Heraldikai lexikon/Céhbehívó tábla
A céhbehívó tábla fémből vagy fából készült céhjelvény, mellyel a céh tagjait értesítették a céhgyűlés megtartásának időpontjáról és utasították őket, hogy jelenjelenk meg a céhben. A táblát leggyakrabban pajzs alakúra képezték ki és a céh jelképeit tartalmazta, melyek gyakran címerszerű jelképek vagy valódi címerek voltak. A tábla aljára nyelet erősítettek, melynél fogva kézben lehetett tartani vagy a tetejére karikán láncot fűztek át, hogy nyakba lehessen akasztani. A táblát a céhmester megbízottja akasztotta a nyakába, majd meglátogatta a céh tagjait és szóban mondta el a mester hivatalos üzenetét vagy a tábla szétnyitásával, illetve a hátában elhelyezett levéllel tudatták a megbízás tartalmát.
Névváltozatok:
behívótábla (Bogdán [1]), behívó-, bemondó-, meghívó-, beparancsoló-tábla
Rövidítések
A céhtábla a céh hatalmi jelvénye volt. A behívótábla igazolta, hogy az üzenet hivatalos jellegű és a céhmestertől ered. A testület vezetője évente legalább négy alkalommal ennek a táblának a körbeküldésével (táblajáratás) hívta össze a céhtagokat gyűlésre. A gyűlések lehettek negyedéves kántor-gyűlések, illetve heti vagy havi gyűlések a közös ügyek megtárgyalására, ahol érdemi döntéseket hoztak. Rendkívüli események miatt (haláleset, temetés, céhtag különleges ügyének tárgyalására) összehívott gyűléskor különdíjat kellett fizetni az egybehívó céhtagnak.
A behívó táblát a céhmester indította el (táblát indított, táblát eresztett, táblát járatott, kibocsátotta a táblát, eljáratta a táblát) és az ifjú mester hordta körbe. Más esetben a táblát a mesterek maguk, előre meghatározott sorrendben adták tovább (táblás szomszéd). Aki utolsóként a táblát a céhmesternek visszavitte, azt táblafiának nevezték. Fontos volt, hogy a tábla gyorsan járjon, még aznap meg kellett kapni mindenkinek. Az üzenet végén olyan szöveg szerepelt, hogy a tábla gyorsan járjon! A táblát sietve vigyék!
Irodalom
szerkesztésNagybákay Péter: Magyarországi céhbehívótáblák. Budapest, 1981
Szalay Emőke: Debreceni céhbehívó táblák. A debreceni Déry Múzeum Évkönyve. 1978. 201-226. l.