Az Aranybulla a királlyal szemben a magyar (fő)nemesek jogait biztosító kiváltságlevél 1222-ből. Nevét az oklevélre erősített aranypecsétről (-bulláról) kapta. Aranypecséttel, -bullával ellátott fontos, ünnepi oklevelek ennél korábban és később is ismertek Magyarországon.

Az Aranybulla első hiteles másolata, 1318, esztergomi Prímási Levéltár
II. Endre Aranybullája
Imre (1196-1204) Aranybullája
Mátyás király pozsonyi aranybullája, mellyel megerősíti a város összes korábbi kiváltságát és pallosjogot adományoz
Mária Terézia aranybullája

Névváltozatok:
aranypöcsét[1]
Rövidítések

Az Aranybulla eredetileg csak a nemességnek biztosított kiváltságokat, amin a 13. század elején a királyi udvartartás tagjait, a főnemeseket értették. Később, a magyar jogszokás a királyi szerviensek köréből kialakuló köznemességre is kiterjesztette az érvényét és ilyen értelemben alakult ki az egy és ugyanazon nemesség elve Nagy Lajos idejében (una eademque libertas nobilium, 1351), majd Werbőczy köznemesi szemléletű Tripartituma is a teljes nemesség kiváltságleveleként tárgyalta az Aranybullát.

A legfontosabb nemesi kiváltság az Aranybulla 31. pontjába foglalt ellenállási jog (ius resistendi) volt, mely értelmében a nemességnek jogában áll büntetés nélkül fegyveresen is ellenállni, ha megsértette az alkotmányt. Ezt a kiváltságot Magyarországon az 1687. évi IV. törvénycikk, Erdélyben I. Lipót király 1691. december 4-én kiadott oklevelének (Diploma Leopoldinum) 3. pontja törölte el.

  1. II. Endre Aranybullája. Budapest 1987. 29.

Lásd még

szerkesztés

bulla