Heraldikai lexikon/Gótikus pajzsok

Névváltozatok:
régi s uj csucsives pajzs (Tagányi 1880. 5.), csucsives pajzs (Varjú Elemér Turul 1897/3. 113., Uő. ArchÉrt. 1907. 23.[1])

de: gotische Schilde, sk: gotické štíty
Rövidítések

A gótikus pajzsok a gótika korának különféle pajzsformái. Az élő heraldika korának legkorábbi hadi és heraldikai pajzsai voltak. A 12-13. században alakultak ki és terjedtek el. A csatában még ténylegesen is használták. Szűkebb értelemben a klasszikus gótikus pajzs (en: heater), az ívelt oldalú háromszögű pajzs megnevezése.

A gótikus pajzsok kialakulásának vázlata: 1. mandulalalakú pajzs (fr: ecu en amande, Franciaország, Németország, a 12. sz. második fele), 2. hegyesvégű pajzs (a háromszögű pajzsok előfutára; fr, en, de), 3. doborpajzs (es, fr, en, de, it, hu, pl, cs), 4. mandulaalakú, normann pajzs (fr: ecu en amande, dit „écu normand“, főként Anglia és Északnyugat-Franciaország, a 12. sz. második fele), 5. csigaház-pajzs (fr: ecu en toupie, főként Németország az 1180-as évek eleje, 1210), 6. csigaház-pajzs (Németalföld, a 12. sz. vége), 7. nagy háromszögű pajzs (fr, en, es, de), 8. szívalakú pajzs (fr: ecu en coeur; fr, de, nl). 9. rutapajzs (fr: ecu en losange, Franciaországban a 13. sz. 2. fele), 10. harántnégyzet alakú rutapajzs, 11. négyszögpajzs (fr: écu en bannière, Franciaországban a 13. sz. 2. fele), 12. heraldikai kerek pajzs (fr: écu ronde, 9-12. sz.), 13. mandorlaalkú pajzs (fr: écu elliptique)

Ide tartozik a háromszögű pajzs és a doborpajzs. Ezek ma is népszerű pajzsok. Emellett a reneszánsz kora előtt ide kell sorolnunk mindenféle olyan pajzsformát is, melynek megjelenése a heraldikai gótika korára esik (1150-1400).

A legrégibb pajzsforma a kerek pajzs volt. Ez már a preheraldikus pecséteken is előfordul. Ilyen pl. Arnulf király (893), Ottó császár (941), valamint Henrik (1098) és Sigfrid (1115) palotagróf (comes palatinus) pecséte. Ezt követi a mandorlaalakú pajzs, mely 1200 és 1300 között előfurdul az Arnsberg grófok fecsétein, de főleg főpapi és egyházi pecséteknél használták 1140 és 1300 között, valamint az előkelő hölgyek pecsétein is előfordul ugyanebben az időben.

Az ancile már az ókorban is használt kerek, körben kirovátkolt pajzsforma volt. A középkorban a körpajzs (de: Rondel) köralakú pajzs (de: Rundschild) volt, melynek közepén erős plasztikus kidudorodás található.

A pecséteken előfordul a négyzet vagy négyszög alakú pajzs (fr: écu en bannière, it: scudo banderese, de: Bannerschild). Pusztán heraldikai pajzsforma. Eredetileg felállított téglalap alakú zászlón szereplő címer volt. A pecséteken kezdetben a zázlórúddal együtt ábrázolták. Ezek a bandériumi zászlók megjelenítései. Franciaországban a 13. század második felében elmaradt a zászlórúd és a zászlórész fokozatosan négyzetalakú pajzzsá alakult, hogy jobban kitölthesse a pecsétmezőt. Olaszországban tornapajzsnak (scudo da torneo) is nevezik és a szélessége 7 egységnyi volt, míg a magassága 8 egységnyi, de valódi négyzet is lehetett. Az ún. zászlós lovagok (it: cavalieri banderesi, fr: chevaliers bannerets, en: knight banneret) pajzsa volt, akik a saját zászlójuk alatt vazallusaikat vezették a csatába. Főleg a 14-15. században volt gyakori. Franciaországban elsősorban a nők és a főurak használták, akik a (hűbér)birtokaik, nem a családjuk címerét akarták rajta ábrázolni. Négyszögű pajzs van például Garai Miklós nádor 1401. évi pecsétjén.

Magyarországon a 14. században kör, háromszög és ovális alakú pajzsokat használtak. Előfordult a lekerekített háromszög, illetve háromszög alakú pajzs, mint a svábfalvi festményen vagy levélalakú, mint Maksán. Gelencén hatszögű pajzsforma látható (mely a 14. századra jellemző a csöbörsisakkal együtt), akárcsak a martonházi falkép gyalogsági pajzsa. Miként azt a Képes krónika miniatúrái is igazolják, a gótikus pajzsok közé kell sorolnunk a tárcsapajzsot és a rutapajzsot is. A csücsköstalpú pajzs viszont már inkább a reneszánszhoz tartozik.

A szívalakú pajzs (fr: ecu en coeur, de: herzförmige Schilde) tulajdonképpen antiheraldikus pajzs. Ritka pajzsforma volt. Egyes francia pecséteken már a 14. században előfordul. Főleg a polgárság körében volt népszerű. Németalföldön már 1330 táján bukkan fel. Trier szerint egyes német hölgyek használták és a szerelmüket fejezték ki vele férjük iránt, de néha szüzek is viselték. Egyes régi pápai és számos németországi pénzen is megtalálható.

Ezenkívül számos különleges középkori pajzsforma is előfordul, mint a hatszög, nyolcszög, kagylóhéj (Isabelle de Cirey, Vaucouleurs úrnője, Gautier de Joinville felesége, 1298), paletta-, körte-, füge-, virág-, téglaalakú stb.

Különleges alakú gótikus pajzsok

Henri de Ferrières, 1205
Guillaume de Garlande, 1211
Gautier de Chateron, 1227‎
Sebran Chabot, 1269
Sicard Allemand, 1248
Raoul Bouteiller de Senlis, 1266
Jean, duc de Berri, 1408 előtt
Négyzetalakú pajzs
Négyzetalakú pajzs
Marie Chamaillard, II. Pierre, Alençon grófjának felesége, 1391, hatszögű pajzs (fr: écu hexagone)
Nyolcszögű pajzs
Köralakú pajzs
Rutapajzs
Isabelle de Saint-Vrain place, en 1262
Jeanne, Bretagne hercegnője, Charles de Blois felesége, 1369 (ruta- és kerek pajzsok)
Jeanne, dame de Planes, 1376
VI. Amauri, Montfort grófja, 1234
Alfonse de Portugal, Mathilde, Boulogne grófnőjének második férje, 1241, ovális pajzs
Olivier de Clisson, connétable de France, 1397 paletta-alakú (tárcsa)pajzs
Pierre de Navarre, Mortain grófja, 1404, fügealakú pajzs

Külső hivatkozások

pecsétek, pajzstartók

Lásd még

pajzs, reneszánsz pajzs