Az asztalnok a kamaráshoz hasonlóan fiktív udvari tisztség. Eleinte a királyi udvar magasrangú tisztségviselőjének a neve volt, majd az 'étekfogó, felszolgáló' jelentése állandósult. A régi királyi udvartartásban a királyi konyhára és asztalra ügyelt fel.

Névváltozatok:
1405 k.: "dapifer: aztalnok" [Schl.Szj. 1100.] 'ételfogó, Tafeldecker'; dapifer, asztalnoc, tálnoc, fő étek fogó: archidapifer (NySz. I. 876.); "Asszonyom anyám hoffmestere, és az többi urak és asszonyok hoffmesterei, ezek rendeljék meg az leányasszonyok étek-fogóit és bor-töltőit." [Radvánszky: Cs. élet III. 7.] (NySz. I. 876.)
Rövidítések

A magyar királyi főasztalnokmester (dapiferorum regalium magister) az 1608. évi koronázás utáni I. és az 1687. évi X. törvénycikk értelmében az ország báróinak és kisebb zászlósainak egyike, a főrendekhez tartozott, az ország felső táblájának, majd a főrendiháznak, illetve a felsőháznak a tagja volt.

Báró Apor Péter leírása szerint a főraknak is volt asztalnokmestere,[1] melynek funkciója annak ceremónia-mesteri szerepében megegyezett a heroldéval.

  1. "...ezek előtt ment az főasztalnok, mindenkor nagy sastollason... az főasztalnoknak az keziben rendszerint vasbuzogány." (Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Budapest 1987. 77. l.)