A borsos varjúháj a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozó varjúhájformák alcsaládjában az alcsalád névadó nemzetségének egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. A „borsos” név arra utal, hogy leveleinek íze igen csípős. Szinte egész Európában, továbbá Kis-Ázsiában és Észak-Ázsiában is megtalálható. Áttelelő, tőrózsás, 2-15 cm magas pozsgás. Országszerte száraz gyepekben gyakori.
Tartalmaz:→ Piperidin-alkaloidokat (sedakrin, sedamin, sedinin, sedinon, sedridin), izopelletierin, flavonoidokat (sedoflorin, sedocaulin, sedocitrin), cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, kb. 30% gumianyag, gyanta, viasz, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz.
Gyógyhatása(i): Csípős, borsra emlékeztető íze van. Korábban a népi gyógyászatban magas vérnyomás, köhögés, aranyér, égési sérülések kezelésére használták. Főleg frissen hashajtó (purgans), hánytatószer (emeticum), malária és dysenteria ellenesA homeopátia a végbél aranyeres fájdalmának csillapítására alkalmazza.
Ellenjavallat: A száj nyálkahártyáját irritálja, nagyobb mennyiségben hányást, hasmenést vált ki.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
