Heraldikai lexikon/Aranygyapjas Rend
Az Aranygyapjas Rend az egyik legrégibb és legnagyobb tekintélyű világi lovagrend. 1429-nen alapította III. Jó Fülöp, burgundiai herceg. Jelvénye a stilizált tűzkövekből álló láncszemekre függesztett kosbőr. Egyes magyarázatok szerint ez utalás az Ószövetség azon jelenetére, amikor Ábrahám fel akarja áldozni Istennek fiát, Izsákot. Valószínűbb azonban, hogy itt a burgundi udvarban is jól ismert Trója lovagregény egyik hőséről, Iászonról és 50 vitézéről van szó.
Névváltozatok:
Arany giapias Vitéz (1669[1]), Gyapjas vitézek[2]
aranygyapjas: aurata ovis [PPBl] "A mellett iszonyú sárkány leselkedett, arany gyapjú felé ha ki verekedett, nagy üvöltésével reá ereszkedett" [Gyöngyösi: D: MV 15.], "Magyar-országunknak lesz nádor-ispánya, hűségét a spanyol király-is kévánnya, nagy érdemű arany gyapjúval kénállya, a mint meg is adta nyakán függ báránnya." [Gyöngyösi: D: MV 128.] (NySz. I. 1199.), Argo: Ama‘ hires hajó mellyen arany-gyapjúért ment vólt Jáson. Argonautæ: Az ötvennégy ſzemélyek, kik régen Kolkisba arany-gyapjúért hajókáztak vólt. (Pápai/Bod 61.)
fr: Ordre Illustre de la Toison d'or, de: Orden vom Goldenen Vlies, es: Orden de Toison Doro, en: Knights of the Golden Fleece, cs: Řád Zlatého rouna
Rövidítések
A rend története
szerkesztésA burgundiai udvarban a lovagregények mindennapi olvasmánynak számítottak. Ilyen volt Jacques de Longuyon műve, A páva fogadalmai is. A kilenc hős kultusza tényleges része volt a mindennapi uvari ceremóniáknak. Jó Fülöp (1419-1467) udvara a leghíresebb lovagok gyülekezőhelye és csodálatos udvari ceremóniák színtere volt. Már apja, Félelemnélküli János (1404-1419) korai halála után szeretett volna lovagrendet alapítani a nikápolyi csatában tanúsított hősiessége és török fogsága emlékére, de erre csak 1429-ben, harmadik házassága alkalmából került sor. Az első írásos szabályzat 1431-ből való. A rend alapítását IV. Jenő pápa 1433-as bullájával szentesítette. Merész Károly hercegnek (1467-1477) csak leányai voltak. Így értelmetlen és kegyetlen halála után az ország és a rend Mária és Habsburg Miksa házassága útján a Habsburgokra szállt. Amikor Miksát 1493-ban császárrá választották, a német birodalmi fejedelmek is versengtek a rend tagságáért. A rend feje Miksa és Mária unokája, I. Károly, spanyol király lett (1519-ben V. Károly, német-római császár), melynek irányítását 1516-ban a brüsszeli ülésen vette át. A tagok számát 51-re bővítették. Ezt XIII. Gergely pápa 1574-ben hagyta jóvá. Tagjai a birodalom legfőbb méltóságai lettek. Károly engedélyezte, hogy a tagok a nehéz aranylánc helyett a rendjelet hétköznap egyszerű selyemszalagon viseljék. A Habsburg-ház főhercegei és a rokon fejedelmek a rendet szinte automatikusan, már gyermekkorukban megkapták.
1700 után, amikor kihalt a spanyol Habsburg-ház, a rendet egyaránt adományozták az osztrák Habsburgok és a spanyol Bourbon-ház, mivel az exkluzív rendről egyik fél sem akart lemondani. V. Fülöp, spanyol király 36, főleg németalföldi, német és osztrák lovagot kizárt. Károly főherceg, a későbbi VI. Károly császár (III. Károly, magyar király, 1711-1746) velük alapította meg az Aranygyapjas Rend osztrák ágát. így a rend két részre szakadt.
1975-től a rend spanyol ágának nagymestere I. János Károly spanyol király. Az osztrák ág központja Bécs lett. Brüsszelből ide szállították át az irattárát és kincstárát. 1958-ban az osztrák állam a lovagrendet jogi személynek ismerte el és területenkívüliséget biztosított számára. 1922-ig IV. Károly császár volt a rend uralkodója. Halála után ezt a tisztséget fia, a Habsburg család feje, Ottó örökölte. Ünnepi összejöveteleiket évente egyszer, Szent András napján (november 30.), a Német Lovagrend bécsi templomában tartják. Ilyenkor avatják fel az új tagokat is, akiknek maximális száma 51 lehet.
A rend tevékenysége
szerkesztésA rend célja a keresztény hit védelme. Csak kifogástalan származású személyek lehettek a tagjai, egyháziak nem. A rend osztrák ága megtartotta eredeti előírásait, a nemesi származást és a katolikus vallást illetően. A spanyol rendet a nem katolikusok is megkaphatják. A rend létszámát a burgundi herceg 24, majd 31 főben határozta meg. Új tagot csak egy régi tag halála után lehet felvenni, akit a rend gyűlésén szavazással választottak meg. Szabályozták, milyen fogadalmat és hol kell tenni. Az új tagnak díszes könyvben átadták a rend szabályzatát és a lovagi viselkedés kötelező normáit.
