Névváltozatok:
hadi csáklya (contus) (Nagy II. 261.), piszke (Czuczor-Fogarasi V/2. 253. [1])

„Hajlott végeu tsáklya: harpago” [Calepinus szótára 1592]; „Csáklyákkal, kopjákkal belől forgolódnak, palást mellől tárgyokat taszigálnak” [RMK. III. 139.]; „A vízen hadakozó sereg hajó horgas vasu kajmótvokat, kámpokat, csáklyákat megkiván.” [[[Heraldikai lexikon/Comenius|Comenius]]: Jan.89.] (NySz. I. 371.), contus: tsáklya, ratem conto regere: a' hajót tsáklyával igazgatni (Pápai/Bod 164.), hama: ház' fedele le-vonó öreg horog, vagy tsáklya (uo. 300.), harpago (Cæs[ar]): kútból ki-vonó horog, vas kéz (uo. 301.)

la: contus, harpago, hama, de: Enterhaken (NySz. I. 371.), Fischerhaken, Schiffshaken
Rövidítések

Csáklya, kötél végére kötött erősen görbült egyes, hármas stb. kampó vagy hosszú fanyélre erősített kampó, mely efölött éles hegyben végződik. Fegyverként vagy a halászok munkeeszközeként szolgál. A halászok a háló kiemelésére és a halak ledöfésére használtják. Fegyverként főleg a hajósok használták az ellenséges hajók megcsáklyázására, közelebb húzására, valamint a közelharcra.

Csáklya van pl. a von Oppeln és a von Bischofswerde család címerében.