Heraldikai lexikon/Bika

Névváltozatok:
bölényfej (Nagy Géza ArchÉrt. 1911. 218.[1], Benke Bánya 407.), biſon: egy bial ſzabású vad-állat, belind (Pápai/Bod 83.), bubalus: bial (uo. 86.), urus: erdei bika, jáhor <az ürü a TESz. szerint ótörök eredetű szó. Az urus ~ ürü alapszava esetleg a nosztratikus nyelvből is származhat> (uo. 658.)

de: Stier, Ochs
Rövidítések

A bika viszonylag gyakori címerkép a heraldikában. Előfordulhat járó, álló vagy felemelkedő helyzetben. A magyar heraldikában általában a bikafej jelenik meg, szarvai között gyakran kereszttel. Segédsisakdíszként gyakoriak a bika- vagy bölényszarvak, ökörtülkök (tévesen elefántorrmány).

Bikafej van pl. a Balassa és a Jenisch család címerében.

A régi heraldikusok a bojtos testű, vad pózban ábrázolt bikában a kedvelt vadászállatot, a bölényt (de: Büffelstier) látták. A bika előképei között talán a középkor másik kedvelt vadászállata az őstulok is előfordulhatott. Ide sorolható az angol heraldika vadökör (en: apre, apres, apree) címerállata, mely ökörtestű és medvefarkú képzeletbeli lény.

Bika (taurus, taureau, Stier). Állva, menve, futva stb. ábrázoltatik. A bölénybikát a házi bikától meg szokták különböztetni. 135A mi nem nehéz, mert ezen állatokat természethűen szokás föltüntetni a czímerekben is. Az ökör (bos, boeuf, Ochse) czímerben a házi bikától semmiben sem különbözik. Bika van a Zmeskál-czímerben (360. ábra). A tehén (vacca, vache, Kuh), annyiban különbözik a két előbbitől, hogy tőgye van. (Bárczay 134.)

Az angol heraldikában a vadökör (apre, apres) egy képzeletbeli lény, melynek bikateste és medvefarka van. Apre az egykori Company of Muscovy Merchants (a Moszkovita Kereskedők Társasága) egyik pajzstartója.

A bonacon (vagy bonnacon, bonasus) az angol heraldikában bika vagy bölényszerű képzeletbeli lény, befelé tekeredő szarvakkal, lófarokkal és rövid sörénnyel. A bestiáriumok szerint a szarvai hasztalanok, ezért úgy védekezik, hogy a székletét lövelli ki a támadójára. Először Richard Chandelor sisakdíszén fordult elő (1560). A heraldikában hím griffel együtt az európai bölény lehetett az előképe.

Az angol heraldikában a catoblepas egy bikaszerű képzeletbeli lény, melynek a feje olyan nagy, mint a teste, a vérben forgó szemei pedig mindig lefelé néznek. Néha szárnya is van (szárnyas catoplepas). Plinius catableponnak nevezte, mivel folytonosan lefelé néz, a feje nagy és nehéz, és az állatok elpusztulnak, ha a szemébe néznek. A mérge a lehelletéből vagy a szemeiből jön. A hiedelem szerint mérgező növényeket eszik.

A caretyne az angol heraldikában bikatestű lény orral, szarvakkal, egyes leírások szerint mindössze egy füllel. A szájából lángok lövellnek ki, a testén arany foltok vannak. Egyes leírások szerint a teste fehér, arany foltokkal. Vallószínűleg a krétai herkulesi bikamítoszból vagy a marathóni Thézeusz-mítoszból ered. Állítólag megtalálható egy Tudor-kori udvari ember sisakdíszén.

A szárnyas bika (szárnyas tulok [Szilágyi, M. tört. III. 2:IV.]) a négy evangélista avagy kerub egyike.

Vadökör (apre)
Vadökör
Bonacon
Bonacon
Catoblepas
Caretyne

A bika szimbolikája

A bika az ellenállhatatlan (férfi)erő, a termékenység, a rendet teremtő királyi hatalom, másrészt a féktelen alvilági rossz, a pusztítás, a halál megtestesítője. A vízelem állatszimbóluma. Szarva bőségjelkép, a fogyó és növekvő Hold szarvait jelképezi. Egyiptomban és máhol a bika (vagy tehén) hordozza szarvain a Napot. Az asztrológiában a bika szilárd és földjegy, a Vénusz otthona, a Holt itt van erőben (egzaltációban). Holdállatként és csillagképként az éjszaka és a sötétség jelképe.

Lásd még

bölény, bőségszaru