Heraldikai lexikon/Barbuta

barbuta: A kései lovagkor sisaktípusa. Néha előfordul címersisakként. Egész Európában népszerű volt. Az olasz elnevezése előszöt 1407-ben fordul elő, noha már a Képes krónikában (1360 k. is találkozunk hasonló sisakábrázolásokkal. Vö. bandérium) Az ókori görög, elsősorban a korinthoszi (hoplita stílusú) sisakokra emlékeztet.

15. századi barbuta, nagyon hasonlít az ókori korinthoszi sisakokra

Névváltozatok:
hu: réteglemez-sisak (Domanovszky-Tóth), velencei sisak (Kristó AnjH. 240.), disznóorrú sisak

it, es: barbuta, de: Barbuta, fr, en: barbute
Rövidítések

A sisakharang felső része félgömb alakú, a tetején alacsony taréjjal, az oldalfala a vállakig nyúl le és egyenes levágással zárul, az arc előtti rész szabad. Könnyű sisakfajta, a nyakkal együtt forgott. Általában a rendes lovasság sisakja volt. A csatában jó kilátást biztosított, miközben védte az egész fejet is. Az arcrész nyílása különféle alakú volt. Lehetett maszkszerű, orrvédő nélküli T-alakú, derékszögben nyitott, orrvédővel, sőt néha sisakrostéllyal ellátott.