Heraldikai lexikon/Bulla

A bulla olyan fémpecsét, melyet ünnepi oklevelekre erősítettek. Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet is.

Péter király ólompecsétje

Salamon király ólompecsétje

II. Géza ólombullájának elő- és hátlapja

III. Béla aranybullájának elő- és hátlapja

Névváltozatok:
aranypöcsét, bulla: viz buborék, gomb, függö́ petsét, boglár (Pápai/Bod 87.)
Rövidítések

A fémpecsét sokkal tartósabb, ugyanakkor egyes fajtái sokkal drágábbak is a viaszpecséteknél, ezért fémpecséttel csak a különösen fontos okleveleket látták el. Az ércpecsétek szinte kivétel nélkül kettőspecsétek. A bulla lényegében köralakú kis doboz, melynek az alaplapja és a fedőlapja az összeillesztés előtt egy-egy pecsétnyomóval megpréselt arany-, ezüst-, ólom- vagy bronzlemez. Az Árpád-kori aranybullák dobozát belülről fémvázzal erősítették meg. Ezzel szemben Mátyás király aranybullái tömör aranylemezekből készültek. A magyar aranybullák nagyrésze a vatikáni levéltárban maradt fenn. Magyar ezüstbullák nem ismertek.

• 
  Imre király (baloldalt), és II. András (jobboldalt) aranybullája
• 
  V. Béla arany pecsétjének előlapja
• 
  V. Béla arany pecsétjének hátlapja
• 
  II. Endre Aranybullájának előlapja
• 
  II. Pál pápa ólombullájának elő- és hátlapja
• 
  IV. Ottó császár aranybullája
• 
  Gyula pápa ólombullája, előlap
• 
  Gyula pápa ólombullája, hátlap
• 
  Gyula pápa oklevele
• 
  VI. Orbán pápa ólombullála
• 
  XI. Gergely pápa ólombullála
• 
  IX. Bonifác pápa ólombullála
• 
  IV. Sixtus pápa ólompecsétje
• 
  VI. Sándor pápa ólompecsétje

Először a Bizánci Birodalomban használtak fémpecséteket. Innen ered a pápai kancellária ólom-függőpecsétenek használata már a 6. századtól kezdve, éppúgy, mint Nagy Károly és Kopasz Károly bullái. Ezt követően a 10. században, elsősorban a keletrómai birodalommal folytatott kapcsolatban használtak fémpecséteket az Itáliában és Németországban székelő császárok vagy a császárságra törő uralkodók a szokásos viaszpecsét helyett. A bizánci minták mutathatók ki még II. Henrik és II. Konrád ll. századi fémpecsétein is.

A pápai bullák általában ólomból készültek a szerénység jelképeként. Ólompecséteket különösen a dél-európai országokban használtak. Magyarországon ritkábban fordul elő, de az első kétségtelenül eredeti és királyi pecsétünk Péter király (1038-1041, 1044-1046) ólombullája és II. Géza uralkodása alatt. Péter és Salamon király ólompecsétjének mérete, az uralkodó ábrázolásának alakja, a feliratok elhelyezése közvetlen bizánci átvételre utal. A császári ólompecsétek az uralkodót mindig mellképben vagy állva ábrázolják, trónon ülve csak a pecsét másik oldalán megjelenő Krisztus látható. 1156-ban is előfordul az ólombulla. Ettől kezdve gyakoribbak az ércből készült magyar bullák.

Az aranypecsétek nyugat-európai használata (először Nagy Károly császárnál) a bizánci udvarral szembeni rivalizálás hatására terjedt el. A német-római császárok ezt követően a nagy viaszpecsét mellett csak aranybullákkal erősítették meg kiváltságleveleiket. Ez volt a gyakorlat a szicíliai, az aragóniai és a magyar királyok esetében is. A francia, angol és dán királyok ritkábban használtak aranypecsétet. Néha aranybullát adtak ki a pápák, a cseh királyok és a velencei dózsék is.

Az ezüst- és bronzbullák nagyon ritkák. Az ezüstpecséteket főleg Bizáncban használták.

Lásd még

Aranybulla, pecsét