Heraldikai lexikon/Csőrsisak
Csőrsisak a kései lovagkor sisaktípusa. Gyakran használják a címereken. Tényleges használata a lovagi tornákon, a ládzsatörésnél ( melynek célja kivetni az ellenfelet a nyeregből) a 14. század közepe és a 15. század második fele, a 16. század eleje közé esik. A csöbörsisakból alakult ki 1400 táján.
Névváltozatok:
csőrös- vagy csőrsisak (Varjú Elemér Turul 1898/3. 82.), zárt csőrsisak (Éber László ArchÉrt. 1902. 387.[1]), tornasisak (Kalmár ArchÉrt. 1958. 193. [2]), zárt sisak (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.), békaszájú sisak (Gravett 44), disznóorrú sisak,
en: tilting helm, tilt helmet, de: Stechhelm, Krötenmäuler, cs: helm kolčí
Névváltozatok: békaszájú sisak (Gravett 44)
en: tilting helm, de: Stechhelm, Krötenmäuler, cs: helm kolčí
A lovagi tornákon a lándzsatörésnél (de: Stechen) használták. Őse a fazéksisak volt. A fejet teljesen körülveszi, a vállakra szélesen fekszik fel, egészen a mell felső részére lenyúlik. Oldalfalai felfelé szélesedők, elöl csúcsba futnak, hogy a fej szabadabban mozoghasson. Tetőlemeze bordákkal van megerősítve. A látónyílás a tetőlemez elejének kihagyásával jön létre. A tornasisak a nehéz vértezet szerves része, hogy az erőteljes lándzsalökéseknek ellenállhasson. Kezdetben a tornasisakot a mell- és hátvérthez csatolták. A 15. század végétől azokkal szorosan összecsavarozták. III. Frigyes császár óta ez a fajta tornasisak a polgári címerek sisakjaként szolgált.
A sisak alja hátul egészen a vállakig lenyúlt, melynek alsó szegélyére elöl sodronyvértet erősítettek, ami fedte a vállakat, a mell és a hát felső részét. Súlya mintegy 20 kg volt. Hátul az csöbörsisakhoz hasonló módon ült a háton, a nyaknál szíjakkal kapcsolták a páncél többi részéhez. Az arc védelmét a vizir látta el, mely a sisak homlokrészére, esetleg oldalt, csuklósan felerősített arcvért volt. Először háromszögű volt, később teljesen zárt, oldalt el nem mozdítható lett. Divatossá vált a látónyílás alsó részének egyre jobban előreugró kialakítása, mely kutyafejre emlékeztetett. A sisak alatt könnyebb bőrsapkát viseltek.
Ebből a sisakból a lovag csak úgy látott ki, ha kissé előredőlt. Mivel azonban csak a lovagi tornákon használták, ahol a küzdő felek lassabban rontottak egymásra, a lovagnak az összecsapás előtti pillanatban volt ideje felegyenesedni, így a sisak megvédte az ellenfele lándzsájától. Az előreugró csúcs a lovag jobb védelmét szolgálta a lovagi tornákon, mert az alulról jövő lándzsadöfés jobban le tudott csúszni a sisakról.
Azt, hogy a csöbörsisak miként alakult át csőrsisakká, a legjobban Gelre herold címerkönyvében figyelhető meg. Csehországban a csöbörsisak csőrsisakká változása Jošt z Rosenberka 1366-os sisakján figyelhető meg, majd a csőrsisakot Smil z Lichtenberka használta 1391-ben. Magyarországon előfordul Zsigmond király korai címeradományaiban.
A heraldikai ábrázolásokon a csőrsisak együtt növekszik a sisaktakaróval, mely egyre hosszabb, ornamentális dísz lett.
A 16. század második felében egyes csőrsisakokon mozgatható alsó védőkengyel jelent meg, melyek egyrészt a csőrsisakok külön típusát hozták létre, másrészt ebből a típusból alakult ki a burgund sisak. A 16. század elején a csőrsisakot a lovagi tornákon is kezdték felváltani ezek a pántos sisakok.
Egyes heraldikai rendszerekben (német, skandináv) a polgárságnak és más nem nemesi származású címerviselőknek fenntartott sisakfajta volt. A Német-Római Birodalomban a 15. század közepétől a kancelláriai címeradományokon használták. Észak-Németországban és Németalföldön ezt az elvet nem tartották be szigorúan. Nagy Britanniában és Írországban a gentleman-ek és esquire-k számára írták elő. A belga heraldikában a csőrsisak alig fordul elő. A cseh heraldikában ezt a sisaktípust a Fehér-hegyi csata (1620) után nem adományozták többé.