Heraldikai lexikon/Béka

A béka viszonylag ritka címerkép a heraldikában. Általában felülnézetben fordul elő, szétterjesztett végtagokkal. A régi heraldikában a többi vízi állattal együtt a halak közé sorolták.

Névváltozatok:
amphybiumok <kétéltűek>(Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, I. 1842. 189.[1]), bufo: varas béka (Pápai/Bod 87.), calamitæ (Plin[ius]): zö́ld békátskák (uo. 89.), rana: béka, rana viridis: zö́ld béka (uo. 518.), rubeta: varas béka, tsirke béka (uo. 541.)

la: rana, fr: grenouille, de: Kröte, en: frog
Rövidítések

A béka szimbolikája

Fekete alapon három aranybékát tulajdonítottak Pharamund királynak, a Merovingok ősének. A legenda szerint Pharamund Clovis dédapja volt és egy folyóisten leszármazottjának tartották. A Clovis által alapított Meroving dinasztia misztikus értelmet tulajdonított a békának. Innen eredhetnek azok az ősi mesék is, melyekben a királyfi békává változik, majd újra herceg lesz. Régen a flamandok is békának csúfolták francia szomszédaikat. Mivel a vízililiom és a béka ugyanazon élőhelyen élt, valamint alakjuk is hasonlít egymásra, egyes heraldikusok szerint a heraldikai lilom előképe a béka volt.

A misztikus képzetekben a béka a termékenység és újjászületés, az ősnemzés, a tellurikus (földi) nemiség jelképe. Egyiptomban a teremtés előtti káosz első négy istenpárja, az ősmocsár teremtményei: a Sötétség, a Végnélküliség, a Rejtőzködés és a Semmi megtestesítői kígyók és békák voltak. Béka volt Hápi Nílus-isten állati kísérője. A korai kereszténységben is továbbélt mint az újjászületés jelképe. A kopt békaformájú, kereszttel, Isten bárányával, olykor félholddal díszített feltámadás-mécseseinek felirata "Én vagyok a feltámadás" volt. Az indiai altaji és kínai hiedelmek szerint a világot egy nagy béka hordozza a hátán és ő az anyag szimbóluma.

A béka még a 16. században is előfordul feltámadási jelképként, noha IX. Gergely pápa már 1233-ban fellépett a "békázó" eretnekek ellen. A keresztény művészetben a béka, külnösen a varangy az ördög, a démonok, a bűnök (Fösvénység, Bujaság) megtestesítője. A síremlékeken halálszimbólum. A levelibéka a magyar néphitben a szerelmi varázslásban játszott szerepet, a női nemi szerv állatjelképe volt. A baka ’béka’ a tatár varázsmesékben vízben élő, a kígyóval (jïlan) harcban álló lény. Ha elégetik, hamujával a vakságot lehet gyógyítani. A baguči ’bűbájos’ tudományát könyvből és kártyából olvassa ki.

Irodalom

Jelképtár. Budapest 1994

Lásd még

liliom