Címerhatározó/Zrínyi címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Zrínyi család címerével foglalkozik.

---

A család ősi címere a pajzsban látható kiterjesztett sasszárny. Jelképüket később kibővítették. Az üvegablakon látható címer: hasított pajzs jobb oldali kék mezejében ormózott várfal látható, rajta lefelé szélesedő torony áll. A baloldali vörös mezőben arany sasszárnyak lebegnek. A rostélyos sisakon lévő koronából arany griff nő ki. A takaró mindkét oldalon vörös-arany.

• 
  Gróf Zrínyi Miklós
• 
  Címer Zrínyi Miklós szablyáján
• 
  Zrínyi Katalin üvegre festett címere 1585
• 
  Zrínyi Ilona címere, mint I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem özvegye és a Rákóczi-árvák törvényes gyámja, 1682
• 
  Anna von Arco (†1570) és Zrínyi György (1549-1603) tárnokmester házassági címere, 1566

A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában még nem szerepel

Szigetvári Zrínyi Miklós (1508-1566) 1541-ben, azaz bátyja, János halála után lett a család minden jószágának és birtokának egyedüli örököse. Zrínyi Miklós 1542-1557-ig Horvát Bán volt, majd haláláig Szigetvár kapitánya és Magyarország, Dunától délre eső főkapitánya lett. Miután a király 1554-ben egy külön oklevélben a Zrínyieknek adományozta a muraközi uradalmat, új címert és grófi rangot is kaptak. A Zrínyiek az új címerükbe, Csáktornya előző urainak, a csáktornyai Ernusztoknak a címerét is belevették

A Zrínyi hercegek családja, Horvátország történetében a legdicsőbb nemesi család. A Zrínyiek a bribiri Subich hercegektől erednek, ők pedig a XI. századi, a horvát nemzeti királyok, Krešimir Péter és Zvonimir korabeli, bribiri nemzetségi megyéből. Traui és osztrovicai II. Pál herceg és vegliai Erzsébet hercegnő fia, Subich IV. György kapta meg Nagy Lajos királytól, Osztrovica váráért cserébe, Zríny várát és a szomszédos Sztupnica és Pedalj várait. A királyi adománylevelet, 1347. július 31-én írták alá, azzal a megjegyzéssel, hogy az idézett birtokokat „örök időre és kinyilvánított hűség elismerése jeleként„ adták. Aláírásaiban, ekkortól kezdte Subich IV. György (V 1361. körül), Zrínyinek is hívni magát. A Subich vezetéknév idővel eltűnt és maradt csak Zrínyi, mely 1703-ban tűnt le, Zrínyi IV. Péter fiával, Iván IV. Antallal. Zríny vára a Zrínyi hegységnek, az Una folyóra tekintő, déli lejtőin található. 1546-ig maradt a család főszékhelye, amikor is elfoglalták a törökök. Akkortól Csáktornya lett az új székhelyük. A család a XV. század második felében indult emelkedésnek, oly annyira, hogy a Zrínyiek Európa szerte, ismertekké váltak. Dicsőség és gazdagság, de rossz sors is jellemezte a családot, mely négy horvát bánt és nagyon sok ünnepelt hőst állított ki a török ellenes harcokban. A Zrínyi család horvát bánjai voltak: IV. Iván (154-1556), V. György (1622-1626), VII. Miklós (1647-1664) és IV. Péter (1665-1670). A harcokban, a család összes bánja közül, különösen szigetvári Zrínyi IV. Miklós, aranygyapjas lovag tűnt ki. A szerencse és ügyesség, a gazdagság és dicsőség és a még több gond a horvát hazájának jövőjéért, nem felelt meg a bécsi udvarnak, sőt nem válogattak a Zrínyiek eltávolításán sem. V. Györgyöt 28 évnyi bánsága után megmérgezték Pozsonyban. VII. Miklóst egy Csáktornya környéki vadászaton ölték meg. IV. Péternek fejét vették a balsikerű Zrínyi-Frangepán összeesküvés után. Péter fiát, Iván IV. Antalt koholt vádakkal börtönbe zárták, ahol húsz év után, Grazban meghalt. VII. Miklós fia, Ádámot (750. kép), a szalánkeméni csatában, hátba lőtték. IV. Péter felesége és leányai dicstelenül végezték.

A Zrínyi hercege családja volt a legnagyobb birtokos Horvátországban. A Zrínyiek örökölték meg Subich II. Jakab (V 1456) birtokait is. Hatalmas birtokokhoz jutottak jó munkával és egymást támogató örökösödési szerződ kötésekkel, ami szerint az egyik családhoz tartozó utolsó tagnak a birtokai, ahhoz a másik családhoz kerültek, amelynek voltak örökösei. Ilyen szerződést kötött Zrínyi III. Miklós is, Karlovich Iván horvát bánnal és Zrínyi IV. Miklós, 1544-ben, Frangepán Istvánnal. Mindkét esetben a Zrínyiek örökölték a javakat. A XV. században, a Zrínyiek az alábbi birtokokat és várakat bírták: Dobrljin, Gvozdanszkó, Jamnicski vár, Lisnica, Pasztuski vár, Pedalj, Podmilanszki vár, Szemidrázs, Sztupnik vára, Zavrski vára, stb. A XVI. században, örököltek birtokokat Karlovich Iván bántól: Krupa, Lukavec Túrmezővel, Medvevára, Mutnica, az Una menti Novi, Rakolnok, Verbőc, stb., és javakat a Frangepánoktól is: a Kupa mentét, a Gorszkai járást és a Tengermelléket (Bakar, Bosziljevó, Bribir, a Kupa menti Bród, Csabar, Drivenik, Grizsane, Gróbnik, Hojszity, Hreljin, Kraljevica, a Dobra meni Novigrad, Ribnik, a Kupa menti Szeverin, Vinidol, Zvecsáj, stb.). Tartós árendábe vették a vránai priorátus birtokait is, melyek közül, a legnagyobb uradalmak, Bozsjákón, Kosztajnicában, Kamenszkóban, Gradistyében, stb. voltak819.

A Zrínyiek eredeti címere megegyezett a Subichok ősi, nemesi címerével, mely egy sasszárnyból és alatta, egy vízszintesen elfektetett tollból állt. A XIV. és XV. században, a címerük, vörös mezőben két fekete sasszárnyból állt. Miután a Zrínyiek, Csáktornyai Ernuszt halála után, megkapták a királytól Csáktornyát, az uralkodó egy új címert rendelt hozzá, melyben az ősi jelképeiken kívül megtalálható volt Ernuszt címere is: egy kőből épített vár, pártázattal és tornyokkal, valamint egy-egy csillaggal a vár mindegyik oldalán820.

820) Bojničić, I. 1923.: 159-160. oldal.

BOJNIČIĆ Ivan 1923.: Grb knezova Zrinskih, Narodna starina, knj. 2, Zagreb. (A Zrínyi hercegek címere, Nemzeti régiségek, 2. könyv, Zágráb)[1]

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó

---