Dragonyos, lovas katona. Karabéllyal vagy rövid szuronyos puskával, pisztollyal és karddal voltak felfegyverezve. A 19. század második felében egyes országokban forgópisztolyt is kaptak. A nevüket onnan kapták, hogy díszes sisakjuk fémtaréját sárkánnyal küzdő oroszlán díszítette, de egy régi zászlófajtát is hasonlóképp neveztek. Eredetileg lovasított lövészek voltak. Mint lovas vadászokat először 1555-ben a piemonti haderőnél alkalmazták. Főként gyalog harcoltak, de lovas harcra is ki voltak képezve. A francia hadseregben kezdetben gyalog, majd lovon harcoltak. Később mindinkább lóháton harcoltak és a puska, valamint a szurony helyett karabéllyal látták el őket. A császári és királyi osztrák-magyar hadseregnek 15 dragonyos ezrede volt. Magyarország területén egy sem állomásozott. Az első világháború után megszűntek a dragonyos ezredek. A közös hadseregben a cseheket, osztrákokat és szlovéneket dragonyosnak, a lengyeleket ulánusnak, a magyarokat huszárnak osztották be. A huszárok sajátos kivételesség-érzettel rendelkeztek. Az a mondás dívta közöttük, hogy a huszár nagyon jól lovagol, a dragonyos lovagol, az ulánus pedig látott már lovat is.

Névváltozatok:
dragón, dragónyos; dimacha; dragoner (NySz. I. 537.), dimachæ: drágonok, mind lovon, mind gyalog vitézkedö́k (Pápai/Bod 210.)

fr: dragon, en: dragoon, es: dragón, it: dragone, cs: dragoun

„Fridrik Augustus saxoniai uram electorom ő felsége méltóságos Veinszeufel obristersége alatt való zöld dragony regimentjének egyik leutinonja vagyok” [Radvánszky: M. Családélet. III. 349.] (NySz I. 537.); „Ez dragonos volt, mondurja a felső rokján kívül fejér, de az veres volt fekete hajtokával 1759” [Hazánk I. 283.] (NySz. I. 538.); 1626: „Tudjuk az Vágon által költözését... tegnap is 35 elevent hozának, mind dragonyosok voltanak” [NyR. 89: 489.]
Rövidítések