Finnugor népek meséi/Mordvin mesék/A róka halászni tanítja a farkast


Előző oldal: A két árva meg a jóságos tehén « » Következő oldal: Mese a Napról


A róka halászni tanítja a farkast

Mordvin népmese:

Szánon tartott hazafelé egy paraszt. A szán tele hallal: gazdag zsákmánya volt. Meglátta ezt a róka, és nagyon megfájdult a foga a halra.

„Becsapom az öreget. Lefekszem az útra, holtnak tettetem magam” - gondolta magában.

Így is történt. A róka keresztbe feküdt az úton.

Már jön is a szánon az öreg, látja a döglött rókát. Gondolja magában: „jó lesz a szőrméje kucsmának” - azzal feldobja a szánra. Vígan hajtott hazafelé. De útközben a róka mind lehajigálta a sok halat, azután a faluvégen maga is leugrott a szánról.

Hazaér a paraszt, behajt az udvarra, bemegy a szobába, és ócska kucsmáját a kemence tüzébe vágja.

Kérdi a felesége:

- Miért dobtad a kucsmádat a kemencébe?

- Mert új kucsmát varratok rókaprémből!

Kiment a család a szánhoz rókát nézni. De bizony se hal, se róka. Elszomorodott a paraszt, de minden hiába!

A róka pedig visszafelé tartott az úton. Összeszedte a sok halat, és jót falatozott belőle. Egyszer csak ott termett egy farkas.

- Mit falsz, róka koma? - kérdezte.

- Halászni voltam, egész kosárra való halat fogtam.

- Taníts meg engem is halászni!

- Szívesen. Gyere velem a jégre.

A farkas buzgón hálálkodott, mert immár három napja nem evett.

A róka a folyóhoz vezette a farkast, léket vágott a jégbe, kosarat kötött a farkas farkára, és beleeresztette a vízbe. A kosár megtelt vízzel, és elmerült.

- Most várj, farkas komám, nemsokára jönnek a halak.

Elszaladt a róka a faluba. Elkezdett kiabálni:

- Farkas van a folyónál! Farkas van a folyónál!

Szaladtak az emberek cséphadaróval, bottal, neki a farkasnak. A farkas meg rémülten futni akart. Igen ám, de nem tehette, mert a farka belefagyott a jégbe. Nagyot rántott rajta, leszakadt belőle egy darab, így lett belőle kurta farkú farkas.

Miközben az emberek a folyópartra gyűltek, a róka belopózkodott az egyik házba, és felfalta a kenyértésztát a dagasztóteknőből. Fejére is kent belőle egy kicsit, majd elosont a kertek alján. Az alvégen találkozott a fájdalmában szűkölő farkassal.

- No most megverlek, róka, mert becsaptál!

- Dehogyis csaptalak be! Látod, hogy elbántak velem! Két asszony kezébe jutottam. Alaposan rajtam maradt a kezük nyoma, már alig bírom vonszolni magam.

Megsajnálta a farkas a rókát, hátára vette, úgy vitte az erdőbe.

A róka pedig azt gondolta magában:

„Vert visz veretlent! Jól rászedtem őkelmét!”


Előző oldal: A két árva meg a jóságos tehén « » Következő oldal: Mese a Napról