Heraldikai lexikon/Címerközösség

Névváltozatok:
egyező czímer, czímerrokonok (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 137-138.[1]), címernemzetség (Lővei Pál: A „sárkánylovagok” kőfaragója: a Stibor-síremlékek mestere. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történeti Intézet. 2017. Előadás [2])

de: Wappengruppen, Wappengemeinschaft, Ganerbschaftswappen, Wappengenossen
Rövidítések

Címerközösség, az az eset, amikor egy címert több személy vagy család is visel. Magyarországon rendkívüli módon el volt terdedve és a magyar címeradományok mintegy egyharmada olyan volt, amikor nemcsak egy adott személy vagy család kapott címert, hanem több azonos eredetű vagy egymással (leányágon) rokon család is. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a címereslevél kiállításíval kapcsolatos költségek megoszlottak a kérelmezők között. A legtöbb személy ugyanazt a címert valószínűleg Bocskai Istvántűl kapta, aki 1605-ben egyszerre 9652 hajdút részesített kollektív nemességben. A címerközösségbe tartozó családok idővel kisebb nagyobb változtatásokat hajtottak végre a címerükben. Például a Divék nemzetségbe tartozó összes család címerében megvolt a fa előtt járó medve, valamint a félhold és a csillag a pajzs sarkaiban. Az egyes családok azonban megváltoztatták a medve és az égitestek elhelyezését.

Más értelemben ide sorolhatók azon címerek is, melyek bizonyos családok esetében azonosak vagy nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ez a címertörés egyik formája. Ilyen esetben heraldikai alapon feltételezhetjük, hogy ezen családok azonos eredetűek vagy rokonságban álltak egymással. A lengyel heraldikában a címerközösség azt jelentette, hogy az újonnan megnemesített családot befogadták valamely ősi címer közösségébe és predikátumába, lényegében a heraldikai rokonságba. Az ilyen eseteket címersógorságnak (cs: erbovní strýcovství) nevezik. Németországban a címertársak Zsigmond császár uralkodásáig (1410-1437) a nemesség legalsó fokát képezték. II. Frigyes uralma alatt (1440-1493) a címeradományozás uralkodói jog lett és 1470 körül címertársi helyzet elvált a lovagi helyzettől. Magyarországon az ilyen személyeket armalistáknak nevezték.