A rend egyik relikviája az az asztali kereszt, melynek közepébe Krisztus keresztjének egy darabját foglalták. A szertartáson a tagok erre tették le az esküt. A szertartásokat a rend kápolnájában tartották. A legjelentősebb fennmaradt rendjel az a potence névvel ellátott, mintegy 3 kg súlyú, 52 láncszemből álló arany nyaklánc, melyet a szertartásokon a rend címerkirálya viselt és a mindenkori lovagok címerével volt ellátva. (Ma mindkét relikvia a rend letéteként a bécsi Schatzkammerben látható.)
Négy fő tisztségviselő volt. A kancellár a rend legfontosabb ügyeit intézte, a kincstárnok a pénzesládát őrizte, a greffier a rend adminisztratív ügyeivel foglalkozott, a címerkirály (roi d'armes) a tagok címereit tartotta nyilván. Mindent írásba foglaltak. A rend irattára ma is kutatható.
A rend magyar tagjai
szerkesztés
[[Kép: |thumb|II. Lajos király az Aranygyapjas Renddel, ismeretlen 16. századi mester olajfestménye Bernard van Orley előképe nyomán Magyar Történeti Képcsarnok Bessenyei József: A Héttorony fogja Török Bálint. Bp. 1986. 48. l. után]]
A rend tagjai között viszonylag kevés magyar található, ha azt összevetjük például a cseh tagok számával. Ennek oka, hogy a magyar főnemesség kevésbé simult annyira a Habsburg udvar politikájához, és mindig is törekedett az önálló magyar érdekek képviseletére. Így a rend magyar tagjai között csak a legmagasabb rangú vagy a bécsi udvarhoz hű főurakat találjuk meg (2 király, 2 fejedelem, 4 nádor, 1 horvát bán). A rend burgundiai címeres könyve Zsigmond királyt strucctollas sisakdísszel ábrázolta. Egyes források szerint Mátyás király 1478-ban lett a rend tagja, de ezt mások vitatják. II. Lajos, 1515-ben lett lovag. Egy 16. századi festményen az Aranygyapjas renddel látható. Báthory Zsigmond fejedelem 1595-ben szerződésben kötötte ki, hogy kapja meg a német birodalmi hercegi rangot, feleséget a Habsburg-házból és az Aranygyapjas Rendet. A rend ruháját és jelvényeit Rudolf császártól Prágában kapta meg, 1579. március 3-án. Tagja volt a rendnek gróf Esterházy Miklós nádor 1628 októberétől, gróf Pálffy Pál nádor 1650-től, gróf Wesselényi Ferenc nádor 1662-től, gróf Zrínyi Miklós horvát bán 1664-től, Esterházy Pál nádor 1681-től (1687-től herceg; 1704-ben V. Fülöp spanyol király őt is kizárta a rendből). 1708-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, XIV. Lajos, francia király kezdeményezésére kapta meg (a spanyol királytól). A legutóbbi korban a rend tagja volt herceg Batthyány-Strattmann László (1870-1931), orvos, a Szent István Rend kiskeresztese, a pápai Aranysarkantyús Rend lovagja stb. (II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatta.)
A rend viselése
szerkesztésA tagoknak a herceg 24 aranyláncot készíttetett, amelyet állandóan a nyakukban hordtak, mellükön a kosfigurával. A lovagok semmilyen más rend jelvényét nem viselhették. Haláluk után örökösük köteles volt a rendjelet a rend tisztviselőihez visszajuttatni. A rend tagjai az egyházi lovagrendek tagjainak mintájára egyszerű gyapjúköpenyt viseltek, hozzáillő fejfedővel. Az egyre fényűzőbb udvari szertartások hatására ez vörös bársonypalásttá és hasonló kalappá változott. A rend törvényei közé az uralkodó jelmondata is bekerült: Ante ferit, quam micat (Előbb vág, mint villan). A láncon függő aranykos látható volt a spanyol fémpénzeken is.
A 17. században három részből álló jelvény jött létre. A bárány feketezománcos, fehérfoltos (folyadékcseppes vagy hermelinfarkas) medálon függ, oldalt aranyszegélyes vörös lángnyelvek csapnak ki belőle. Efölött egy tűzkő helyezkedik el, melyen Iászon harca látható a sárkánnyal, hátoldalán az ókori argonauták hajóútjának egyik jelenetét ábrázolták. A tűzkőn kékzománcos szalagon a rend jelmondata olvasható: Pretium laborum non vile (Nem csekély jutalom a fáradalmakért), hátoldalán: Non aliud (Soha másként). Mindez a nyakban viselt vörös szalagon függ, a felfüggesztésnél díszes zöld agráfon (cs: agrafa, fr: coulant) van áthúzva. A spanyol Aranygyapjas Rend szinte teljesen azonos az osztrákkal, csak apró eltérések vannak a rendjel rajzolatában.
A rendi tagok a rendjelvényt címerükben a pajzs köré helyezett rendi láncra függesztve viselhetik.
A rendnek a bécsi udvartartáson belül volt sasát címerkirálya is,404. l. aki a tagok heraldikai ügyeivel foglalkozott.
Irodalom
szerkesztés- Larchey, L.: Ancien Armorial équestre de la Toison d'or et de l'Europe. Paris 1890
- Terlinden, C. de: Der Orden vom Goldenen Vlies. Wien, München 1970
- Pinches, A. Wood: An European Armorial, an Armorial ofKnights of the Golden Fleece and 15th Century Europe. London 1971