Finnugor népek meséi/Mordvin mesék/A róka halászni tanítja a farkast
Szánon tartott hazafelé egy paraszt. A szán tele hallal: gazdag zsákmánya volt. Meglátta ezt a róka, és nagyon megfájdult a foga a halra.
„Becsapom az öreget. Lefekszem az útra, holtnak tettetem magam” - gondolta magában.
Így is történt. A róka keresztbe feküdt az úton.
Már jön is a szánon az öreg, látja a döglött rókát. Gondolja magában: „jó lesz a szőrméje kucsmának” - azzal feldobja a szánra. Vígan hajtott hazafelé. De útközben a róka mind lehajigálta a sok halat, azután a faluvégen maga is leugrott a szánról.
Hazaér a paraszt, behajt az udvarra, bemegy a szobába, és ócska kucsmáját a kemence tüzébe vágja.
Kérdi a felesége:
- Miért dobtad a kucsmádat a kemencébe?
- Mert új kucsmát varratok rókaprémből!
Kiment a család a szánhoz rókát nézni. De bizony se hal, se róka. Elszomorodott a paraszt, de minden hiába!
A róka pedig visszafelé tartott az úton. Összeszedte a sok halat, és jót falatozott belőle. Egyszer csak ott termett egy farkas.
- Mit falsz, róka koma? - kérdezte.
- Halászni voltam, egész kosárra való halat fogtam.
- Taníts meg engem is halászni!
- Szívesen. Gyere velem a jégre.
A farkas buzgón hálálkodott, mert immár három napja nem evett.
A róka a folyóhoz vezette a farkast, léket vágott a jégbe, kosarat kötött a farkas farkára, és beleeresztette a vízbe. A kosár megtelt vízzel, és elmerült.
- Most várj, farkas komám, nemsokára jönnek a halak.
Elszaladt a róka a faluba. Elkezdett kiabálni:
- Farkas van a folyónál! Farkas van a folyónál!
Szaladtak az emberek cséphadaróval, bottal, neki a farkasnak. A farkas meg rémülten futni akart. Igen ám, de nem tehette, mert a farka belefagyott a jégbe. Nagyot rántott rajta, leszakadt belőle egy darab, így lett belőle kurta farkú farkas.
Miközben az emberek a folyópartra gyűltek, a róka belopózkodott az egyik házba, és felfalta a kenyértésztát a dagasztóteknőből. Fejére is kent belőle egy kicsit, majd elosont a kertek alján. Az alvégen találkozott a fájdalmában szűkölő farkassal.
- No most megverlek, róka, mert becsaptál!
- Dehogyis csaptalak be! Látod, hogy elbántak velem! Két asszony kezébe jutottam. Alaposan rajtam maradt a kezük nyoma, már alig bírom vonszolni magam.
Megsajnálta a farkas a rókát, hátára vette, úgy vitte az erdőbe.
A róka pedig azt gondolta magában:
„Vert visz veretlent! Jól rászedtem őkelmét!”