a családok azonban csak hosszabb-rövidebb ideig éltek a faluban.

A Trázsi család. A Trázsi család társadalmi helyzete sokban hasonló a Nagyfejeőekhez. A különbségek természetesen nem elhanyagolhatóak, hisz ez a család más körülmények között, száz évvel később szerzett nemességet, s már az első generációja a faluba került. Másrészt fontos tény, hogy az armálist szerző családfő a közeli Tiszaigaron jobbágytartó, a falu tizenhatod részét használó nemes volt, bár a családtagok Nagyivánon sem tulajdonhoz, sem bérleményhez a XVIII. században nem jutottak.

Trázsi Imrét, nejét Kozáry Borbálát és János, Pál, Katalin és Júlia nevű gyermekeiket 1753. július 2-án nemesítette meg Mária Terézia. Amint a nemesítési kérelemben bennefoglaltatik: „különösen azért, mivel tekintetes Nógrád vármegyében az esküdti hivatalt több éven keresztül” ellátta. A Nógrád és Heves–Külső-Szolnok vármegyében kihirdetett armalis címere kék pajzson zöld alapon első, jobb lábát lépésre emelő bárányt ábrázol, sisakdísze növekvő fekete egyszarvút, mindkét részben ezüst-kék pajzstakarót tartalmaz.

Trázsi Imre és neje 1750 körül már Tiszaigaron, a Ráday–Darvas-féle birtokrész használójaként tűnik fel. A református vallású igari birtokosok között Trázsi Imrének mint igari közbirtokosnak rövidesen jelentős szerepe lett a római katolikusok igari és örsi letelepítésében: 1767 februárjában saját házában lakrészt ajánlott fel a kinevezendő örsi plébános részére, illetve szentmisék megtartására. Az armalisban megnevezett I. János 1756-ban tűnik fel először a nagyiváni anyakönyvben: Vona Erzsébettel kötött házasságot. A házasságból született öt fiúgyermek (I. György, II. János, I. István, I. Lőrinc és I. József) lesz a nagyiváni Trázsi családok alapítója. Az I. Lőrinc és Urbán Kata házasságából származó unokák, dédunokák és ükunokák közül került ki több nagyiváni bíró (III. György, IV. György, V. János, VI. János) a XIX. század közepétől. Elgondolkodtató, hogy az 1830-as évekig a Trázsi családokat sem említik nemesként az anyakönyvek. A családnév írása is igen változó: az anyakönyvekben Trásy, Trási, Trássy, Trázsi és Trázsy egyaránt előfordul. Az 1770–71-es urbáriumban Trázsi János (I. János) a háromnegyed telekkel rendelkező jobbágyok között van felsorolva, s a Trázsi családok 1828-ban is a jobbágyok között kerülnek össze-írásra. Ekkor három Trázsi nevű családfőt jegyeznek fel: György és Lőrinc háztartásában három-három, István háztartásában két tizennyolc és hatvan év közötti adózót regisztrálnak. Az 1840-es évektől nemes jobbágy, nemes gazda van egy-egy családfő foglalkozásaként megjelölve.

Az 1850-es évek elején öreg és ifjú Trázsi György, valamint öreg és ifjú Trázsi István szerepel a telkes jobbágyok között. Hárman a főúton laknak, az egyik család pedig Hatházon. Öreg Trázsi György azon három-négy jobbágy egyike, akiknek egész telkük van. A házas zsellérek között három Trázsi nevű családot jegyeznek, ők a Temető-zug környékén, illetve az Alvégnek nevezett falurészen, apróbb beltelkeken építettek házat.

Az 1880-as években Lőrinc fia Istvánnak, illetve az 1870 óta már Debrecenben lakó Györgynek (bíró), a Kócspusztára költöző Alajosnak és György unokájának, Jánosnak (bíró) volt saját földje a falu határában.

A család más ágainál már napszámosokat is találunk. A házasságok révén igen kiterjedtté váló rokonság a Vona családdal kezdődött, majd a Fejes, az Urbán, a Balogh, a Bugán, a Toldi, a Szabó, a Tóth, az Adamecz, a Rózsa családra terjedt ki. Az 1920-as években Nagyivánra került értelmiségiek egy része is a családból nősült (Korom Vellás József, Sipeki László). Különösen erős és több generáción át ismétlődő kapcsolat fűzte a Trázsiakat a Fejesekhez, de rokonságba kerültek a Nagyivánra az 1820-as években került Dematsek nemesi származású kántortanítói családdal is. A sok ágra bomló családban a XIX. század végétől a földes gazdák mellett kereskedő, hivatalnok, napszámos is akad. Az 1940-es években a család egyik tagja vitézi címet kapott, és Tölgyesre magyarosított.[1]

  • Irodalom:

FÜVESSY ANIKÓ és VADÁSZ ISTVÁN: Nagyivan. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még: