Heraldikai lexikon/Eke

Eke, a föld felszántására szolgáló eszköz. Ritka címerkép. A magyar heraldikában elsősorban az eke részei, a csoroszlya és az ekevas fordulnak elő, melyek a falusi pecsétek többségében megtalálhatók. Teljes eke ábrázolása látható az 1456-ból való Szenthei címerben, mely a legrégibb magyar ekeábrázolás és fontos kultúrtörténeti forrás. Egyes nézetek szerint az ekét Szenthei Mátyás valamilyen becstelen tettéért kapta, de ez megalapozatlan. Eke van Lopašov falu címerében. A régi krónokák szerint a cseh Přemysl és a lengyel Piast család ősét az eke szarva mellől hívták el az uralkodói trónra.

Az 1456-os Szenthei címer

Szigetszentmárton címere

Névváltozatok:
occa: eke, borona (Pápai/Bod 426.), occatus: el-boronált (uo. 427.), király ekéje: aratum regalis mensurae, ein königliches joch (NySz. I. 590.)

de: Pflug, la: aratum

„Egy kiraly ekejeben vagyon mas fęl szaz hold feold: unum aratum continet in se centum et quinquaginta jugera terrarum regalis mensurae in aestimatione rerum.” [Verbőczy: Verb. 217., 213.] (NySz. I. 590.)
Rövidítések

Az eke részei: ekerúd (gerendöly), -szarvak, -vas, csoroszlya, kétkerekű taliga, kormánylap vagy ekekormány (a rög átfordítására), néha eketisztító köpüskés (ösztöke), eketüske, -lánc.