Heraldikai lexikon/Bán
A Bán a magyar koronához tartozó egyes melléktartományok legfontosabb elöljárója, a magyar király helyettese, főleg az ország déli határai mentén. A legfontosabbak a horvát, szlavón (régebben Tótország) és dalmát bánok, de bán állt Ozora, Só, Bosznia, Macsó, Barancs, Kucsó és Szörény, a 15. században Jajca, Szrebernik és Nándorfehérvár, a 18. században a déli határőrvidék egyes területei, Temes és Krajova élén. Bánságnak nevezték a töröktől utolsóként, 1718-ban visszafoglalt Maros-Tisza-Duna közti tartományt is (Temesi Bánság). Ezeken a területeken nem szerveződött meg a magyar területi közigazgatás alapszerve, a vármegye.
A Bánok eredeti szerepe az ország határainak védelme volt az idegen betörésekkel szemben.
Névváltozatok:
Banus, Regni Praesens, Kominus, királyok képei, Viceban, Vices Bani tuens (M. nyelvtört. 172.), második Bán (Vice Banus) (Nagy Iván IV. 376.), the Erle of crawates <Cillei Hermann horvát bán, 1416> (Bárány Attila, Aetas 2004/3-4. 26. [1])
Rövidítések
A Horváth Ban 'Bán, úr' kifejezés végső soron valószínűleg Bajánnak, a 6. század uralkodó avar kagánjának a nevére megy vissza. Amikor Kálmán király megszerezte a Horvátország feletti uralmat, a Horvátok ősi közjogi máltóságát, a Báni tisztséget is felújította, mint a király helyettesét. A Bán a 13. században déli határtartományok kormányzója, katonai és politikai főtisztviselője volt. A 15-16. században valamely végvár (és a hozzá tartozó tartomány) parancsnokát is bánnak nevezték. A 19. századi horvát megújhodási mozgalom idején a Bán alapvető szerepet töltött be a Horvát királyság emancipációjában.